KalózTeknős kalandok

2018.20.hét

KalózTeknős-edzésnapló

2018. május 20. - PirateTurtle

Hétfő: Reggel korán hajnalban megyek edzeni, senki nincs még kint a Matyéri pályán az egész csak az enyém! Nagyon nagy a szél és oldalsó is, ha a pályát vesszük alapul próbálok rajta menni minél gyorsabban néha meg-meg indulni nagyobb sebességgel, de folyamatosan beforgatna  a szél,vagyis próbál nem nagyon bírok egyenesen sem haladni. Azért elvégzem, amit célul kitűztem pár kilométer folyamatosat, majd egy óra után jövök ki.

Délután saját-testsúllyal dolgozok húzódzkodás, tolódzkodás, ablaktörlő és törzsemeléseket csinálom . Gyorsan pörgetem őket sorra. Közben kinézek az erkélyre látom a többi sportolót lent Curtist is. Barátságosan int a fejével.( Szerdán miután bekövetett megírtam neki nem kell félnie tőlem a futamban és a Polá-mtól, majd sok sikert kívánt a kajakhoz. ) Edzés végén megrángatom a mellhez-húzásnál az ott hagyott súlyokat, csak hogy még érezzem a törődést.

Kedd: Rajtgép-próba volt becélozva délelőtt, és délután is, de egész nap vártam a kategorizációmat. Miután megtörtént, ami történt hazamentem Győrbe, de ezt már megírtam az előző posztomban részletesen. Semmi mozgás aznap.

Szerda: Megyek a telepre beleülni egy kajakba! Semmit nem tudok, mi lesz. Előszedek egy hajót, nem jó benne a kormány! Érted a kormány! Hozok egy másikat, beleülök rajtam a protézis, extrán aggódok részemről. Már beleülni sem tudok egyszerűen, sőt kiszállni sem. Akad a merev lábfejem a hajóban, nem tudom vele irányítani a kormányt.

32929772_2245794358767998_3373364831510855680_n.jpg

Párszor befordítanak csapkodjak oldalt meg egyensúlyozzak és miegymás. Nincs benne ülés se, extrán benne ülök a vízszinten az alján, azért megkönnyebbülök, mikor abbahagyhatom. Edzők mind nagyon mondják mit, hogy kéne csinálni, mit hogyan képzeljek el, segítőkészek. Másik kenu edző szerint a kajak az nem sport… Kapok még pár csodálkozó tekintetet mit flangálok egy kajaklapáttal és érdeklődő kérdéseket. Végén Pöcivel megbeszéljük mit , hogy kivel kell csináljak majd mire, hogy osszam be az időmet, ettől megnyugszom teljesen. Van terv, elképzelés nekem más nem is kell. Csináljuk meg!

Csütörtök: Délelőtt teniszezek, elmesélem mi történt velem. Aztán dekoncentráltság ide vagy oda jól leveztem a dühömet a labdákon és kiengedem az „állatot” magamból. Ottó bá értetlenkedik, miért nem csinálom a lépéskombinációkat, nyitásokat, amik már régen olyan jól mentek. Most (is) ilyen  agresszor tenisz van. ..Végén eltekerek a telepre  aztán Dorinával átbeszéljük kinek milyen kihívásai vannak a sportban és az edzéseken és a jövőben. Beszélni mindig jó ezekről, még ha megoldást nem is tudunk rá találni ezzel.

Délután kondiznék a többiekkel, de Marcell már előbb ott van így kapva kapok az alkalmon inkább több időt töltsünk vízen vagy a kajakkal. Az izmok nem tűnnek el hirtelen. Mindent átbeszélünk, hogy mit hogyan kezelünk, mi lenne a funkciója, hajó, lapát. Arra jutunk nem veszem fel a protézist, hajóban, így kezdetben sem. Ha rajtam van, akkor sem tudom irányítani vele a kormányt amúgy sem így teljesen felesleges. Kiszámoljuk egy protézis kb. 2,5-3 kiló lehet, míg ténylegesen egy alsó lábszár 4-5 kiló úgyhogy olyan mindegy.

Ki-be szállást próbálom gyakorolni. Valamint csak ülni a hajóban, megtalálni az egyensúlyt, nem beremegni, mint egy kocsonya és folyton korrigálni. Elengedni a stéget a kezeim mellettem ilyesmik. Kérdezi milyen érzés, mondom „húha-sz@r” Marcell nevet, én nem annyira. Persze próbálom én is viccesen felfogni ezt az egész dolgot, máshogy nem is tudom. Kajakos csajoknak is extrán tetszhetek a narancssárga mentőmellényben, ahogy virítok a stégen, csak mosolyognak én meg vissza zavaromban. El kell kezdenem valahogyan, ennyi. Kiszállok ismét. Elmegy a kenus csoportom edzeni, ezt nézni így nagyon szívfájdító. Még egyszer kitolnak, csinálok valamit a lapáttal is a kézben, de volt pár baromi hirtelen hülye korrekcióm. Be is fejezzük úgy két óra elteltével.

30184693_2204582039555897_286357551_n.jpg

Péntek: Délután ismét kajak. Átvesszük, hogy kéne lapáttal evezni, a stégen. Múltkor is volt már ez. Miként  és hol tartom a kezemet forgatok be, ilyesmik. Be-ki szállok ismét, becsukom a szemem, kitartom a kezem, el a stégtől, kéz a vízbe, ilyesmiket csinálunk. Aztán lapát a kézben  tartanak a stégen és próbálok evezni ezt többször ismételjük egyre hosszabban és jobban megy meg érzem mikor mit kell korrigálni lapáttal a testemmel ilyesmik. Felbátorodok már teljesen egyedül bírok ki be szállni végére, ez szuper. Végén kicsit elbizonytalanodok miközben nagy a tömeg és a nyüzsgés körülöttem a vízen is, nem tudom kizárni őket. Befejezzük.

Összeszerelem a hajót. Újra. Alig bírom kivárni, hogy kenuzhassak végre már benne. Három nap az már sok idő volt nélküle. 10km időre, közben azért van, hogy nem élvezem annyira, de nagyon jó ez a helyzet ismét minden nehézségével együtt is.

Szombat: Időre megyünk készülve a maratoni hétvégére, ismét kenu. Többieknek akkora távja van, hogy amíg csatlakozhatok a street-workout-os  egységet nyüstölöm és egyben magamat is. Előbb benne vagyok a hajómba melegítgetek. 

Edzés elején odajött az egyik evezős edző a motorosával. Mondja olvasta mi történt velem és gratulált, hogy ennyi idő alatt eljutottam a versenyzésig. Biztat csináljam csak tovább kajakban is. Ne veszítsem kedvem! Nagyon jól esett! Így, hogy a vízről ismerjük egymást csak félig ismeretlen. Aztán megcsinálom a távomat „full maxon” végig, pikk-pakk vége is, mennék még többet is szívem szerint.

Vasárnap: kivettem pihenőnapnak. Héten elég lazán edzettem, mindent újra ki kell találni és opcionalizálni az új szituációra. Most nem szerencsés dühből neki esni a hatalmas súlyoknak vagy bármi másnak és ki és felégetni magamat és a tartalékaimat esztelenül.

Kajak: Nagyon nehéz még ez most. Teljesen újra kezdeni valamit, semmit nem tudok, ki vagyok szolgáltatva. Egy kezdő vagyok, mindezt elfogadni feldolgozni nagyon nem egyszerű. Mindent idővel. Azért jobb, mint vájárkodni egy bányában. Nagyon jó döntés volt egyből beleülni, nem szabadott ,hogy gondolkozzak rajta, vagy napokat hagyjak ki és elbizonytalanodjak, feladjam a dolgot, a sebeimet nyaldossam. Nagyon tartok még mindentől. Párszor be kell forduljak vele majd a vízbe, mert ezt elkerülhetetlennek tartom, hogy átlépjek a magam és a félelmeim határain sikeresen. Ha más meg tudja csinálni, majd én is meg tudom biztosan.

Kenu: Nagyon jó volt benne újra menni! Nem szeretném bárhogyan is alakulnak a dolgok a jövőben elhagyni teljesen. Egy héten pár alkalommal menni kell vele ahhoz, hogy a tudás és a készség megmaradjon bennem és éljen tovább minőségi szinten. Nem akarom ezt elveszíteni vagy leépíteni magamban ebben biztos vagyok.

Meg már pont eljutottam egy olyan aktív felhasználói szintre, hogy igazán kezdtem élvezni. Uralni a testem és a fájdalmamat, ha kellett az időkkel és határaimmal is tudok már megküzdeni sikeresen. Bár számtalanszor van az, hogy elbizonytalanodtam, hogy semmi nem akar működni, majd a következő alkalommal összeáll. Ezen hullámvasutakat is egyre jobban kezdtem kezelni már magamban.

A kategorizáció szerintem szinte biztosan változni fog a jövőben. Én legalábbis nagyon bízok benne. Világkupán nem volt VL1 megtartva egyik nemnek sem. Most egy teljes kategória kiesett eltűnt elveszett, kivéreztetnék? ! Nem hiszem, hogy az ICF -nek érdeke lenne futamok nélküli kategóriát megtartania a versenyprogramjában hosszútávon, majd akár a paralimpián is.

