Terepfutás edzésekről ismét. Még balatoni Szent László bicajos túra után beszéltük a kocsiban Sanyival, hogyan miként lehetne egy jó kis minőségi terepfutást felépíteni mondjuk novemberre egy félmaratonra a Bakony terep félmaratonra is akár. Még a szeptemberi nyárban ráfordulva hűvösebb idők reményében vetettem fel ezt a témát. Arra jutottam, hogy nagyon minimális energia-befektetéssel is akár pár edzéssel is sikeresebb lehetnék egy ilyen megmérettetésben.
Sanyi azonban úgy gondolta, hogy felkarolja ezt a tervemet és egy nagyon tudatosan átgondolt edzést rendszert építettünk hozzá a meglévő sport igénybevételemhez és edzéseimhez is igazodva.
Szeptember 21-én kezdtünk neki a Gerecsében a szanatóriumnál. Egyből összeteszem, hogy itt már voltam a farakas-völgy-i hajtások futásinak alkalmával is. Először belőjük milyen táv, és szint-emelkedés meg úgy az egész mozgásomhoz is milyen lesz a viszonyom (2019 nyara óta nem futottam ugyanis). Először egy ismerkedős túra volt minél nagyobb tempóra fel pörögve, amit végzek. Volt egy láb-csekkolás az etap vége felé, ekkor még erősen napos idő miatt is kellet levennem a linert, miközben egy felfelé kaptató villanymotoros túráját kölcsönösen színesítettük.
Ezek után ismét a völgyben oda-vissza befutottuk a távokat és a körülményeket nagyon jól begyakorolva a sunyi emelkedőket a sziklás lefeléket technikázva és ismét sunyin emelkedő betonos úton, egy olyan kört raktunk össze mi kicsiben nagyon jól leképezi a félmaratonon várható utat is egy majd 5 kilométeres körben majd 200m pozitív szint-emelkedéssel egyetemben.
Edzés alkalomról edzés alkalomra változtak a feltételek, napos idő, eső, köd, nyálkás aljnövényzet, sár és társai, sosem volt két hasonló menet. Miközben sikerült egyre jobban csinálnom a kaptatókat felfelé, és dinamikán és a folyamatosságon a mászásoknál sokat javultam is. Lefelé is egyre jobban kapkodtam a lábaimat és próbáltam kipuhatolni mindig a stabilitást keresve a kis kövek és faágak között. Végül a futhatóbb részekben meg egyre jobban nyargaltam már, ami eléggé rendesen hozott mindig az átlagokban bőven az idő tekintetében is fejlődésileg, nem csak futás minőségileg.
Volt hét, amikor egyszer sikerült összehozni a „kört” . Volt olyan, hogy kétszer is, és volt, amikor mintegy három futós edzésem is volt mennyiségileg nézve egy héten. Az én nagyon minimalista tervem egy mindössze 3-4 futást foglalt volna csak magában. Ebből is látszik mennyire is rajongok a futásért, jó a természet azért adott is vissza élményben rendesen.
Sanyi ezzel szemben felvázolt egy minimumot kilenc edzés számban és egy maximumot tizenhárom-tizennégy edzésben egy közel 6-7 hetes időszakra. Mivel az első edzés után egyből jött egy duplázós és egy triplázós hét edzésileg tudtam már az elején, hogy ez sikerülni fog edzésileg meg sérülésileg is tartani ezt a tempót. Lábcsonkom határai és nem várt sebek megjelenésére pedig mindig készültem, bármikor beüthet a nem várt jelenség ugyanis.
Az érdekesség kedvéért voltak a körtől is eltérő mutatványok. Először a Püspökerdőbe tettünk egy próbát- miután megcsináltam a kenu-maratont de hát máskor nem volt idő rá- kicsi regenerálódás,és mi egymás átvedlés futósban és szinte üzem-melegen sikerült egy nagyon magasan jó átlagot produkálni a nagyon jól futható erdei ösvényeken mivel minimális emelkedéssel járt a mutatvány valamint egy kis töltés beton is került bele a majd 6 kilométeres produktumba. Elégedett voltam gyorsulással meg mutatott formával, verseny utáni adrenalin maradékon simán elfutottam volna még sokáig. nap végére azért rendesen el is fáradtam.
Másik nem szokványos menet pedig a Gerecse kapujából indulva történt. Kötelező turul emlékműves képeket követően. Elkezdtük a kijelölt pályát, nagyon jól mentek a kófickodások és felfedezések szintezések sora ekkor is. Ekkor már tudományosan minimál frissítős időpontokkal egyre jobban kezdtük imitálni a verseny közben is kötelező frissítő időlimitek szigorú betartását.
Egyszer csak mondja Sanyi megint egy olyan szakaszon vagyunk, amin már futottam azt megelőzően-ezt kicsit nehezen rakom össze magamban tér-érzésileg, mert más autópálya lehajtó volt ahol lejöttünk, de tényleg úgy van ahogyan mondja- ezen fel buzdulok hiába felfele és nehéz kaptató itt már jöttem le egy párszor csak a másik irányból, de már felfelé is mászogattam. Végére egészen elkapott a lendület és lett egy jól vállalható idő mire vissza értünk.
Aztán volt feladatba plusz kiadva még egy egyéni rekortánon „stílusgyakorlat” is, - ezt egyszer sikerült abszolválni egyedül - látszik ebből is mennyire vagyok rávehető a futásra. Mindegy, ha már ott vagyok nyomjuk neki esik az eső ,hogy ne lássák a könnyeim mások, aztán neki veselkedek. Csak egy 3 kili lesz. Belövöm magamnak az időt és simán megy plusz „gyors” is vagyok, mondjuk ezt is vártam lényegesen lehetne még fokozni, de van egy idő a fejemben azt pedig sikerül 9 mp híján hozni,az azért eléggé vállalható, maradhat.
Közelgett a hosszabb távunk próbája, amikor sok mindent is tesztelnénk meg modelleznénk; távba, szintbe meg frissítés és láb-csekkolás ügyileg is. Ez nem jött össze elsőre, de akkor meg megszokott kör lett ki pipálva egy számomra egyéni „pálya-csúccsal”. Azért revidiáltuk mert volt egy minimális hám-sérülésem biciklizés miatt a térd hajlítom hátulján.
Utolsó előtti futás alkalmával sikerült ismét Gerecse kapujából indulni. Teljesítettünk több mint 300 szintet, aztán a táv két harmadánál volt újabb láb rendbe tétel. Ezek után jött a lefele és a visszarendeződések. Mégis annyira megviselt lettem, hogy mind légzésben, mind futásminőségben, meg úgy egyébként is nagyon diszkonfortosabban éreztem már magamat. Aztán hiába jöttek és jöttek a jobb szintidők és javult egy jóra fel az ősz átlagom. Végül akkor ki sem derült, de lett egy vérhólyagom.
Ezek után biztosan ugrottam azon a gondolaton, hogy hét közben fussak futópályán. Végül pár órája sikerült az utolsó eltervezett futást is sikerrel abszolválni. Tehát összesen volt 10db futás;három a Gerecse kapujából mind más útvonalakon hosszabb távokon nagy szint emelkedésekkel, öt farkas-völgyi kör más-más irányokból és változatokban szintén eléggé szintes tereppel, egy Püspökerdői instant gyors karika,és egy futópálya egyedül.Összesen 55 megtett kilométerrel és majd 1700 pozitív szintemelkedéssel,amiről ugye le is kellett jönni. Ezekkel a futások tapasztalatával felvértezve fordulok rá a hét végén a terep félmaratonra.Reméljük a legjobbakat!
