A felforgatott eseménynaptár miatt is idén ismét ősszel került sor a maraton bajnokság megrendezésére mint egy lezárásaként a szezonnak, masteresekkel küzdöttünk egy helyütt a holtágban. Nem igazán vártam ezt azt eseményt nem tudtam tömeg rajtolunk vagy  külön-külön kategóriánként mi meg ,hogy lesz. 

A síkvízi országos bajnokság után Ádámmal megbeszéltük, hogy ezt a maraton-témát kajakban gyorsan elfelejtjük. Mivel nem tudok vizezni, kard ki kard harcolni, meg minőségin balra kanyarodni, ezért inkább hagyjuk. Tovább nem akarjuk  esetleg más versenyét szabotálni valami kellemetlenséggel vagy valami hasonló esettel.

Ezért is hetek óta tudtam már, hogy kenuba fogok indulni, amihez viszont  semmi kedvem nem nagyon volt, úgyhogy nagyon minimálisra vettem az edzést, szinte a nullához közelített. Pár napja már újra voltam kajakban szerencsére vízen és edzettünk is újult erővel pár hét kihagyás után úgy voltam vele lesz, ami lesz mindegy milyen formában leszek kenuban.

Végre eljött a nap, Sanyi elvitt a vízitelepre. Süt a nap, de nagyon nagy szél van. Átöltözök telepen elindulok,rajtszám meg van, már  átevickélni a maratonista srácok-lányok között is élmény volt a Dunán, hogy átmenjek a holtágba. Végre nagy nehezen sikerült. Onnantól Sanyi segít átcipelni az outriggert, hogy ne fárasszam le kezdésnek magamat, mert nem nehéz hajó, csak iszonyat nagy  a kiterjedése,ezért szárazföldön nehéz mozgatni.

Ott vagyunk végre a tett helyen holtág  strand részén, gyorsan lecuccolok. Mindenkivel is, akivel tudok  gyorsan váltok pár szót. Versenyzőtársakkal más kategóriákból is hasonló tevékenységek tengerében nyüzsgök, de visszafogottan a fókuszomba a futam áll. Lassan, ráérősen elkezdek bemelegíteni. A szél továbbra is tombol, közben nézem a tapasztalt versenyzők futamaiban a fordulókat, további köszöntések történnek közben más általam is ismert helyi és egyéb mastersosokkal is.

Már csak egy fél óra van a rajtig, de én tűkön ülök, vízre szállok, gyorsan lejelentkezek a futamomra. Aztán még  gyakorolni is akarok a szembe szélben, ezért serényen, visszafogottan, de fordulgatok két szép nagy ráérős körben, minden versenyzőre figyelve, elengedve őket, nem bántva meg a vizemmel a versenyzésüket.

Szépen lassan elrajtolgatnak a parás futamok, mi jövünk a sorban Lacival. Sajnos ismét csak ketten vagyunk ebben a sérültségben és számban, de akkor is le kell ezt a meccset játszanunk. Hívnak a hangosbemondóban minket, beállunk a kétszer két narancssárga bója közé, aztán már lövik is el a futamunkat  12:06-perckor.

A rajtra egyből bekezdek egy dinamikusabb robbantással és lapátolom is neki, ahogyan csak bírom. Közben erősen figyelek, hogy ne toljam túl sem a pörgést, sem a lélegzetvételeimet. Aztán ahogyan már kilőttem egy kis előnyre teszek szert miközben ezt érzékelem belekezdek átváltani egy jó iramos hajtós utazó sebességet felvenni mindezt pár száz méter megtétele után sikerrel abszolválom.  Reményeim szerint ezt az utazót sikerülhet tartanom, amelynek lendülete kitarthat a futam végéig is akár, de stabilan tudom hozni intenzitásban és minőségi technikában is egyaránt.

Mindenféle okosságon járhatna a fejem, hosszú még az az 5 kilométer,de én csak magamra koncentrálok, közben érzékelem ,hogy szenvednek a szélben a visszafelé jövők, ezen pillanatokban ezt jegyzetelem magamban. Közben takarékosan próbálok a legközelebbi és legjobban lecsapós íveken menni mikor beérek a holtág kanyarjába.