Addig is türelem és idő kérdése a dolog, szerintem. De általában ezek híján van majdnem mindenki. A türelem nagy erény úgy, jó ha azt gyakorolják is.

Jövő héten ismét jelentkezem!

 

Világkupa helyett......1 Kategorizáció története

Vasárnap tőlem nem megszokott módon, de kettőt edzettem. Még sose voltam vízen, kétszer meg pláne nem ezen a napon. Ott voltam Szegeden, a pálya mellett vétek lett volna kihasználatlanul hagyni a lehetőséget. Hétfőn hajnalban megyek totál egyedül edzeni, a szél hatalmas és oldalsó- háti, ha a pályát nézzük alapul, mindig folyton beforgat, nem bírok egyenesen sem haladni, de azért végig csinálom persze a kitűzött adagomat akkor is.

Utána bevisznek külön autóval az egyetemre nyelvvizsga-bizonyítványomat bemutatni a tanulmányi osztályra, ezt el is intézem öt perc alatt kész vagyok, ami szuper. A helyszínre folyamatosan érkeznek a különböző országok sportolói: parások, épek és vezetőik is, egyre emelkedettebb a hangulat. Vasárnap lezajlottak a sárkányhajós versenyek. Hétfőn kedden maratoni bajnokság zajlott mindkét nap bele néztünk a rajtba és végébe is Dáviddal. Eszméletlen ez a teljesítmény, amire képesek ezen a távokon a versenyzők, nekem személy szerint nézni is fáj, fárasztó, sajnálom őket ez van, pedig felesleges önként vállalták.

Hétfőn megbeszéljük Robi bával (para-szövetségi kapitány) mik a kategorizációk eddigi tapasztalatai más versenyzőknél. Kategorizáció összesen 50 embernél csinálták meg most több országból, mindez egy orvosi vizsgálatból és egy vízen történő mozgások felvételéből áll össze. Ez a katgeorizáció a legfontosabb dolog a versenyzőknek- így nekem is -, hogy túlessek rajta és kapjak egy besorolást, valamely kategóriába, így majd versenyeken is részt vehessek. Ezt a főbb világversenyek előtt csinálják az ICF illetékesei.

3-3 kategória van mind kajakban, mind kenuban különböző sérültségek szerint, ami szabályozási rendszeren idei évtől kenuban jelentősen változtattak. Több versenyző is átkerült más kategóriába a régebbi besorolása megváltozott. Egyesből kettesbe vagy kettesből hármasba lettek sorolva és így tovább. Úgy néz ki a dolog az egyes kategóriában versenyző kb. egyáltalán nem lesz, kenuban. Az egyes a leginkább sérült a hármas lenne az én kategóriám a legkevésbé.

Az idegesség a vizsgálat körül átragad rám is már a végére, csak legyünk már túl rajta. Kedden semmi dolgom csak a vizsgálat. Reggel átköltözünk másik szobába. Közben háromszor változik a tervezett vizsgálatok időpontja. Még idegből is eszek tegnapi sütit. Végére feladom, alszok pihenek. Aztán minden marad a régiben délután lesz vizsgálat, de mindig legyek készen, mert bármikor hívhatnak. Persze emiatt nem mehettem rajtgép-próbára sem, nem volt edzés, majd délután megyek egy hosszút vizsgálat után.

Végre mehetek, viszem a papírjaimat várok türelmesen közben nézem a versenyprogram tervezetet mikor lesz a futamom, kik vannak benne,ilyesmik. Curtis is velem van egy futamban ő nagyon jó,-paralimpiai bajnok az ausztrál kajakban,többszörös para-világbajnok kenuba is. Beraktak 5-ös pályára, egyet kéne megelőznöm, hogy ne essek ki végleg, ezeken agyalgatok, amikor végre szólítanak.

32687036_2242732205740880_7141352834431188992_n.png

Attila Szegedről az edző, aki bemegy velem a vizsgálatra. Minden gyorsan rutinosan zajlik, megvizsgálják lábaimat nyomás erősség hajlíthatóság, mozgás mindkét lábamon, papírjaim nem is érdeklik őket. Elmegy a hölgy ki csinálta vizsgálatot addig másik hölggyel jó-kedélyűen beszélgetünk angolul. Visszatér és mondja a Va’a (outrigger kenu, óceániai ősi neve) legújabb szabályai szerint az elért pontszámom kevés ahhoz, hogy a legenyhébb kategóriába is akár besoroljanak.

Attila hívja Robi bát, megjön dráma van mindenki magyaráz értetlenül és hitetlenkedve. Mindent értek, de nem akarom felfogni. A hölgy azzal nyugtat, hogy kajakba elegendő ez a 4 pont a 3-as besoroláshoz, csakhogy nem kajakban szeretnék versenyezni, arról van itt szó. Aláírom nincs mit tenni, nem kapok besorolást, nem versenyezhetek nemzetközileg para-kenuba, így csütörtökön és a világkupán sem. Olyan „ütés” ez, amiből hárman sem tudunk kikecmeregni, mit tenni vele vagy tíz percig tipródunk és csak értetlenkedve, hüledezve beszélünk róla.

Felhívom Pöcit nagyon nem jó ez így, nem nagyon tudunk mit mondani egymásnak. Marasztalnak ott, hogy maradjak hétvégéig világkupa végéig, de inkább hazamennék többiekkel, akik maratoni páros után mennek haza, így is teszek. Nem bírnám nézni futamomat, hogy ebben versenyezhettem volna. Fel vagyok dúlva, dühös, zaklatott,elkeseredett, kiszolgáltatott és megbántott vagyok egyszerre érzelmi hullámvasút van bennem és azóta is.

Úgy érzem, hogy kisemmiztek megsemmisítettek ezzel a döntéssel totálisan semmibe vették azt, hogy számomra adjanak egy esélyt arra, hogy bizonyítani tudjak itt ebben a sportágban nemzetközileg. Teljesen le vagyok törve sírni lenne kedvem és azóta is naponta kb. százszor hihetetlenül módon fáj és padlóra küldött a döntés, nem igazán fogom fel mi is történik velem.

32776249_2242733069074127_1157752312022695936_n.jpg

Közben megmondom Robi bának mégis hazamegyek. Pöci hív maradjak ha akarjak, mert én harcoltam ki,dolgoztam meg érte, hogy ott lehetek a világkupán, még ha nem is versenyezhetek rajta. Mondja, ne keseredjek ne engedjem, hogy kicsesszenek velünk! Beleülök a kajakba és megmutatom nekik mondja, lehajtom fejemet és tolom neki majd. El sem tudom képzelni. Kajak? Áh húzom a számat magamban, de jobb, mint a semmi, erre gondolok. Ő győzköd a kajakról (nem igazán szereti őket), aki folyton toborozza a kis kenusokat- mondjuk ez az egyik dolga- de akkor is!

Fel nem foghatom a kategorizációs döntést! Kajakban miért elég a négy pont, míg kenuba miért tíz pont kell ehhez?!Kenu szerintem nehezebb is, miért kellene hozzá sérültebbnek is lenni, hogy gyakorolja valaki?! Ez a három kategória teljesen életképtelen arra, hogy lefedje az embereket sérültségük szerint. Példát kéne venni más para-sportoknál működő rendszerekről pl. úszásról, ahol van vagy egy tucat versenyzői kategória és besorolás a féloldalú bénultságtól kezdve végtaghiányokon át szellemi és egyéb fogyatékossági csoportokig bezáróan.

Főleg úgy, ha egyes kategóriába csak úgy kerülhet be valaki, ha totálisan béna a karjait leszámítva, de az ilyen ember nem megy vízi-sportot csinálni ugyanis levegőt sem bír venni úszás (ha egyáltalán tud) közben egyedül szerintem törzs erő nélkül.

Az ICF szerint most akkor betérdelhetnék egy kenuba?! Versenyezhetnék az épekkel együtt? Én bírnám! Mondjuk gondoltam már rá, poénból, hogy kipróbálnám. Ha lenne ilyen „hasonlóaknak”, mint én is verseny akkor Pöci szerintem csak annyit kérdezne, mikor kezdjük el a felkészülést rá. Biztos azt mondaná, valahogy megoldanám azt is!

32508353_2242732819074152_8008036419689775104_n.jpg

Ez az a hozzáállás ami meggyőz engem is arról, hogy beleülök a kajakban és a megoldásokat keressük nem a kifogásokat! Bármennyire is nehéz ez most nekem. Félek mindentől, az ismeretlentől, hogyan borulnék bele, protézissel vagy anélkül üljek bele, hogy irányítom a kormányt ezek, hogy kerülnek megoldásra kivitelezésre, de valahogyan csak kialakul majd idővel, ahogy én is fejlődni fogok újra, nincs más út fel kell venni a kesztyűt!

