KalózTeknős kalandok

Felnőtt,Ifjúsági Parakaneu Rangsoroló -Szeged 2018.05.12.

avagy a KalózTeknős első parakenu versenye

2018. május 14. - PirateTurtle

Amikor elkezdtem az egész parakenut akkor még fogalmam sem volt mi, hogy fog  alakulni.  Egy szeptemberi délután találkoztam Weisz Róbert-tel a vízitelepen, aki vázolta, hogy a kenut meglehetne próbálni részemről, ha szeretném. Aztán rá két hétre ott ültem a stégen kezemben egy kenulapáttal, hogy eldöntsük Pöcivel (edzőm) melyik lesz az oldalam, ahol evezni fogok. Ez már szinte olyan messzi dolognak tűnik.

Első hetem volt, mikor kaptam a kérdést, „Akkor mi is a célom itt?” Azt válaszoltam, hogy akkor tavasszal kitaláljuk, meglátjuk mennyire jön ez be nekem. „Az nem jó” jött a válasz „Konkrét célok kellenek!”.  Mond meg akkor te mit látsz reálisnak velem kapcsolatban. „Versenyzés” –jött a válasz. Mondom rendben akkor ezt megbeszéltük. Ennyi ott akkor már eldőlt sok minden. Én azóta is, így készültem fejben, mentálisan egész téli alapozás alatt is.

Aztán még elszántabbá tett, hogy mehettem táborba a parás csapattársaimmal decemberben, akkor már elkezdtem nézni, hogy mely események is vannak, jöhetnek számításba talán idén majd számomra. Végül februárban feltettem a kérdést, hogy mikor leszek kész versenyzésre. Válasz letört „Majd, amikor kész leszel rá.” Természetesen ez engem kímélő válasz volt, hogy ne aggodalmaskodjak emiatt sem feleslegesen.

Eljött a tavasz is, vízen is már egyre többet voltunk, sorra napról napra gyűjtöttem a kilométereket fokozatosan a gyorsítgatások is elérkeztek. Aztán pár hete a külön lemérések ideje is eljött, tűzött pályán. Majd holtág is sorra került utolsó héten.  Szerdán nagyon szét voltam esve holtágban sok kétség volt bennem ekkor nagyon is.

31603013_10155810705222217_1195743097347112960_n.jpg

A heti beszámolóban már pontosan megfogalmaztam, hogy állok a 200m-ekkel:

Jelenleg vagy a technikára koncentrálok és kifulladok 120m környékén lendületileg, vagy nagyon pörgetem az elejétől kezdve koncentráltan, de végig megy közel azonos intenzitással és kb. időben nem nagy az eltérés, bár sokkalta kevésbé szép és kenus a mozgásom ekkor, erőből csapkodás van, amit ugye (?!) bárki tud. De én őszintén örülök már ennek is, hogy már itt tartok és tolódik egyre ki az a bizonyos határ, nem tudom mikor lesz meg a 200m minőségben-technikában is, de rajta vagyok minden nap.

Így ültem be a Szegedre tartó kisbuszba pénteken, hogy „Lesz, ami lesz”- szerda óta lapát se volt a kezemben. Jobb, ha  kicsit elfejtem, nem gondolkozom annyit rajta ez volt az edzői utasítás is. Semmi felesleges stressz! Ez a tanuló nyaram. Újonc szezon. Gyűjtenem kell a tapasztalatokat és figyelnem tanulnom minél többet, ebben azért elég jó vagyok. Most ez a feladatom.

32349977_10155810705612217_929055160460640256_n.jpg

A buszút egy tortúra volt. Nem tudom hány liter vizet izzadhattam ki a végére, de sokat. Megérkezünk lepakolunk. Csoport-dinamikailag felmérem a helyzetet kik hol és hogyan helyezkednek el, külön megérne egy elemzést mely emberek jelentik a hidat a csoportosulások között és kik, hogy kommunikálnak egymással, valamint hogy viselkednek, de ezen „programok” csak háttérbe futnak nálam szociológusként, próbálok csak magamra figyelni.