Utána ismét kihúzódok haladásilag jobb oldalra, merre és mikor lehet már a fordító ?!  Sehol semmi. Közben jönnek a kajakos parás futam résztvevői szembe velem. Nem lehet messze, egyre próbálom fokozni a tempót és éberen tartani magamat mindenhogyan. Hiszen én vagyok az üldözött, azért sem nézek vissza. Közben újabb biztosító hajó mellett haladok el, közelítek a fordítóhoz már biztosan. Megérkezem, extrém mód koncentrálok, hogy le ne szabjak valamit, ezért ráérősen csinálok mindent. Jobb oldalt is evezek és korrigálok serényen majd  a kivezető szakaszon végig megsorozom egy jó kis jobb oldalival és  végre már kint is vagyok.

Ekkor láttam mögöttem Lacit, nincs annyira lemaradva. Mondom magamban, akkor pakoljuk meg neki, hajrá ami a csövön kifér meg innen már kifele megyek mindenből a versenyből is meg a távból is, már csak vissza kell érni rajtba.

Nagyon elmerengek, miközben különös hangokat hallok magam mögött. Közben lehagy egy-két kajakos a többi futó versenyek mezőnyéből. Mikor is konstatálom, hogy a Dunaferres piros pólóban erősen a Mikulásra hajazó, ősz szakállas sporttárs előz meg kajakkal ő sóhajtozik és adja a hanghatásokat miközben egyre jobban érünk bele az oldalszélből a szembe-szélbe és a kanyarba csak visszafelé.

Néha még jobb oldalt is beleteszek egy kis korrekciót, de gyorsan visszaváltok balra. Ekkor rám kiállt valami biztatót az Ádám a szokásos megfigyelő állásából, ahonnan rajtoltatni szokott kajakkal, ha itt gyakorlunk. Nem mondta , hogy kijön-e megnézni,lesz-e ideje. Ezért is esik jól, mosolygok egy kicsit.

Közben egyre jobban kapom a szembeszelet, ez nem így volt megbeszélve! Próbálom tartani „Mikulás” Úrral a távolságot, ne adjon nekem nagyobb hátrányt. Ő egy jó viszonyítási pont itt a finis előtt. Követem, miközben a szél cincálgat rendesen. Aztán egyre jobban érzékelem, hogy mindjárt ott célban vagyunk, már látom a narancsos bóját hova kell beérnem hallok pár buzdító kiáltást irányomba alap, hogy teszek még rá pár fokozót amit még bírok szembe szélben. Nagy nehezen végre beérek, miközben lövik el az egyik masteros kenu futam rajtját éppen, de nem érdekel,  kerülgessenek ki ők.

Nem nagyon látom, mi van, mi történik, ki szeretnék kötni, kiszállni, hiába van egy mobil stég, nekem a megszokott nehezített pálya kell a holtág legvégében. Kiszállok. Gyorsan váltunk pár szót, ezerrel pörgök. Ja, megnyertem! Címet védtem. Ami azért volt kihívás, főleg fejben, mert végig kontrollálni kellett magamat, a futamot és így a mezőnyt (Lacit ), de sikerült elég jól megoldanom. A fáradásokon és egyéb nehézségeken gyorsan túltettem magam még bent a hajóban.

Végül egyre jobban mennek a jóízű beszélgetések és nevetgélések, amíg az eredményhirdetésre várunk. Kapok egy kis pizzát testületileg, hogy pótoljam mait most elégettem gyorsan. Aztán meg is történik a díjátadás, mindenki lassan mehet haza dolga végeztével. Mi még azért Sanyival letekertünk egy püspökerdős futást búcsúzóul, ha lúd legyen kövér. Meg a futós edzéstervbe is ki volt írva, akkor már meg kellett csinálnunk.

Mindenkinek köszönöm ezúton is, aki ott volt és kilátogatott, vagy egy pár szót váltott velem. Ezúton is elnézést kérek a fordulóig kilátogatókig, hogy lekéstek rólam, túl gyors voltam! Mindez nagy élmény volt, egy szeles vasárnapnak pedig tökéletes.