Én küzdeni akarok, erről szól az egész életem úgy is, ilyen kis „apróság” miatt nem fogom feladni, végre ennyi idősen találtam valamit, amiben viszonylag „jó” is lehetnék, nem fogom veszni, hagyni bármennyire is kicsit „buzisnak” is hathat most egy kajakba átülni kenus szemmel.

Vízen lenni a legjobb része magasan a napomnak! Minden kihívásával és nehézségével együtt, kivéve ha nincs másnemű közelsége és kedvessége olyan értelemben is közelemben, de mostanában erre nem igen volt példa sajnos. Plusz most már elértem egy olyan állapotba, ami már közel sem a hobbi sportolói szint volt csupán. Sokkalta több lett az önbizalmam igenis kihúztam magam nem csak azért, mert büszke voltam arra, amit és ahogyan csinálok, hanem mert annyi izom pakolódott a hátamra, hogy máshogy nem is bírnám tartani már magam.

Köszönöm a rengeteg támogatást a klubtól,a szövetségtől a hajót,meg a lapátot, meg Pöci sok türelmét megértését! Szerettem volna ezt meghálálni valahogyan a versenyzéssel, példamutatásommal,bármivel! Rengeteget kaptam itt már a vízitelepen,megismerhettem a felnövekvő kenusokat, és más társakat is, nem akarom ezt veszni hagyni, sem azt ,hogy az életem részévé vált ezen tevékenység folytatása. Ahogyan Zoltán találóan megfogalmazta már pár hete velem kapcsolatban : ” Te már mindig vízen leszel az életedben”. Próbálom tartani magam ehhez a jövőben is, és nem vitatkozni vele.  

Felnőtt,Ifjúsági Parakaneu Rangsoroló -Szeged 2018.05.12.

avagy a KalózTeknős első parakenu versenye

Amikor elkezdtem az egész parakenut akkor még fogalmam sem volt mi, hogy fog  alakulni.  Egy szeptemberi délután találkoztam Weisz Róbert-tel a vízitelepen, aki vázolta, hogy a kenut meglehetne próbálni részemről, ha szeretném. Aztán rá két hétre ott ültem a stégen kezemben egy kenulapáttal, hogy eldöntsük Pöcivel (edzőm) melyik lesz az oldalam, ahol evezni fogok. Ez már szinte olyan messzi dolognak tűnik.

Első hetem volt, mikor kaptam a kérdést, „Akkor mi is a célom itt?” Azt válaszoltam, hogy akkor tavasszal kitaláljuk, meglátjuk mennyire jön ez be nekem. „Az nem jó” jött a válasz „Konkrét célok kellenek!”.  Mond meg akkor te mit látsz reálisnak velem kapcsolatban. „Versenyzés” –jött a válasz. Mondom rendben akkor ezt megbeszéltük. Ennyi ott akkor már eldőlt sok minden. Én azóta is, így készültem fejben, mentálisan egész téli alapozás alatt is.

Aztán még elszántabbá tett, hogy mehettem táborba a parás csapattársaimmal decemberben, akkor már elkezdtem nézni, hogy mely események is vannak, jöhetnek számításba talán idén majd számomra. Végül februárban feltettem a kérdést, hogy mikor leszek kész versenyzésre. Válasz letört „Majd, amikor kész leszel rá.” Természetesen ez engem kímélő válasz volt, hogy ne aggodalmaskodjak emiatt sem feleslegesen.

Eljött a tavasz is, vízen is már egyre többet voltunk, sorra napról napra gyűjtöttem a kilométereket fokozatosan a gyorsítgatások is elérkeztek. Aztán pár hete a külön lemérések ideje is eljött, tűzött pályán. Majd holtág is sorra került utolsó héten.  Szerdán nagyon szét voltam esve holtágban sok kétség volt bennem ekkor nagyon is.

31603013_10155810705222217_1195743097347112960_n.jpg

A heti beszámolóban már pontosan megfogalmaztam, hogy állok a 200m-ekkel:

Jelenleg vagy a technikára koncentrálok és kifulladok 120m környékén lendületileg, vagy nagyon pörgetem az elejétől kezdve koncentráltan, de végig megy közel azonos intenzitással és kb. időben nem nagy az eltérés, bár sokkalta kevésbé szép és kenus a mozgásom ekkor, erőből csapkodás van, amit ugye (?!) bárki tud. De én őszintén örülök már ennek is, hogy már itt tartok és tolódik egyre ki az a bizonyos határ, nem tudom mikor lesz meg a 200m minőségben-technikában is, de rajta vagyok minden nap.

Így ültem be a Szegedre tartó kisbuszba pénteken, hogy „Lesz, ami lesz”- szerda óta lapát se volt a kezemben. Jobb, ha  kicsit elfejtem, nem gondolkozom annyit rajta ez volt az edzői utasítás is. Semmi felesleges stressz! Ez a tanuló nyaram. Újonc szezon. Gyűjtenem kell a tapasztalatokat és figyelnem tanulnom minél többet, ebben azért elég jó vagyok. Most ez a feladatom.

32349977_10155810705612217_929055160460640256_n.jpg

A buszút egy tortúra volt. Nem tudom hány liter vizet izzadhattam ki a végére, de sokat. Megérkezünk lepakolunk. Csoport-dinamikailag felmérem a helyzetet kik hol és hogyan helyezkednek el, külön megérne egy elemzést mely emberek jelentik a hidat a csoportosulások között és kik, hogy kommunikálnak egymással, valamint hogy viselkednek, de ezen „programok” csak háttérbe futnak nálam szociológusként, próbálok csak magamra figyelni.

Keresem a helyem  Bastiannnal „Kenguru Jack”  legújabb barátommal, egyből kielemezzük mennyi kínai van itt koreai és stb. hány hajóval és egységgel, külön sátruk és részlegük van. A kenusokhoz csatlakozunk, próbálok nem nagyon útba lenni és tapasztalni, megélni a dolgokat. Amikor átrongyolunk megérkezésnél a többieknél látom Fábiánné is itt van Gézáékkal. Mondom is magamban ő is velünk, ki ellenünk ?!

Nem mintha nagy ismerője lennék az egész sportág összes edzőjének, de az ő felismerése azért megy. Bennem egyébként sem mélyen elvetett a szakágak közti különbségek kezelése. Én sokkalta megengedőbb vagyok e téren, mint mások. Szerintem ugyanaz a víz van mindenkinek, számomra mindegy hány a lapáton a tollak száma.

Természetesen jobban és egészségesen őrültnek tekintem azt, aki betérdel a kenuba. Tudom, én csak ülök egy kajakos ülésben plusz az ama (kiegyenlítő) is segít, de nincs kormányom tényleg!Lényeg magamban úgy fogalmaztam meg ezt a kenus elhivatottságot, hogy látszik nála belóg az a bizonyos lapát, elég mélyen. Nálam is ez a helyzet, nem tagadhatom.

Nagyon felemel, hogy a legtöbb versenyzőt felvonultató klubnak lehetek a részese, ha még csak para versenyzőként is. Nincs bennem kétség szemernyi sem, hogy nap-nap után jobb eredményre ösztönözzük egymást a vízi-gladiátorképzőben vagy terminátor-gyárban, ki hogy hívja magában a vízitelepen. Szeretem az edzéseket a munkát,de nagyszerű különösen jó érzés most ,hogy már egy más helyzetben lehetek itt velük és vállalhatok velük közösséget.

32486463_10155810706092217_6648396799096651776_n.jpg

Megérkezés után egyből megyek kb. vízre ismerkedek hellyel helyzettel milyen is itt, megnézem merre pecáztam itt párszor. Szél fúj rendesen szemből. Megyek egy teljes kört, gyorsulgatok mindent jónak érzek. Kijövök egy óra után. Lemennek az események és megyünk enni a Szote menzára. Nagyon nevetek magamban, régi szegedi emlékek jönnek elő, medika bulik ebben az épületben ilyesmik.

Elfoglaljuk szállást, nagyon nehezen alszok el végül, srácok nem is voltak fárasztóak mindenki kockult szótlan, csak pár szóbeli viccelődés folyik. Az 5 fő egy helyen, ami picit sok, de mindenki a pihenéssel törődik, úgyhogy ez sem zavaró.

Felvirrad a nap. Összepakolok gyorsan feltöltöm magam minden mi jóval egy pékségnél. Megérkezünk a helyszínen vagyunk ismét. Nem nagyon tudok mit kezdeni magammal nagyon pörögnék már folyamatosan így 9:45-kor elkezdek melegíteni. Megyek vízre már 10 előtt vízen vagyok.  Pálya legvégén megyek pár sprintet oda vissza mit nekem szembeszél aztán kijövök.

32462815_2699334533425930_8736283197429514240_n.jpg

Átvesszük mi a feladatom: rajtszámot hajóra tenni, lejelentkezni, jó pályára beállni, végig jönni úgy, hogy nem hagyom el a pályát vagy zárnak ki. Aztán extra büszkék lesznek már rám, persze nem pont így hangzottak el a jelző(k). Mondom magamban ez a minimál csomag biztosan menni fog. Csak lennék már túl rajta.