Keresem a helyem  Bastiannnal „Kenguru Jack”  legújabb barátommal, egyből kielemezzük mennyi kínai van itt koreai és stb. hány hajóval és egységgel, külön sátruk és részlegük van. A kenusokhoz csatlakozunk, próbálok nem nagyon útba lenni és tapasztalni, megélni a dolgokat. Amikor átrongyolunk megérkezésnél a többieknél látom Fábiánné is itt van Gézáékkal. Mondom is magamban ő is velünk, ki ellenünk ?!

Nem mintha nagy ismerője lennék az egész sportág összes edzőjének, de az ő felismerése azért megy. Bennem egyébként sem mélyen elvetett a szakágak közti különbségek kezelése. Én sokkalta megengedőbb vagyok e téren, mint mások. Szerintem ugyanaz a víz van mindenkinek, számomra mindegy hány a lapáton a tollak száma.

Természetesen jobban és egészségesen őrültnek tekintem azt, aki betérdel a kenuba. Tudom, én csak ülök egy kajakos ülésben plusz az ama (kiegyenlítő) is segít, de nincs kormányom tényleg!Lényeg magamban úgy fogalmaztam meg ezt a kenus elhivatottságot, hogy látszik nála belóg az a bizonyos lapát, elég mélyen. Nálam is ez a helyzet, nem tagadhatom.

Nagyon felemel, hogy a legtöbb versenyzőt felvonultató klubnak lehetek a részese, ha még csak para versenyzőként is. Nincs bennem kétség szemernyi sem, hogy nap-nap után jobb eredményre ösztönözzük egymást a vízi-gladiátorképzőben vagy terminátor-gyárban, ki hogy hívja magában a vízitelepen. Szeretem az edzéseket a munkát,de nagyszerű különösen jó érzés most ,hogy már egy más helyzetben lehetek itt velük és vállalhatok velük közösséget.

32486463_10155810706092217_6648396799096651776_n.jpg

Megérkezés után egyből megyek kb. vízre ismerkedek hellyel helyzettel milyen is itt, megnézem merre pecáztam itt párszor. Szél fúj rendesen szemből. Megyek egy teljes kört, gyorsulgatok mindent jónak érzek. Kijövök egy óra után. Lemennek az események és megyünk enni a Szote menzára. Nagyon nevetek magamban, régi szegedi emlékek jönnek elő, medika bulik ebben az épületben ilyesmik.

Elfoglaljuk szállást, nagyon nehezen alszok el végül, srácok nem is voltak fárasztóak mindenki kockult szótlan, csak pár szóbeli viccelődés folyik. Az 5 fő egy helyen, ami picit sok, de mindenki a pihenéssel törődik, úgyhogy ez sem zavaró.

Felvirrad a nap. Összepakolok gyorsan feltöltöm magam minden mi jóval egy pékségnél. Megérkezünk a helyszínen vagyunk ismét. Nem nagyon tudok mit kezdeni magammal nagyon pörögnék már folyamatosan így 9:45-kor elkezdek melegíteni. Megyek vízre már 10 előtt vízen vagyok.  Pálya legvégén megyek pár sprintet oda vissza mit nekem szembeszél aztán kijövök.

32462815_2699334533425930_8736283197429514240_n.jpg

Átvesszük mi a feladatom: rajtszámot hajóra tenni, lejelentkezni, jó pályára beállni, végig jönni úgy, hogy nem hagyom el a pályát vagy zárnak ki. Aztán extra büszkék lesznek már rám, persze nem pont így hangzottak el a jelző(k). Mondom magamban ez a minimál csomag biztosan menni fog. Csak lennék már túl rajta.

Ebéd legnagyobb tömegben. Visszaérünk sehol senki mindenki vagy eszik, vagy vízen van, vagy nincs semmi a versenyprogramban éppen. Lefekszem a hajók között a földre megnyugszom, szinte elalszok,relaxálok,vízualizálok,ilyesmik. Tudom most már minden rendben lesz. Felébredek, nézek körbe hol is vagyok Janics Natasa mosolyog rám a napszemüvege mögül a másik sorból.

32332143_10155810708657217_2241786131794362368_n.jpg

Beöltözök, lassan elkezdek melegíteni. Durranjak be jön az utasítás, menjek húzódzkodni! Ismét Natasába botlok mondja „Érezned kell, hogy van erőd!” leváltom a húzódzkodónál mosolyogva. Le is tolok pár fekvőt még pluszban. Edzőileg is el vagyok ismerve, hogy be vagyok durrantódva, ereim kidagadnak rendesen az alkaromon. Ellenfeleim meg is jegyzik: „Ne itt vagánykodjak!” Most csak magamban mosolygok ezen, más tudatállapotba vagyok már, nem a viccelődősbe.

