Korán nekiláttam már én is megtanulni biciklizni. Édesapámnak járt a kiváltság, hogy fusson utánam, kiegyenlítő bottal a bicó mellett. Ezek után meg bmx-eken keresztül végig nyomtam mindenféle akkori menő-manó biciklikkel alattam, ahogyan cseperedtem. Vég nélkül ment az eltekergés és túrák a korosztályos barátokkal, amennyire mertük feszegetni a határokat és elengedtek minket, dúlt a nagy biciklis huligánok hada.

 Aztán ugye egyszer minden véget ér, csak időszakosan, vagy sosem került elő a bicikli és társai, egyre jobban elhanyagoltam témát. Egy-két túra elvétve az évek alatt nulla edzettségi háttérrel azért így is előfordult.

Egyetemen lettünk nagyon jóba. Nem járt már az ingyen tömegközlekedés bérlettámogatás formájában Szegeden. Ezek után kapva kaptam ismerősöm veterán hegyi kerékpárjára. Azután évekig nyűttük egymást. Időszakos felújításokat és rendszeres karbantartást kapott cserébe. Ő meg elvitt mindenhova. Uszoda, mozi, foci, tánc, könyvtárak vizsgák és társai. No meg a jó öreg szeged studies-ban is segített Baktó Újpetőfitelep-től egészen Tápé városrészek részletes megismerésében és bebiciklizésében. Oda-vissza miközben hajtottam a lekérdezendőket rendületlenül Pinky segítségével is. Igen, ezt a nevet kapta a csodaszép lilás-magentás festése végett. Tél, hó, eső és társai sem rendítettek el, aztán annyira rajta maradtam már, hogy a térdvédelem fontosságát is megtanultam télvíz idején saját tapasztalatból.

Győrben is beüzemeltem egy kerékpárt felébresztve több éves száműzetéséből, magyarán mindenhova ekkor már bicón mentem. Pár kisebb koccanás előfordult és figyelmetlen bringások is belém jöttek néha. No meg volt egy kulcs-csontörésem is, de az bicikliseknél alap sérülés.  Ezt követően változott meg minden a balesetem után.

Miután újra tanultam járni, meg aktívan belefogtam a próba lábak tesztelésébe is. Már a rehabilitáció során újra nyeregbe ültem, egy kis campingen a tornateremben róttam a köröket. Ezek után úgy alakult a motívum és kedvem egyvelege, hogy nem nagyon erőltettem a biciklizést utcán meg forgalomban. A szobabicikli, spinning és társai volt maximum, amikkel találkoztam. Néha aztán azért felültem egy-egy bicóra, amíg le nem estem próba kör során.

Végül 2017-ben jutottam el oda, hogy fene fenét is eszik, újra szeretném csinálni. Akkor vettem magamon erőt, jutottam el odáig, hogy elég volt és bicajozni is szeretnék újra aktívan, majd minden nap. Aztán sorra vettem a lehetőségeket miként lehet áthidalni a láb rögzítését és annak fixálását. Végül természetesen egy új bicót is újítottam „Guszti-Ghost-y” személyében, a hazai útviszonyokhoz jobban igazodott egy hegyikerékpár, nekem is az volt szimpatikusabb.

Láb rögzítése pedig spd-s rendszerrel lett kivitelezve. Ami legkisebb ellenállással old le. Így könnyen tudom használni. Egy mozdulat tényleg ki-be váltani a ráoldásnál. Másik lábamon maradtam a sima taposásos pedálnál, nekem így könnyebb nagyobb a biztonságérzetem. Számos túra és tekergés zajlott nyergében, és azóta is tart. De ez másik vonzata a biciklizésnek.

Közben októberben elkezdtem a kenuzás minden-napos tevékenységét gyakorolni és tanulni. Gyorsan visszatértem az utcai közlekedéshez is, érzetem magamban az erőt és bátorságot ahhoz, hogy ezt minden nap megtegyem. A régi ezer éves biciklim tehát újra használtba került egy kengyel segítségével megoldva a láb rögzítésének problémáját. Bármikor kihúzható így könnyedén a kengyelből, taposás közben pedig nincs vele felmerülő gond számomra.

Régebben is, meg alapból most is lassan szeretek tekerni, nézelődve meg rácsodálkozva, időt hagyva a befogadásra és bámészkodásomra. Mivel egy nem olyan nagy városban szerintem nem akkorák a távolságok, minden megoldható 10 maximum 15 perc alatt is bicikli segítségével is, de inkább lassabban és nem sietve szoktam több időt is ráhagyva közlekedni. Különösen, ha edzésre megyek és a vasúti sorompó kénye-kedvének van kitéve az utazásom megnövekedett hossza is ezáltal.

Mindig törekszem arra, hogy lehető legszabályosabban közlekedjek útjaim során. Különös tekintettel a világítás és láthatóság tekintetében. A bicikliutat szoktam preferálni ahol csak tudom, minimális szabálytalanságot ott szoktam magamnak engedélyezni, ahol ezzel másra nem jelent különösebb veszélyt, olyankor a józan-ész és a gyorsaság győz.

Mindezen körültekintések mellett is bármikor érhet bármilyen baleset. Ezzel én is így jártam pár hete. Hiába a sok tapasztalat és sok fajta időjárás megélése a bicikli nyergében, rajtam is kifogott az idő szeszélye és egy széllökés neki repített egy villanyoszlopnak, egy hídról lefele jövet. A helyszíni ijedtségen, meg az első kerekemet és a fejemet leszámítva nagyobb bajom nem lett. Amit tudtam kicseréltem, és már másnap újra tekertem.

Mindenkit bíztatok jó példával járva elő továbbra is a körültekintő és balesetmentes közlekedésre biciklivel is! Mindegy, hogy kikapcsolódni, más apróbb-cseprőbb ügyet intézni, edzésre menet-jövet, vagy kikapcsolódni megyek, én továbbra is első számú választásomnak hagyom meg a kerékpárt városi útjaim során.