Ebéd legnagyobb tömegben. Visszaérünk sehol senki mindenki vagy eszik, vagy vízen van, vagy nincs semmi a versenyprogramban éppen. Lefekszem a hajók között a földre megnyugszom, szinte elalszok,relaxálok,vízualizálok,ilyesmik. Tudom most már minden rendben lesz. Felébredek, nézek körbe hol is vagyok Janics Natasa mosolyog rám a napszemüvege mögül a másik sorból.

32332143_10155810708657217_2241786131794362368_n.jpg

Beöltözök, lassan elkezdek melegíteni. Durranjak be jön az utasítás, menjek húzódzkodni! Ismét Natasába botlok mondja „Érezned kell, hogy van erőd!” leváltom a húzódzkodónál mosolyogva. Le is tolok pár fekvőt még pluszban. Edzőileg is el vagyok ismerve, hogy be vagyok durrantódva, ereim kidagadnak rendesen az alkaromon. Ellenfeleim meg is jegyzik: „Ne itt vagánykodjak!” Most csak magamban mosolygok ezen, más tudatállapotba vagyok már, nem a viccelődősbe.

Mindent újra átbeszélünk, kapok pár jó tanácsot még, nem emlékszem mennyire és mit fogok fel belőle pontosan, menjünk már ez van bennem. Oda úton együtt megyek a többiekkel szintén viccelődnek, nincs most ehhez semmi kedvem, sem türelmem, előre engedem őket, magamban gyorsítgatok addig. Lejelentkezek minden ok. Pöci a biciklin én meg bent középen. „Maradj mozgásban!” Így is teszek.

Be kell állnunk!Robi előttem tesz egy kitérőt- jól van akkor-kicsit eltévedt pályaügyileg. Megvan helyem kettes pálya. Kérdezem magamban ennyi a rajtgép?!  Nézem kell-e korrigálni bármit is, fel se fogom hol is vagyok igazán. Aztán már indítanak is.

Zöld a dolog és szabad a pálya. Nem tudatosult bennem, hogy a hang a fény vagy mely része ért el hozzám a dologból. Érzékelem most kéne megindulni, már késésbe vagyok másfél két csapással, de neki indulok gyorsan felveszem a ritmust és nyomom neki ahogyan kell pályán belül vagyok minimálisan kell csak korrigálnom végig. Semmit nem érzékelek magam körül, csak tolom neki , kapkodom gyorsan elég jól megy,ahogy érzem. Nem tudom hol van többi, kinézek, persze időt veszítek, nem is értem miért tettem szinte végénél vagyok már, na még toljam meg neki kicsit, be is érek. Ahogy látom harmadik, vagyok négyből.

Semmi fájdalom vagy tagadás nem volt bennem szervezetileg a test tudta mi a dolga agyi üzenetet felfogta végig és meg is csinálta. Elején bent ragadtam, valamint nem értem minek nézegettem teljesen feleslegesen a kíváncsiság biztos. Első kérdésem mennyi volt az időm, tipikus én. Ennyi mindig ez van, fejlődni szeretnék.

32416514_2699332556759461_1577290026075553792_n.jpg

Nem fogom fel mi történt. Kiszállok megyek gratulálok mindenkinek, kivel együtt voltam a futamba. Utána fogadom mindenki gratulációját, innom kell, szomjas vagyok, ekkor jövök rá ilyen alap dolgokra. Próbálom felfogni mi történik, történt valami nagyon okosakat magyarázhatok bárkinek is. Aztán menni kell nyomban eredményhírdetésre, felborult az időérzékelésem. Levente kölcsönöz nekem addig egy klub-pólót, hogy valahogyan kinézzek a díjátadón. Ezúton is köszönet érte!

Kategória első hely, abszolút harmadik. Ez vállalható így elsőre szerintem. Időm nem lett olyan rossz, mondjuk sokat dobot rajta a hátszél ez igaz. De tudom nagyon sok maradt még bennem rajt, nézelődés,megilletődöttség .Kívülről azt mondták jól nézett ki, igazi versenyzőnek hatok már a hajómba, ha odateszem, ez edzőileg nagyon nagy elismerés számomra. Tudtam, hogy egy aktív stressz helyzetben, versenyszituáció jobbat fog kihozni belőlem így összességében, koncentráltabb leszek, mint edzésen ennyire ismerem már magamat. Bíztam magamban annyira, hogy ez így lesz.

Ott állok a klubos trikóban kapom az érmemet boldog boldogtalan gratulál és én is viszont. Aztán mondják menni kel fotózkodni! Belépek vegyem fel az új válogatott dresszt, nyomnak pár beállított képet. Fülig ér a szám kedvenc színemben pompázik a mez, extra boldog vagyok, de sajnos a végén vissza kel adnom, le kell vegyem.

A nap végén a pálya melletti hotelben kapok elszállásolást a világkupáig Dáviddal. Ő kajakban ment nagyon nagyot ezúton is gratulálok neki a második helyéhez! Várjuk majd a para-sport kategorizációnkat, addig is nap mint nap edzünk serényen és készülünk a világkupára.

2018.19.hét

KalózTeknős-edzésnapló

Hétfő: Edzőtábor után először ismét hazai pályán. Délelőtt egy az egyben megyünk vízre, többiek hosszútávon vannak. Rövid távokat csinálunk. Csupán 100m próbálok mindenre odafigyelni, rajt több változatát is gyakoroljuk, felemás sikerrel. Sokadszorra jön össze a legjobban, ami nálam nem újdonság. Erre valahogyan figyelnem kell, hogy előbb érkezzen meg a forma robbanásom.

Délután a folyón felfelé nyomatjuk neki Mambóval ketten külön „programon” vagyunk. A hídnál kezdjük az adagunkat.  Háromszor 1 perc, majd 40 mp és 20 mp. Letudjuk az egy perceket, akkor meg fordulunk. Végig jónak érzem az egészet, szét vet az energia. A maradék feladatok szinte csak elillannak. Utána érjünk haza, majd minimális erő gyakorlatok levezetésként és nyújtás, hengerezés.

Kedd: Egyedül edzek, kondizás erősítés épp leváltom a hajnali brigád két emberét. Mellhez-húzás – Fekve-nyomás csupán 60%- on minél dinamikusabban 8db ismétlés 10 körben egy-egy kiegészítő feladattal párosítom. Elég gyorsan lepörgetem a kitűzött „menüsort”.

32372820_10155810708497217_8005651076457955328_n.jpg

Délután 2000m időre a holtágban. Először viszem át a hajót ekkora útra, oda fele segítenek, ami jó könnyedséget ad. Bemelegítünk, evezgetek egy párat ide-oda, minden rendben van.  Egyszer csak oda kell állnom, menjek neki. Megyek is, alkalmazom az elvárt mozdulatokat forduláskor, amit külön átvettünk, valamint kombinálom jobb oldali evezéssel is. Extra hatékony vagyok így, mondjuk nem villámgyors, de idővel. Veretem is neki bőszen visszafelé is.

Legvégén kapok bekiabálást, hogy induljak meg, még gyorsabban. Bármilyen meglepő könnyedén váltok nagyobb fokozatra is, még van bennem bőven, ami szuper! Leges legvégén elmegyek az egyenes irányomból és totál kizökkenek ezen. Utolsó 20m-emen, túlgondolom, hogy elviszem a horgász szereléket. Semmi gond, ezt csak, amikor odaérek konstatálom,vagyis mégsem. Utána egyéni elbeszélgetésre van jelenésem. Soha többet semmi miatt sem lassíthatok le a cél előtt! Így nem lett egyéni legjobb nyitásként az állóvízbe, de teljesen jogos a kritika.

Szerda: Ismét holtág 200m az adagom. Teszem amit kell, aztán elfogyok a felén túl és kész. Még egyszer neki megyek, nem mintha sokat változott volna a dolgok állása. Időkről ne is beszéljük, ezért délután nem kardiózás van számomra, hanem újra jövök át megint. Egyedül melegítgetek tolom a megőrüléses  behülyüléses dolgokat és rajtokat serényen magamnak. Fordulgatok, élvezkedem a pecások nagy örömére. Megjön a mester most kéne valamit villantani, beállok. Tolom neki, mint a hülye gyerek, nagyon koncentráltan a lendülettel, csapásszámmal semmi hiba, a technika viszont így elég felejtős mintahogyan az idő is.

Jelenleg vagy a technikára koncentrálok és kifulladok 120m környékén, vagy nagyon pörgetem az elejétől kezdve koncentráltan, de végig megy közel azonos intenzitással és kb. időben nem nagy az eltérés, bár sokkalta kevésbé szép és kenus a mozgásom , erőből csapkodás van, amit ugye(?!) bárki tud. Szerintem örülni kell ennek is, hogy már itt tartok és tolódik egyre ki az a határ, nem tudom mikor lesz meg a 200m minőségben-technikában, de rajta vagyok minden nap.,

32372800_10155810707317217_664084480348127232_n.jpg

Csütörtök: „Csodás” produkcióm után le vagyok állítva minden kenus dologról a délelőttre. Nem szabad agyalnom és pörögnöm rajta feleslegesen. Egyénileg csinálhatok valamit, ha akarok. Ezért el is megyek teniszre, jól oda vágom neki erőből, agresszívan nem érdekelnek a következmények kiürül a fejem nagyon erőből tolom. De nem nagyon érdekel, jól esik, csak a labda van előttem és a minimál cél ütni vissza.