Mindent újra átbeszélünk, kapok pár jó tanácsot még, nem emlékszem mennyire és mit fogok fel belőle pontosan, menjünk már ez van bennem. Oda úton együtt megyek a többiekkel szintén viccelődnek, nincs most ehhez semmi kedvem, sem türelmem, előre engedem őket, magamban gyorsítgatok addig. Lejelentkezek minden ok. Pöci a biciklin én meg bent középen. „Maradj mozgásban!” Így is teszek.

Be kell állnunk!Robi előttem tesz egy kitérőt- jól van akkor-kicsit eltévedt pályaügyileg. Megvan helyem kettes pálya. Kérdezem magamban ennyi a rajtgép?!  Nézem kell-e korrigálni bármit is, fel se fogom hol is vagyok igazán. Aztán már indítanak is.

Zöld a dolog és szabad a pálya. Nem tudatosult bennem, hogy a hang a fény vagy mely része ért el hozzám a dologból. Érzékelem most kéne megindulni, már késésbe vagyok másfél két csapással, de neki indulok gyorsan felveszem a ritmust és nyomom neki ahogyan kell pályán belül vagyok minimálisan kell csak korrigálnom végig. Semmit nem érzékelek magam körül, csak tolom neki , kapkodom gyorsan elég jól megy,ahogy érzem. Nem tudom hol van többi, kinézek, persze időt veszítek, nem is értem miért tettem szinte végénél vagyok már, na még toljam meg neki kicsit, be is érek. Ahogy látom harmadik, vagyok négyből.

Semmi fájdalom vagy tagadás nem volt bennem szervezetileg a test tudta mi a dolga agyi üzenetet felfogta végig és meg is csinálta. Elején bent ragadtam, valamint nem értem minek nézegettem teljesen feleslegesen a kíváncsiság biztos. Első kérdésem mennyi volt az időm, tipikus én. Ennyi mindig ez van, fejlődni szeretnék.

32416514_2699332556759461_1577290026075553792_n.jpg

Nem fogom fel mi történt. Kiszállok megyek gratulálok mindenkinek, kivel együtt voltam a futamba. Utána fogadom mindenki gratulációját, innom kell, szomjas vagyok, ekkor jövök rá ilyen alap dolgokra. Próbálom felfogni mi történik, történt valami nagyon okosakat magyarázhatok bárkinek is. Aztán menni kell nyomban eredményhírdetésre, felborult az időérzékelésem. Levente kölcsönöz nekem addig egy klub-pólót, hogy valahogyan kinézzek a díjátadón. Ezúton is köszönet érte!

Kategória első hely, abszolút harmadik. Ez vállalható így elsőre szerintem. Időm nem lett olyan rossz, mondjuk sokat dobot rajta a hátszél ez igaz. De tudom nagyon sok maradt még bennem rajt, nézelődés,megilletődöttség .Kívülről azt mondták jól nézett ki, igazi versenyzőnek hatok már a hajómba, ha odateszem, ez edzőileg nagyon nagy elismerés számomra. Tudtam, hogy egy aktív stressz helyzetben, versenyszituáció jobbat fog kihozni belőlem így összességében, koncentráltabb leszek, mint edzésen ennyire ismerem már magamat. Bíztam magamban annyira, hogy ez így lesz.

Ott állok a klubos trikóban kapom az érmemet boldog boldogtalan gratulál és én is viszont. Aztán mondják menni kel fotózkodni! Belépek vegyem fel az új válogatott dresszt, nyomnak pár beállított képet. Fülig ér a szám kedvenc színemben pompázik a mez, extra boldog vagyok, de sajnos a végén vissza kel adnom, le kell vegyem.

A nap végén a pálya melletti hotelben kapok elszállásolást a világkupáig Dáviddal. Ő kajakban ment nagyon nagyot ezúton is gratulálok neki a második helyéhez! Várjuk majd a para-sport kategorizációnkat, addig is nap mint nap edzünk serényen és készülünk a világkupára.

A bejegyzés trackback címe:

https://pirateturtle.blog.hu/api/trackback/id/tr6313938352

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.