Júliusban már meg volt egy hegyi-kerékpáros teljesítménytúra a Magas-Bakonyban. Ott volt 8-10 eltévedés és ezért kilométerek, valamint akkor még készültem is a nagy szintkülönbségekre, - edzés ügyileg- ezúttal galád módon kihagytam ezt, és csak nekiugrottam a kihívásokkal teli biciklitúrának.
Hajnalban találkozunk Sanyival. Kipakoljuk a hátsó üléseit az autójából és elrendezzük a biciklit meg a táskáinkat, csupán az első kerék maradt volna ott egy fa tövében a hajnali sötétben,ah időben észre nem vesszük a hiányát. Az apró malőrt korrigálva jókedvben telik egész utunk, elbeszélgetünk az élet soráról.
Megérkezünk gyorsan lejelentkezünk a rajtcél központba: én a 30 kilis biciklis teljesítménytúrára, ő a 21 kilis gyalogtúrára. Beöltözünk, bicót összeszerelem, elköszönünk találkozás a célban. 8:45 van a papíromon, elindulok az utcán egyből felfelé a kaptatón a hegyre. Fél perc után kapcsolok, hogy nem indítottam el az órám, ez is megtörténik. Kettőt hármat fordulok utca végén egyre jobban megyek bele a hegyre felvezető útba. Körülbelül eddig bírtam tudtam az útvonalat előzetesen tanulmányozva, hogy az első másfél kilin meglesz a legmagasabb emelkedés is.
Kiérek egy jobb részre, ahol gyönyörű látvány, fogad egyből fotózok is, keringek a szőlő és boros pincék között, majd jön az első eltévedés,de egyből gyorsan korrigálok. Majd érkezik az első lefele murvás út és beton mellett nagyon óvatosan ereszkedek le a kis utakon.
Végre nem szabom el a kis utakon és kiérek Kisapáti szélre erős jobb kanyar és csak gurulok lefele az autóúton. Kiélvezem, amit lehet, majd váltok felfele és egy vasúti átkelő után megérkezek Nemesgulácsra. Két kis út elszabást valamint ennek korrekcióját követően már a hatodik-hetedik kilométerem körül járhatok, és érzem, hogy nem valami fényes az átlagom. Bízok benne, hogy most, a kevésbé használt autóutakon hozok belőle. Beérek Káptalantótiba, itt már jártam 2017-ben, simán lekevertem Badacsony magasságában és erre „kommandóztam”, amíg ki nem értem Ábrahámhegynél, újra biciklikörre csupán akkor másik irányból jöttem. Szokáshatalma majd kis iránykorrigálás után már kifelé és ismét földes és vadregényesebb utakon tekerek tovább.
Nagyon jól és dinamikusan tudok végre haladni, hiába földút, murva és társai váltakoznak, majd ismét egy éles kanyarral megyek tovább Salföldről is. Egyre jobban érzem a telefonom és az útvonalam követésének a „művészetét” mindig extra közelítek éppen, hol lehetek eltévedések megelőzése végett a telefonomon. Ezért viszont sokat és gyakran kell korrigálni a képernyőn, ha éppen nem látom az engem jelölő pontot a telefonom kijelzőjén. Egyre jobban veszek bele a természeti környezetbe egy homokos süppedős terep ahol az elejét mindig nehezebb korrigálni vagy éppen hátulja próbálja kivetni magát. Egyensúlyozgatok a nyeregben, miközben ismét megyek felfelé, újabb murvás utak végre pedig benne vagyok az erdős ösvényeken és egyre szűkül az út nyomvonala is, sűrűek a fák és lombok, nehezebb követnem a kijelzőn hol is tartok,el is kavarodok, nincs meg a pontos út. Visszatekerek, majd újratervezek, de most nem találom a jó irányt, majd meglesz hirtelen és egyre jobban beletekerek. A természetben csupán pár túrázóval találkozok, közben egyre feljebb és feljebb ismét váltanom kell tolásra, mert olyan szintű kőhalom rengetegben kéne felfele kapatnom, hogy nem bírnám egyébként sem a nyeregben.
Kicsit fáradok, ordítok egy párat kínomban, hogy minek keveredtem ide, miközben tolom a cangám. Ismét tekerhető ez-az próbálok ereszkedni nem eltaknyolva a kis vagy hatalmas megbúvó kövek között az ösvényen. Gyakran a lehulló falevelek és aljnövényzet ezt a kövek észlelését még nehezebbé teszi, főleg úgy, hogy rajtam van a napszemüveg és alapból sötétebb van így. Pár kanyart ismét elszabok, de ereszkedek le és jövök ki a növényzetből is. Végre elérek a beépített részekhez, ahol extra körülmények között figyelek a lefele útra, az aszfalton még nagyobbat bírok esni alapon. Aztán még egy emelkedő a pincesorok és templom mellett, majd ismét lefelé és ugyanez a mutatvány. Ekkor már Ábrahámhegyre értem.
Aztán a település végén a balatoni bringaútra csatlakozom, nézem időt, hogy még mennyi táv van hátra, nagyon nem állok jól. Meg kell pörgetni, hogy beleférjek a három órás időkorlátba, már egy teljes órám sincsen hátra és több mint a harmada hátra van a távnak. Úgyhogy próbálom fokoznia tempóm, Badacsonytomajba nagyon feszülten érkezem: tudom, hogy itt figyelnem kell, mert már szabtam itt a környéken el ezt az útvonalat. Mégis ismét megteszem, mindenfelé keringek csak a jó úton nem, és eléggé elkeseredek, hogy ez nem lehet igaz már,de, ha kapkodnék se tudnám előbb megtalálni a jó utat. Végre megvan rendezem magam fejben és akkor tényleg, ami a csövön kifér, „haza” kell érnem időben.
Végre azon az úton vagyok, amit 2017-es Balaton bicó-köröm sem találtam meg! Éljen! A pincék és vendéglátóhelyek sora végig nagyon hívogató még. A turisták magas létszáma is meglepő egyes helyeken, de hát nagyon jó időnk van egész nap, néhol még kerülgetnem is kell őket. Innen már tényleg lendületből megyek dombokról fel-le az aszfaltos autóúton, ami egyben a bringakör hivatalos útvonala is, miközben sikerülnek jobbnál jobb kiliket kibicózni, de ez kell nekem most a teljesítéshez. Aztán Badacsonydörtemicnél éles kanyarral véget ér a gyorsított hullámvasutam egy pár száz méter macskakő ráz ki belőlem mindent, vasúti átkelő, majd ismét a bicikli úton vagyok. Még egyszer utoljára majdnem sikerül eltévednem, irány vissza. Már tudom ,hogy az utolsó két kilométeren vagyok, ahogyan közeledem a dombosabb vidékhez jön még egy sunyibb emelkedő az autóúton, ez az. Aztán végérvényesen bent vagyok ismét Hegymagason, és már ott is vagyok templomnál, lejelentkezek. Megkapom a nagyon szép kerámia érmemet a teljesítésért.
Frissítek és eszek iszok. Közben várom Sanyit, a futók meg méltatlankodnak a nem megtalált utakon. Végre megjön Sanyi is, aki végül csak letúrázta a súlymellényben a tűző napon a fél-maratonos távot. Megesszük az egytálételt, végül egy laza szigligeti cukrászdás mutatvánnyal zárjuk utunkat, és hazafelé vesszük az irányt. Mondanom se kell, mindannyiunk teljes elégedettségére tudtuk kimaxolni ezen nyárutói napot szeptember második hétvégéjén aktívan a Balaton csodálatos környezetében.