Délután konstatálom, hogy hűlt helye a hajónak. Gyorsan össze raktam magamban, hogy már elvitték Szegedre a versenyre. Akkor ma sem lesz evezés. Úgyhogy megyek egy sort egyénileg kondiba. Lényeg érzékelem extra erős vagyok. Legalább csináltam valamit ma is.

A vállam környéke fáj, fájdogál egy bizonyos pontban, bizonyos apró mozdulatoknál. Nem durván zavaró, de most már egyértelmű. A hajó cipeléssel gyilkoltam le ezt is tudom, másik nagy hátránya holtágba átmenetelnek, hogy most a protézis és hajó ama részét is „lenyírom”, mivel azok találkoznak (a jobb vállamon viszem hajót) a karbonom kapott egy enyhe fehér bevonatot , valamint leszedtem a felső rétegét ott , ahol találkoznak, erre jobban kell figyelnem jövőben, ki kell találnom valamit.

Péntek: Utazunk a versenyre. Leizzadok a buszon, beszélgetek az ausztrál sráccal mikor éppen nem bóbiskolunk. Megérkezünk aztán egyből kapom az instrukciót menjek vízre fedezzem fel a dolgokat. Így is teszek, mondom magamban frankó nagyon ez a szembeszél, pályán (hátulról ér) feltérképezem merre is pecázhattam itt anno, és mi merre hány méter itt. Gyorsítgatom magamat és tök jónak érzem vállam nem is nagyon fáj, jól van akkor.

32323129_2699334020092648_947918858688135168_n.jpg

Szombat: Egy futamom van, de részleletesen külön posztba beszámolok az egész eseményről, napról biztosan.

Vasárnap: Nem tudjuk többiek mikor is mennek pontosan vízre edzeni. Kapjuk az eligazítást és letolást, hogy már mennünk kéne. Dávid és én is megkaptuk otthonról az utasításokat mit kell edzünk. Nekem 300-200-100 és ugyanez vissza is az adagom. Valamint oda és vissza leevezgetek. Gyorsan megvagyok vele, ha nem botlok bele lépten nyomom egy-egy kínai kenusba a pályán, amin épp sprintelni  próbálok.

Délután 300m van 100m enként növekvő intenzitással. Elkezdem 80%-on, majd 100m-nél  90% és 200 után aztán max. Élvezkedem az egész pálya csak az enyém sárkányhajósok díjátadón. Megjegyzem verseny utáni nap még sose edzettem kettő egyből, no de ez egy ilyen hét volt.

2018.18.hét

KalózTeknős-edzésnapló

Hétvége: Elmentem a Mecsek Trail-re annak ellenére, hogy nem tudtam futni. Jó volt elkísérni a többieket és a verseny hangulatba belekóstolni, ismerősökkel beszélgetni viccelődni. Nagyon zavart, hogy nem tudtam futni, annak ellenére tudom, hogy most nem kell erőltetni és teljesen felesleges lett volna egy újabb sebesedést kockáztatni is. Most már ki kell várnom, amíg elkészül az új futó konstrukcióm, addig nem erőltetem semmilyen formában sem a futást.

Hétfő: Zavart már nagyon is, hogy nem mozoghattam,de ha ez a direktíva. Egy több gyerekes szülinapra megyek délután, természetesen volt felnőtt részleg is. Mindhárom tortát megkóstoltam, babgulyásból többször ettem igen kenyérrel, bár igaz aznap semmi mást nem ettem, néha ilyen is belefér szerintem.

Kedd: Már nem bírtam nagyon tovább Vénekre mentünk biciklin a többiekkel. Megnéztük a Dunát több helyen is, fotókat készítettünk, átkeltünk a folyón, végül Gönyű irányából tekertünk vissza a városba. Ekkor már nagyon elvonási tüneteim voltak mozgás igényileg, mint a feladat nélküli katona komolyan mondom.

venek_01.jpg

Szerda: Délelőtt egyedül megyek vízre hat kilométer folyamatos az adagom. Közben bele kell gyorsítanom, és „megörülni”, amikor annak érzem helyét és idejét, próbálgatom is, elég jónak érzem, kicsivel több lett a táv mikor kiszállok, ez talán nem akkor a probléma most sem.

Délután 2000 méter időre, mint mindig Szerdán. Egy kör. Nagyon rákészülünk fordított a sorrend, így én zárom a sort. Nagyon rosszul sikerül most a teljes brigádnak, időkről ne is beszéljünk. Felejtsük el a mutatványt gyorsan. Utána szétszedjük a hajót és felpakoljuk a buszra.

Csütörtök: Reggel Dunavarsányba megyek összetartásra. Az út nehézségei ellenére időben érkezem meg, első körben 12 kilométer körül evezünk folyamatost, próbálunk technikázni, mire figyeljek mi merre hány méter. Edzés végén lemérésre kerül a hajóm a kiegyenlítő része, nem a hajóval párhuzamos. Ezt eddig is tudtam, de ez így nem jó, nem hatékony. Közel 10 cm eltérés van eleje hátulja között. Áthidaló vasak nem egyforma hosszúak röviden. Ez új megvilágításba teszi eddigi időimet is.

31958413_1888965947794746_8307859801631621120_n.jpg

Délután megyünk pár rövidebb bemelegítő percet. Utána fél perc maxon, aztán fél perc pihenővel tízszer, mindezt háromszor ismételjük teljesen újra. Nagyon élvezem az új helyszínt, a sprinteket , minden részét az edzésnek.

Péntek: Röviden bemelegítünk közösen szakemberileg vezetve. Nagyon várom már a vízre menetelt. 4,3,2,1 perceket megyünk, ami a csövön kifér közte rövid pihenők mindezt háromszor ismételjük. Nagyon élvezem a meneteket ismét, igencsak bele tudok feledkezni, keresve a fájdalmat barátkozunk már egy ideje úgyis. Utána közösen vezetett szakszerű nyújtás következik zárásként.

Délután kondizunk, röviden minimál súlyokkal pörgetve két kör mellhez-húzás, fekve-nyomás amire 40 mp alatt képes vagy azt felezve kell produkálnod 20mp alatt két körben és 10mp alatt négyszer annak a felével ismételsz.  Utána rendhagyó módon nyújtunk ismét szakember által vezetve. Aztán kipróbáltuk az új rudakat, párhuzamos az ama és hajó ez a lényeg. De a hajó ugyanúgy balra húz nagyon is, most már zavar is, de persze felét csak beleképzelem, vagy már nem is tudom, totálisan elbizonytalanodom. Azért megcsinálom a kitűzött 8 kilométert egyenletes evezést kilépőnek a napból.

Szombat: Délelőtt hosszú evezés van soron. 12 km, megint a hídig. Közben kapom a technikai utasításokat. Megkeserítem pár horgász életét, miközben nem akarok jobban lemaradni a többiektől miután szét lett szedve teljesen a technikám, vízfogás stb.. Visszafordító után beszélgetünk Tamással visszaút nagy részén. Legvégén azért még egyénileg kapjuk az utasításokat. Én is csinálok egy 100m sprintet a kapitánynak. Minimális a komment, úgyhogy jól van ez így, jó lesz ez így, ezt szűröm le magamban ennyi idő után vállalható, hogy most éppen hol állok a para-kenuzásban. Ez-az!

Vasárnap: Pihenőnap.

"Terminátor" lábprotézis 2.0

avagy az Advantage + DVS

2016 májusában járt le a három év kihordási ideje a protézisemnek. Már egy új konstrukcióban gondolkoztunk, ami jobban mozgékonyabb és jobban tolerálja futást vagy teniszt a gyorsabb irányváltást, ehhez párosuló megfelelő felfüggesztés és rendszerrel együtt.ottobock_1005.jpg

Hosszas megfontolás után az ortopéd műszerészekkel az Advantage lábfej mellet döntöttünk, hogy arra adunk be egyéni engedélyeztetési kérelmet, mindezt egy vákumos rendszerrel, amit a mai napig is viselek. Engedélyeztetés jól zajlott, viszonylag nagy százalékban támogatták a konstrukciót, de így is jelentős részt kellett saját részről belefizetni.

Először egy próba tokkal próbálgattam rendszert. Minden nagyon jó és könnyed a lábfej szuper nagyon könnyű és úgy fordul, hogy az élmény számba megy. Lépések könnyedek és nagyon dinamikus az átgördülés is, oldalsó irányokba nincs olyan kimozgás-korrigálás, mint a tritonnál, de ezt a lábfejet nagyon gyorsan lehet kapkodni és kell is ezzel lehet sokat korrigálni és irányba tenni, ami nagyon egyszerűnek hat.17903967_10203229915306052_8704876534129629644_n.jpg

Amivel nagyon küzdök az a vákuum. Nem csak én, hanem a műszerészek is. Hetekig, sőt hónapokig nem volt jó. Szedte vissza levegőt és nem volt vákuum a protézisben. Sokszor szétszedték újra gondoltuk tömítették, ragasztották de semmi változás. Aztán egy plusz harisnyával vettem fel egy réteg szövettel akkor lett jó és működőképes a teljes rendszer végül. Közben eltelt egy nyár, de ilyen ez a gyerekbetegségeket ki kell nőni, vagy meg kell tapasztalni, majd sikerrel orvosolni és túljutni rajta.

