Triton Vertical Shock mellett döntöttünk a műszerészem és én, hogy arra adjuk be az egyéni engedélyeztetést 2013 április-májusában lábfejileg. Nagyon vártam már, hogy milyen lesz az új protézisem. Először egy ideiglenes tokkal használtam ami egy eléggé strapabíró műanyag volt, a végére eléggé elfáradt, de vagy két hónapig viseltem. Közben végig edzettem, kettlebelleztem és nap közben is róttam az utamat rendesen rendületlenül. Aztán sebtében megkaptam a végleges karbon vázas tokot, eléggé kitoltam a véglegesítést. Közben alakítottunk a tok formáján, hogy szorít szűk-e stb..
A felfüggesztés egy zárszerkezetes rendszerben történt meg. A szilikon liner/harisnya végén található szeg ment bele a protézisi tokjának végén található erre kialakított lyukba majd zárt rá a szerkezet amint lépett egyet az ember. Ezt a rázárást lehetett egy oldalsó gomb nyomással enyhíteni,- illetve feloldani- ez nagyon hasznos volt, ha sokat ült az ember vagy utazott,lehetett így a csonkra ható erőt enyhíteni jelentős mértékben.
Maga a lábfej és a protézis viselése is egy paradigma váltásnak vagy tér idő ugrásként tudom szemléltetni leginkább a régebbi papa-modellhez képest,ahol nem mozgott a lábfej. Nagyon jó volt nagyon más kényelmes biztos egyre kevesebb problémám lett csonkilag, bőr kidörzsölés begyulladás , bár ezek időről időre újra megjelentek teljesen sose múlnak el, legalábbis nálam. A lépések gördülékenysége, ütemessége és oldal irányú mozgásai élményszámba mentek számomra az elejétől kezdve. Van a lábfej kezdetén egy nagy tömítő gyűrűre emlékeztető szerkezet, ami az oldal irányú mozgások testsúlyáthelyezéseknél nagyon hatékony.
A zárszerkezet állítólag mindig zár és kilépni sem lehet a tokból, linerből- nekem mégis háromszor is sikerült - ezekről az esetekről majd később egy teljes bejegyzésben részletesebben beszámolok. Lényeg velem minden meg nem történhető is megtörténik mindig protézisileg is.
Közel két évig használtam ugyanazon tokkal a protézist, de az idő végére kis kelésektől lettem tele a csonkom végén, vízhólyag szerű szivacsos formában. Megváltozott a csonkom mérete ez ezért és a zárszerkezet sajátosságából adódott-, hogy folyamatosan húzta le a szerkezet-, természetesen először magamban kerestem hibát, de idővel tudatosult bennem, hogy új tok kell a probléma megoldásához. Nagyon nem volt kényelmes és komfortos ezen időkben aztán 2015-ben egy tok-csere zárta le ezt a több hónapos mizériát.
Ezt a modellt már bátran vállaltam mindenhol rövid nadrággal is. Rengeteg élmény utazás sportolás főleg kettlebellezés, kondizás kapcsolható hozzá már. Sok repülő út, bokáig érő vízben gázolás, rengeteg fürdés úszás (protézis nélkül természetesen),majd ezt követő használat. Nem hivatalosan egyénileg otthon többször is kipróbáltam milyen vele futni kocogni, de eszméletlen kellemtelen és fájdalmas olyan szintű folyamatos erő hat a csonkra lefelé húzó erő formájában ami kibírhatatlan hosszabb távon. Másik nagy hátránya a csonk folyamatosan ütődik a lehúzás miatt a tok végébe ennél a felfüggesztés formánál. A lábfej maga képes lenne a futásra egyébként, másik felfüggesztéssel.
A lábfej strapabírásáról és földön, vízen levegőben való használatáról mindent elmond, hogy mai napig ezt a lábfejet használom hétköznapi viseletként minden nap. Ugyanis az Advantege lábfejem 2017 októberében eltört, közel egy év három hónap használat után, azután ez került vissza alám mindennapi használatra a dinamikus vákuum rendszerrel felfüggesztésileg. Én úgy tudom megfogalmazni legjobban, hogy nagyon stabil és megbízható minden körülmények között, bármilyen feladat elé is állítjuk életünk során. Könnyedség, fordulékonyság annyira nem jellemző rá, maga a lábfej is robosztus súlyosabb darab.
Mindent összefoglalva nagyon elégedett voltam már ezzel a lábbal és szerkezet formával mégis az én aktivitási fokommal és képességeimmel többre és jobbra vágytam, arra, hogy futni is képes legyek majd egy napon. Ez a következő konstrukcióval ez meg is valósult végül, de ez ugye már egy másik történet.
