Hétfő: Edzőtábor után először ismét hazai pályán. Délelőtt egy az egyben megyünk vízre, többiek hosszútávon vannak. Rövid távokat csinálunk. Csupán 100m próbálok mindenre odafigyelni, rajt több változatát is gyakoroljuk, felemás sikerrel. Sokadszorra jön össze a legjobban, ami nálam nem újdonság. Erre valahogyan figyelnem kell, hogy előbb érkezzen meg a forma robbanásom.

Délután a folyón felfelé nyomatjuk neki Mambóval ketten külön „programon” vagyunk. A hídnál kezdjük az adagunkat.  Háromszor 1 perc, majd 40 mp és 20 mp. Letudjuk az egy perceket, akkor meg fordulunk. Végig jónak érzem az egészet, szét vet az energia. A maradék feladatok szinte csak elillannak. Utána érjünk haza, majd minimális erő gyakorlatok levezetésként és nyújtás, hengerezés.

Kedd: Egyedül edzek, kondizás erősítés épp leváltom a hajnali brigád két emberét. Mellhez-húzás – Fekve-nyomás csupán 60%- on minél dinamikusabban 8db ismétlés 10 körben egy-egy kiegészítő feladattal párosítom. Elég gyorsan lepörgetem a kitűzött „menüsort”.

Délután 2000m időre a holtágban. Először viszem át a hajót ekkora útra, oda fele segítenek, ami jó könnyedséget ad. Bemelegítünk, evezgetek egy párat ide-oda, minden rendben van.  Egyszer csak oda kell állnom, menjek neki. Megyek is, alkalmazom az elvárt mozdulatokat forduláskor, amit külön átvettünk, valamint kombinálom jobb oldali evezéssel is. Extra hatékony vagyok így, mondjuk nem villámgyors, de idővel. Veretem is neki bőszen visszafelé is.

Legvégén kapok bekiabálást, hogy induljak meg, még gyorsabban. Bármilyen meglepő könnyedén váltok nagyobb fokozatra is, még van bennem bőven, ami szuper! Leges legvégén elmegyek az egyenes irányomból és totál kizökkenek ezen. Utolsó 20m-emen, túlgondolom, hogy elviszem a horgász szereléket. Semmi gond, ezt csak, amikor odaérek konstatálom,vagyis mégsem. Utána egyéni elbeszélgetésre van jelenésem. Soha többet semmi miatt sem lassíthatok le a cél előtt! Így nem lett egyéni legjobb nyitásként az állóvízbe, de teljesen jogos a kritika.

Szerda: Ismét holtág 200m az adagom. Teszem amit kell, aztán elfogyok a felén túl és kész. Még egyszer neki megyek, nem mintha sokat változott volna a dolgok állása. Időkről ne is beszéljük, ezért délután nem kardiózás van számomra, hanem újra jövök át megint. Egyedül melegítgetek tolom a megőrüléses  behülyüléses dolgokat és rajtokat serényen magamnak. Fordulgatok, élvezkedem a pecások nagy örömére. Megjön a mester most kéne valamit villantani, beállok. Tolom neki, mint a hülye gyerek, nagyon koncentráltan a lendülettel, csapásszámmal semmi hiba, a technika viszont így elég felejtős mintahogyan az idő is.

Jelenleg vagy a technikára koncentrálok és kifulladok 120m környékén, vagy nagyon pörgetem az elejétől kezdve koncentráltan, de végig megy közel azonos intenzitással és kb. időben nem nagy az eltérés, bár sokkalta kevésbé szép és kenus a mozgásom , erőből csapkodás van, amit ugye(?!) bárki tud. Szerintem örülni kell ennek is, hogy már itt tartok és tolódik egyre ki az a határ, nem tudom mikor lesz meg a 200m minőségben-technikában, de rajta vagyok minden nap.,

Csütörtök: „Csodás” produkcióm után le vagyok állítva minden kenus dologról a délelőttre. Nem szabad agyalnom és pörögnöm rajta feleslegesen. Egyénileg csinálhatok valamit, ha akarok. Ezért el is megyek teniszre, jól oda vágom neki erőből, agresszívan nem érdekelnek a következmények kiürül a fejem nagyon erőből tolom. De nem nagyon érdekel, jól esik, csak a labda van előttem és a minimál cél ütni vissza.

Délután konstatálom, hogy hűlt helye a hajónak. Gyorsan össze raktam magamban, hogy már elvitték Szegedre a versenyre. Akkor ma sem lesz evezés. Úgyhogy megyek egy sort egyénileg kondiba. Lényeg érzékelem extra erős vagyok. Legalább csináltam valamit ma is.

A vállam környéke fáj, fájdogál egy bizonyos pontban, bizonyos apró mozdulatoknál. Nem durván zavaró, de most már egyértelmű. A hajó cipeléssel gyilkoltam le ezt is tudom, másik nagy hátránya holtágba átmenetelnek, hogy most a protézis és hajó ama részét is „lenyírom”, mivel azok találkoznak (a jobb vállamon viszem hajót) a karbonom kapott egy enyhe fehér bevonatot , valamint leszedtem a felső rétegét ott , ahol találkoznak, erre jobban kell figyelnem jövőben, ki kell találnom valamit.

Péntek: Utazunk a versenyre. Leizzadok a buszon, beszélgetek az ausztrál sráccal mikor éppen nem bóbiskolunk. Megérkezünk aztán egyből kapom az instrukciót menjek vízre fedezzem fel a dolgokat. Így is teszek, mondom magamban frankó nagyon ez a szembeszél, pályán (hátulról ér) feltérképezem merre is pecázhattam itt anno, és mi merre hány méter itt. Gyorsítgatom magamat és tök jónak érzem vállam nem is nagyon fáj, jól van akkor.

Szombat: Egy futamom van, de részleletesen külön posztba beszámolok az egész eseményről, napról biztosan.

Vasárnap: Nem tudjuk többiek mikor is mennek pontosan vízre edzeni. Kapjuk az eligazítást és letolást, hogy már mennünk kéne. Dávid és én is megkaptuk otthonról az utasításokat mit kell edzünk. Nekem 300-200-100 és ugyanez vissza is az adagom. Valamint oda és vissza leevezgetek. Gyorsan megvagyok vele, ha nem botlok bele lépten nyomom egy-egy kínai kenusba a pályán, amin épp sprintelni  próbálok.

Délután 300m van 100m enként növekvő intenzitással. Elkezdem 80%-on, majd 100m-nél  90% és 200 után aztán max. Élvezkedem az egész pálya csak az enyém sárkányhajósok díjátadón. Megjegyzem verseny utáni nap még sose edzettem kettő egyből, no de ez egy ilyen hét volt.