Ezzel a rendszerrel kezdtem el újra kocogni 2016 október környékén a kettlebell-es edzéseken, amikor az volt a feladat bemelegítés vagy egyéb okokból kifolyólag. Nagyon nagy megterhelés és furcsa érzés volt főleg a bal lábamnak, amely elszokott az ilyen irányú és célú mozgásoktól, de aztán szépen újra hozzá erősödött a mozgáshoz.

2017-ben már futások futó edzések sora volt főleg hajnalban a soron. Egyre jobban toltam ki a határokat, mint időben mind távban, majd végül áprilisban futottam először Görögországban egy közel 5 kilométert egy versenyen, ami hatalmas élmény volt. Mindezen történéseket a Kezdeti futólépések című bejegyzésben már részletesen kifejtettem.

Utána nagyon fel voltam lelkesedve mekkora futások is lesznek itt folyton folyvást, aztán eljött a melegebb időszak a május és kisebesedtem többször is és egymás után is. Úgy voltam vele, hogyha két három naponta tönkre vágom a térdem körülötti részt felső hám sérülésekkel, akkor az nem éri meg nekem ez az ár futásilag. Ezek után felfüggesztettem a futást. Ugyanis a hétköznapi viselésre tervezett tokokban több hely és szabadság van a csonk mozgásának így jobb idő miatt is több izzadság jobban terhelve van az adott pontokon. Végül nyár vége felé le lett cserélve tokom is, mert egyébként is a hétköznapi viselés is kényelmetlen lett és sebes. Nagy volt a testsúly változásom is és egyéb körülmények is közrejátszottak ebben.22048082_1958175254463155_8453225128633539072_o.jpg

Meg lett az új tok és újult erővel vetettem bele magam a mozgás és élmények halmozásába. Gyors közel két hét alatt teljesítettem két akadályversenyt egymás után. Nem nagyon futottam csak maximum kocogtam ahol tudtam. Az idők és, hogy mikor fejezem be őket nem érdekeltek, csak egyedül a teljesítés volt célkeresztben részemről. A másodikat követően Vasárnap elmentem gyalog sportruhatáramat megerősítendő, valamint egy barátomat látogattam meg a kórházban és hazafelé egy zebra után megadta magát alattam a protézisem.

Nem tudta terhelni, mivel a lábfej sarok része letörött, így nem tudtam rajta egyensúlyomat megtartani valamint a karbon szálból készült lábfej rész rézsútosan szakadt ketté teljesen megdöbbentett.

Mindet összevetve a lábfej nagyon könnyed kényelmes és rugalmas volt, ameddig bírta az én életvitelemet és terhelésemet. A vákumos rendszer is nagyon jó a biztonságot és kényelmet új szintre helyezi, mindezt megbízhatóan. Egyetlen probléma vele ,ha éppen nincs vákuum valami miatt akkor az nagyon nem jó, és a rendszert újra fel kell venni szét kell szedni (harisnyákat igazítani stb.),ha valami miatt éppen nincs vákumod (felgyűrődött a külső harisnya, elcsúszott a plusz szövetharisnyád,annyira megizzadt a linerben a csonk, vagy ezek mind egyszerre,stb.)

Egy év három hónapig bírta a lábfej alattam. Amiben nagy szerencse volt, hogy két év garancia volt rá a gyártó részéről. Így a szerencsétlenségbe a szerencse az volt ,hogy így megkaphattam azt a lábfejet újabb önrész hozzáadásával, amit már ezen lábfej helyett is nézegettem 2016-ban is, de még nem forgalmazta a gyártó akkor. De ez már szintén egy másik történet.

2018.17.hét

KalózTeknős-edzésnapló

Hétfő: Kondival nyitok egyénileg. Az udvaron készül a hajóm, meg és beragasztja a „sebeit” és szépíti a mester. Nagyon örülök! Az A-csapat kenusai „jó-szándékúan” felajánlják, hogy csatlakozzam hozzájuk, de van egyéni „menüm” előírva. Csak a rúddal mellhez-húzás és fekve-nyomás egy-egy kiegészítő gyakorlattal magas ismétlésszámon, minél gyorsabban pörgetve tíz kör ebből. Végére beállnak beton keménységre az alkarjaim, de ez volt a cél.

Délután 500-300-100m piramisban a legnagyobból egy ismétlés a másodikból két darab, a százakból pedig három darab és így vissza mindezt a kenuval. Ez a kedvencem, tényleg! Végére kivagyok nagyon sok sprintelgetéstől fordulástól oda-vissza evezéstől. Ismét állítunk a lapát hosszon vissza, hogy remélhetőleg sikeresebben tudjam „pörgetni”a lapátot. Végén csinálok egy 200m-ert edzői felügyeletnél, ami nagyon fáj, feléig bírom kb. normális szinten, utána mindenhol blokkolok testileg, küldi a jelet, hogy ellenáll.

Kedd: Hajnali kondi, vas-csörgetés 70%-on hat gyakorlat mindenhol háromszor vagy egy körben 8 db az ismétlés szám mindenhol, 6-7 teljes kör fér bele, jól esik tényleg. Utána levezetek egy csatorna-kőrrel a kenuval, miközben viszem le a hajót a viccelődő apuka megjegyzi, hogy: „Miért nem egy 22 évessel van előírva valami „levezetés”?! ” .Ezt én magam sem tudom, de értékelném.

Délután résztávokat megyünk a Rábán. Öt perc, két és fél és egy percek köztük pihenő, több kőrben. Közben teljesen megújult a hajóm; repedések és törései „begyógyultak”, kapott egy újabb réteg fehér színt ahol kellett, ülése megfoltozva, megjavítva és lábtámaszhoz is beszerelésre került egy tépőzár, hogy fogja a lábaimat. Ő már fel lett erősítve a versenyzésre. Ennek ellenére nem bírok menni a többiekkel körökön keresztül, csak üldözöm őket, aztán megérkezek a „játékba”. Elég jól tudok haladni velük aztán én magam is meglepődöm ezen, mennyire erősen is tud ez menni. Fájdalmaim nem felsőtestiek, hanem láb és derék, ez új, felül most bírja bírta megszokta a kiképzést.

31287727_2670435516315832_7204057802174627840_o.jpg

Szerda: Tenisz idő. Nem megy olyan jól, de rosszul se. Örülök neki, hogy nem fáj annyira már a lábam, ha aktívabban mozgok és rajtam van a sportosabb protézisem. Sebem egyre jobban gyógyul, ami baj vele, hogy a hajóban a befeszítéskor is gyakran fáj, valamint minden sima hétköznapi viselésnél is kellemetlen, de valamikor csak begyógyul majd egyszer….

Délután kenun 2000m időre ismét. Ha valaki egyéni legjobbat csinál, akkor nem kell többet mennie, csak még egy levezetőt. Mindenki bemondja az eddigi legjobb idejét, bemelegítünk, várunk evezősök eltűnjenek az útból. Én indulok elsőnek, nyúlként hajrá! Tolom neki szuper a rajt, próbálok egy újabb fajta technikájú légzést rendszeresíteni, valamint nem elszállni lendülettel, sem elmélázni közben egyenletes feszes tempón maradni végig, forduló három korrekcióból megvan, nem a legjobb, de elmegy. Próbálom fokozni a csapást, végén kapom a bekiabálást hol tartok időben, mire figyeljek. 250m lehet még kb. hátra, de nem értek mindent visszakiáltok. Ennyi erőm van még ?! Akkor tényleg tegyünk rá rendesen amíg csak bírom! Végére be pihegek, de 35 mp-el jobb az időm, mint eddigi legjobbam volt. JUHU!

Csütörtök: Hajnali kondiban kezdünk hét különböző gyakorlat 40 mp-es munka aztán 20mp arra, hogy odaérj a következőhöz, kétszer pihenünk közbe hosszabban, nyolc teljes kört csinálunk végéig. Utána megyek a csatornába folyamatos 50 percet az outriggerem-mel, borús idő ellenére én élvezkedek, szeretem a reggeli vízre meneteleket is, nagyon is, hiába vagyok egyedül. 

Délután a borús idő esőre vált vigasztalhatatlan csepereg. 1000-800-600-400-200m majd ugyanez vissza növekvőbe is a feladat. Hiába vártam már a holtági „veretést”, ez így elmarad ma. Szépen lapátolom a távokat sorra. Csinálok pár nagyon korrekt rajtot és utána is elég vállalhatónak érzem, persze vannak hibák és meg is beszéljük mit kéne korrigálni. Aztán annyira rákezd az eső, hogy ki leszek küldve a többiekkel együtt az előírt adag befejezése előtt nem sokkal.

31318222_2670435689649148_4462004733124542464_o.jpg

Péntek: Délelőtt próbálom a 200m-eket. Bemelegítek kitűzve a pálya csak nyomnom kell! Elsőre nagyon elmegyek balra ez közben iszonyat megzavar. Másodikra már valamivel jobb, de nem nagyon van különbség. Harmadik a legjobb szétpróbálok tényleg törni és robbanni és meghalni bele. Akkor még egyet próbáljunk már meg, persze az felejtősre sikerül. Délután ugyanez mivel bekavar a tervezett programban a sportorvos. Elsőre hagyjuk, extra fáradtnak érzem magamat. Átvesszük a technikai dolgokat másodikra jön is egy jobb bizonyos szintig, távig. Harmadiknál nem igen fogom már fel, hol is vagyok, mit is csinálok, vége is lesz a mókának.

Nem arról van szó, hogy nem szeretném jobban hatékonyabban csinálni a dolgot. Most még ennyire megy a megörülés és a robbanás. Nem mindig jön össze, vagy nem olyan intenzitással,vagy nem végig. Még Bruce Banner-esen kenuzok sprintnél és nekem a másik csávó kéne…

Szombaton nem tudok ott lenni edzésen, így hétvégén edzői előírásra pihenek és tényleg semmit nem csinálhatok extrát most. Pihennem és regenerálódnom is kell, bármennyire tudományosan és  erőszakoltnak is tűnik ez így leírva, ha ez a direktíva, akkor ez van, el kell fogadjam.

Füredi tekergések

avagy futás helyett, most csak kísérő voltam

Nem tudtam vállalni a fél-maratoni távot hiába beszéltük meg Gyurival és terveztük, hogy ez jó lehet és meglehet nekem is aszfalton simán begyorsulok majd. A sebem, amit szereztem Győrújbaráton nagyon nem akar gyógyulni, mély minden nap azon is járok, vízen hajóban is nagyon zavar, amikor befeszítek, úgyhogy nagyon bánt ténylegesen és átvitt értelemben is.

Most újra konzultáltam műszerészemmel és ígéretet kaptam arra, hogy a sport lábhoz végre lesz egy olyan felfüggesztés szerkezetileg és tokilag is ami sport-kompatibilisabb lesz, csak arra tudom majd használni magyarul.

Ugyanis ezek a sebek azért is keletkeznek, mert egy hétköznapi viseleti tok sokkal nagyobb hellyel van tervezve, hogy maradjon a csonknak helye a mozgásánál és kényelmes is legyen egyben. Így amikor futok akarva akaratlanul ott azon a pontokon nagyobb terhelést kap és ki fog sebesedni mindig, ha ezzel a tokkal teszem. Ezt már megtapasztaltam előző lábamnál és tokkal is tavalyi év májusában, amikor abbahagytam a futást szintén hasonló okból a kisebesedésből kifolyólag.

30859256_2218605191486915_709085128_n.jpg

Ezért is nagyon nagy eredmény szerintem, hogy eddig ezzel a konstrukcióval, hogy „csak” kicseréltem a lábfejeket alattam mennyi mindenre képes voltam mennyi versenyt, eseményt és távot, edzést sikeresen abszolváltam. Ilyenkor értékelődnek fel ezek igazán az elért dolgok. Most amíg nem készül el az új tok csak a futáshoz, addig nem is erőltetem a futást kockáztatva egy újabb szinte biztos sebesedést.

El kell ismernem, hogy nekem is vannak határaim és ez a helyzet most egy ilyen szituáció. Azért egyáltalán nem vagyok elkeseredve, már közel sem vagyok olyan gyenge sem lelkileg, sem testileg, hogy ezeken fenn akadjak egy pillanatra is, régebben ez biztos máshogy lett volna. Nagyon jó ilyen szempontból, hogy nap mint nap mozoghatok,kenuzhatok és a kondinál is mozoghatok mind megoldható a „sima” protézissel is (az is egy nagyon magas aktivitásra képes darab egyébként). Valamint a biciklizés is ott van lehetőségnek, ami egyáltalán nem bántja a csonkomat.

Ezért is gondoltam úgy, hogy ha már nem futok, akkor bicajozok egyet. Csakhogy ez nem olyan egyszerű kivitelezni. Gondoltam ugyanis, hogy valameddig elvonatozok, majd egy jó combos távot teljesítek oda-vissza más úton mondjuk Veszprémből. De megtudtam, hogy MÁV szabályzatilag, ha nincs kijelölt bicikli-szállító a vonaton, akkor maximum kettő darab bicikli szállítható a közlekedőkben a kalauz megtagadhatja felszállást stb.. Így nem kockáztatva a Székesfehérvár Balatonfüred távot választottam.

Hajnalban kelek Kelenföldig minden rendben, gyorsan megvan Fehérvár is pikk-pakk kiérek a városból közben látom az épülő régi-új stadio della setétvárt is. Sorra jönnek a faluk, ami azért nagyon jó, mert általában kiérek valahonnan és már látni is a dombok tetejéről a következő település templomtornyát és így tovább. Ütemesen haladok, aztán eltévedek nem ott és arra fordulok, ahogy be lett tervezve a folyamatos újra tervezésekkel és telefon nézéssel, valamint megerősítéssel szintén csak időt veszítek. Végre megvan Fűzfő és a bicikli út innen már csak 22 kilométer, csakhogy eléggé híján vagyok az idővel.

Próbálom még nyomni neki oda vissza csörgetjük egymást nem tudom felvenni vagy Gyuri nem veszi fel persze ezzel is csak megy az idő. Végre beközli totális a fejetlenség a regisztrációnál, valamint hatalmas a sor is. Mondom magamban ez-az! Az nem lehetett opció, hogy nem érek oda időben, mire rajtolna, ha egyszer már megígértem. Végül négy óra körül és 66 kilométer felett vagyok, amikor odaérek meg is találjuk egymást valahogyan a nagy tömegben szinte egyből. Gyorsan ellátom pár jó tanáccsal plusz frissítőkkel, ő felteszi a rajtszámot bemelegítés nulla, odaadja táskáját és már szinte rajtol is.

30831053_2218605941486840_2001925987_n.jpg

Én odamegyek a regisztrációs pulthoz szemrebbenés nélkül veszem át a rajtcsomagomat és a női m-es felsőmet egy perccel a fél-maraton rajtja előtt, ami jár, az jár. Ez a „jutalmam” négy óra biciklizés után, valamint egy jó kis leégés karilag, de ezt csak este otthon tudatosul bennem. Kinézek egy pizzázót közben első körén integetek Gyurinak valamint szóban is biztataom. Pizza, saláta, fagylalt az egyéni „díjazásaim”, amíg várakozom. Második körénél a visszafordító után várom és fotózom bőszen.

30784415_2218605771486857_1913711255_n.jpg

Ezután összetalálkozunk többiekkel is és együtt várjuk a célban a nap hősét. Egy pillanatig nem volt bennem kérdés, hogy egy eseményen is képes lesz abszolválni végre ezt a távot sikerrel. Ezúton is gratulálok! Bármiben segítettem annak örülök, ma ez egy ilyenre sikerült nap lett. Utána sokat beszélgetünk jó kedélyűen. Majd irány a hazavonatozás késéssel melegben, csatlakozás lekésve mit is vártam, de végül is jókedvben elfáradva elégedetten térhettem haza ismét, semmi sem törhette meg az örömömet.

"Terminátor" lábprotézis 1.0

Triton Vertical Shock mellett döntöttünk a műszerészem és én, hogy arra adjuk be az egyéni engedélyeztetést 2013 április-májusában lábfejileg. Nagyon vártam már, hogy milyen lesz az új protézisem. Először egy ideiglenes tokkal használtam ami egy eléggé strapabíró műanyag volt, a végére eléggé elfáradt, de vagy két hónapig viseltem. Közben végig edzettem, kettlebelleztem és nap közben is róttam az utamat rendesen rendületlenül.  Aztán sebtében megkaptam a végleges karbon vázas tokot, eléggé kitoltam a véglegesítést. Közben alakítottunk a tok formáján, hogy szorít szűk-e stb..

30776395_2217374738276627_868002564_n.jpg

A felfüggesztés egy zárszerkezetes rendszerben történt meg. A szilikon liner/harisnya végén található szeg ment bele a protézisi tokjának végén található erre kialakított lyukba majd zárt rá a szerkezet amint lépett egyet az ember. Ezt a rázárást lehetett egy oldalsó gomb nyomással enyhíteni,- illetve feloldani- ez nagyon hasznos volt, ha sokat ült az ember vagy utazott,lehetett így a csonkra ható erőt enyhíteni jelentős mértékben.

30859602_2217374714943296_1781646932_n.jpg

Maga a lábfej és a protézis viselése is egy paradigma váltásnak vagy tér idő ugrásként tudom szemléltetni leginkább a régebbi papa-modellhez képest,ahol nem mozgott a lábfej. Nagyon jó volt nagyon más kényelmes biztos egyre kevesebb problémám lett csonkilag, bőr kidörzsölés begyulladás , bár ezek időről időre újra megjelentek teljesen sose múlnak el, legalábbis nálam. A lépések gördülékenysége, ütemessége és oldal irányú mozgásai élményszámba mentek számomra az elejétől kezdve. Van a lábfej kezdetén egy nagy tömítő gyűrűre emlékeztető szerkezet, ami az oldal irányú mozgások testsúlyáthelyezéseknél nagyon hatékony.

A zárszerkezet állítólag mindig zár és kilépni sem lehet a tokból, linerből-  nekem mégis háromszor is sikerült - ezekről az esetekről majd később egy teljes bejegyzésben részletesebben beszámolok. Lényeg velem minden meg nem történhető is megtörténik mindig protézisileg is.

30776378_2217374698276631_1193552698_n.jpg

Közel két évig használtam ugyanazon tokkal a protézist, de az idő végére kis kelésektől lettem tele a csonkom végén, vízhólyag szerű szivacsos formában. Megváltozott a csonkom mérete ez ezért és a zárszerkezet sajátosságából adódott-, hogy folyamatosan húzta le a szerkezet-, természetesen először magamban kerestem hibát, de idővel tudatosult bennem, hogy új tok kell a probléma megoldásához. Nagyon nem volt kényelmes és komfortos ezen időkben aztán 2015-ben egy tok-csere zárta le ezt a több hónapos mizériát.

30430185_2217374584943309_680018513_n.jpg

Ezt a modellt már bátran vállaltam mindenhol rövid nadrággal is. Rengeteg élmény utazás sportolás főleg kettlebellezés, kondizás kapcsolható hozzá már. Sok repülő út, bokáig érő vízben gázolás, rengeteg fürdés úszás (protézis nélkül természetesen),majd ezt követő használat. Nem hivatalosan egyénileg otthon többször is kipróbáltam milyen vele futni kocogni, de eszméletlen kellemtelen és fájdalmas olyan szintű folyamatos erő hat a csonkra lefelé húzó erő formájában ami kibírhatatlan hosszabb távon. Másik nagy hátránya a csonk folyamatosan ütődik a lehúzás miatt a tok végébe ennél a felfüggesztés formánál. A lábfej maga képes lenne a futásra egyébként, másik felfüggesztéssel.

A lábfej strapabírásáról és földön, vízen levegőben való használatáról mindent elmond, hogy mai napig ezt a lábfejet használom hétköznapi viseletként minden nap. Ugyanis az Advantege lábfejem 2017 októberében eltört, közel egy év három hónap használat után, azután ez került vissza alám mindennapi használatra a dinamikus vákuum rendszerrel felfüggesztésileg. Én úgy tudom megfogalmazni legjobban, hogy nagyon stabil és megbízható minden körülmények között, bármilyen feladat elé is állítjuk életünk során. Könnyedség, fordulékonyság annyira nem jellemző rá, maga a lábfej is robosztus súlyosabb darab.

30859296_2217374678276633_357587746_n.jpg

Mindent összefoglalva nagyon elégedett voltam már ezzel a lábbal és szerkezet formával mégis az én aktivitási fokommal és képességeimmel többre és jobbra vágytam, arra, hogy futni is képes legyek majd egy napon. Ez a következő konstrukcióval ez meg is valósult végül, de ez ugye már egy másik történet.

2018.16.hét

KalózTeknős-edzésnapló

Hétfő: Reggel egyénileg edzek, kondizok. Aztán mégis betagozódom a többiekhez, akiket ott találok. Ismét realizálom a mellhez-húzás mennyivel könnyedebben megy, mint a fekve-nyomás,vajon  ki tudja miért. A végére már eléggé ide-oda csapongok a feladatok között szétvet az energia, ez remek! Közben próbálok értelmesen megnyilvánulni, ha kérdeznek a beszélgetés során. Délután megyek a többi fiatalabb kenussal két darab Szúnyog sziget kerülőt. Végig együtt megyünk Mátéval. Nekem jó, ha tudok valakivel menni iramot, nem arról van szó, hogy szórakoznánk, mindig van kihívás és meg is kell azt  találni, nem túrázgatunk vagy csak evezgetünk, csináljuk rendesen. Közben beszélünk pár szót,majd nekem szegezi a kérdést „ Hogy tudsz te ilyen gyors lenni egy olyannal?!”. Nap momentuma! :)

Kedd: Rövid bemelegítés után tíz darab egy percet megyek a kenuval. Végig kapom az instrukciókat edzőileg a pihenőkben. Vannak dolgok amik jól mennek, vannak amik kevésbé a végére egyre jobban megyek lefele teljesítményben. Aztán ugyanez fél percekkel ekkor sokkal gyorsabban robbanok. Van amikor hihetetlen meg tudom indítani a hajót, ez remek érzés! Ezt kéne kitolnom még, amit az edzésen is tanulok folyamatosan, hogy hogyan eddzek eredményesen. Leveztek aztán kettő próbálkozásból sikerül csak kikötnöm, a fókuszom rendesen elillant a végére. Ez délután sem lesz jobb 6 darab ezres első és utolsó 200m-eken kéne „belehalni”. Nekem eléggé visszafogottan megy. Utána 6 db 500m még. A végére csak annyira emlékszem mennyire akart kiszakadni a jobb vállam a végig a szélben, ahogy rángatott a lapátállítás után, - egyébként jobb ismét így állítva, nagyobbra, mert erős vagyok (még/már) - ezt is letudtam.

Szerda:  Szerda délelőttönként pihenőm lesz kenuilag. Így a szerda délelőtt a tenisz ideje. Újra a régi helyen vagyunk. Eléggé alibizek nem is a sportosabb protézis van rajtam, próbálom kímélni magamat lábilag. Megy is, nem vagyok olyan rossz ahhoz képest, hogy két hetet kihagytam. Végén: „Addig nem megyünk haza, amíg nem szerválsz egy tutit”, erre egyből beverem a helyére, a jó udvarba! Délután kétezreket megyünk időre. Első kör szörnyen fordulok evezősök útban, ágakban fennakadás az időm borzalom. Második kör forduló elmegy, aztán utolsó 4-500m-en együtt megyünk Mátéval fej-fej mellett végig húz (legvégén lehajráz) ez ott volt még így is,eddig legjobb időm valaha. Harmadik ismét pocsék forduló, aztán a végeredmény sem kérdéses. Még egy plusz „büntető” kör kihozom valahogyan olyanra, hogy nagy duzzogva elmegy.30740551_2659336200759097_471136566383738880_o.jpg

Csütörtök: Hajnali kondival kezdek, eléggé gyorsan pörögnek feljebb a százalékok, végül is teljesíthető minden, azért rendesen elkészülök a végére. Utána levezetésnek megyek egy kört a csatornában a kenuval eléggé tágan értelmezem a fordulók végét, ennyi plusz talán belefér. Nyújtás, hengerezés reggel kilenc óra mire távozok a vízi-gladiátor képzőből. Délután rész-távozunk 8 db 5perc a feladat 4 darab lefelé a folyón 4 vissza, plusz a hazaút. Az elsőnél lemaradok, mint a borravaló utána csak kullogok a többiek után, aztán a negyediknél beérem őket, ők is fáradnak, hiába fiatalok. Aztán nem is megy olyan rosszul, az 5-6 már tényleg jó. Végére nagyon leszív a direktíva. A hazaúton plusz technikázunk egyénileg kicsit, de hát használhatatlan vagyok érdemi munkára,azért próbálkozom természetesen .Végére olyan 14 kilométer felett vagyok mikor kiszállok.

Péntek: Délelőtt sprintelek, csak a verseny szituációt próbáljuk szimulálni, bemelegítés, beállás rajtba minden részlet. Három darab 200m-ert megyek először mérjük időre jól befeszülök. Első nagyon nehezen indul, rajt nagyon ráérősre sikerült. Második sokkal jobb rajt és minden, de végére kész vagyok. Harmadikban már azt sem tudom hol vagyok,de valahogyan megcsinálom. Elégedett vagyok az időimmel ennyi eltelt idő után és amennyit vízen voltam életemben vállalható, kezelhető. Délután totál elcsúsztam és félre értettem mi merre, hogy van a feladatom nem sikerült jól az az edzés úgy teljesen, úgyhogy lapozzunk.30740532_2659335990759118_1070905079705370624_o.jpg

Szombat: Mosoni Duna résztávok nagyon lemaradok elejétől innen csak „Nyomás utána” nem szabad megállni és nem is teszem, bár egyszer iszok azért közben. Ilyenkor nehéz tartani a motivációmat, de amíg látom őket nem rossz, bizonyos kanyarokban ismét megvannak többiek. Most el is érem szinte a megyeri hidat ott fordítanak meg. Vissza is kaparni kell a végére én is totál kikészülök, mint ahogyan majd mindenki az erejével.

Vasárnap: Székesfehérvárról tekerek Balatonfüredre: A vége közel négy óra és 66 kilométer felett sikerült persze eltévednem is, de a legfontosabb odaérek még a futóverseny kezdetére. Tartom a szavamat, bár nagyon ki lett centizve. Valószínűleg megírom részletesebben ezt a napot teljesebben.