Egész 2018-as évben az volt az egyik fő vágyam terepfutásilag, hogy teljesítsek lehető legteljesebb mértékben, legtöbb helyen futva egy teljes fél maratoni távot. Erre többször próbáltam neki futni, de sérülések és egyéb okok miatt nem jött össze sosem ez az alkalom. André személyében pl .lefutotta helyettem egy számára sikeres eltévedés alkalmával a távot,amikor én nem tudtam ott lenni egy eseményen,de ő meg egy rövidebben volt papíron akkor ott.

A nyáron velem is megtörtént az eltévedés és a fél-maratoninál  nagyobb táv teljesítése, végül szintén a Bakonyban egy teljesítménytúra során is. Tehát tudtam már akkor is, hogy semmi sem lehetetlen! Végül is már két terepen megtett több mint fél-maraton volt mögöttem sikeresen, de közel sem olyan minőségben futva teljesítve,ahogyan szerettem,vagy magamtól elvártam volna.

Folyamatosan küzdöttem a kisebesedésekkel és ezért nem is edzettem teljesen csak az eseményeken futottam az év áprilistól kezdve, de erről már részletesen beszámoltam az előző héten. Az év utolsó szakaszában kitűztem már csak két-három eseményt ,hogy ha törik, ha szakad akkor is teljesíteni fogom azokat, ennek csúcspontja volt a tizenegyedik Bakony fél-maraton 2018 november 11-én.

„Szokásos” módon Sanyival és Sanyival vágtunk neki az útnak autóval Zirc felé. Végig arról beszélgettünk milyen most az edzések nekem Szegeden, mi van vagy nem van futással nálam ilyesmik,kinek milyen tervei vannak futásban. Sanyi most nem fut, sérülése miatt is és vissza is vett az év végén azzal ,hogy nem erőltette a futást amíg jobban nem lesz teljesen. Másik Sanyi volt csak aki elindult futásilag is aznap, találkoztunk már pár helyen eseményen. Sándorok közösen is sok helyet meghódítottak futásilag a nyáron.

Megérkeztünk, beregisztrálunk, felvesszük az időmérőt, egészségügyi szünetek, evés és ivás minimálisan utolsó feltöltések váltogatják egymást. Ismerősökkel, barátokkal találkozunk úton-útfélen a sportpályánál sok az ember, közben melegítgetünk. Beszélgetünk esélyekről, ki mit vár, hogy tervezi, közben remek az idő nagyon enyhe süt a nap is. Én tűkön ülök, induljunk már! Magam részéről túlélés és a teljesítés célja lebeg előttem ahol lehet minél többet futva végig. Aztán mindenki odaáll, hogy elkezdjük. Előtte még csinálunk pár kötelező fotóinkat és indulás.

Egyből hagyom, hogy a tömeg elmenjen mellettem, nem kell ez nekem aszfaltos úton haladunk aztán bal kanyar és látom, hogy már kezdődik fentebb az erdő ez-az végre. Próbálok haladni a tömegben. Előttem szelfizgetnek többen miközben az első kapatón próbálnék haladni az erdei ösvényen. Nem  nagyon vagyok megértő és elfogadó most,de kikerülöm őket,mi mást tehetnék.

Kiérünk az első tisztásos átvezetőig a mezőny végén vagyok, végre senki nem zavar ott találkozok egy túrázós biciklissel és fordulok rá ismét az erdei útra kavicsosan vezet be a völgybe. Rövid átkötő erdős részeken hol az erdei vasút hol csak fák övezik utamat, miközben más túrázó családokat és csoportokat hagyok magam mögött folyamatosan.

Már bőven túl vagyok az első és második kilométeren ez az eddig jók az idők kezdek egyre beljebb érni, üzemi hőfok elérve, minden remek. Jön a Cuha és patak átkelések sorra és jobban beljebb kerülök a völgybe. Egy részen nem találom a jelzéseket. Közel kerültem a vasúti sínekhez ,jól van észre veszem jelölést másik irányba átgázolok pár fa közt aminek a gyökerében áll a víz vagyis csak tenném. Egyből tökig merülök a vízben. Még szerencse, hogy szoktunk fagyasztásnál járni, és víz kompatibilis a protézis rendszerem. Gyorsan felébredtem és jobban fókuszált lettem. Ki kászálódok nyomás tovább a jelzéseket követve.

Ezután még egyszer majdnem elkavarok egy  jelzés tévesztésnél, de meg van ismét a helyes út. Elfelejtettem, hány kilométeren van az első ellenőrző pont, mondom magamban ezt nem hiszem el még sehol semmi. Mikor jön már?! Aztán persze odaérek. Látom a fekte-sporttárs totál  lesérült. Mondtuk is a rajtban itt vannak kenyaiak, hogy küzdjünk ellenük sikerrel?!  Erre már van egy ember, akit behoztam és pont őt. Szervezik, hogy jut vissza. Én meg frissítek és újra teszem a lábamat közben rendezem magam és irány tovább.

Szóval nem olyan hét kilométeren hanem 8,3km-en volt a frissítő és ellenőrző pont hetven perc környékén sikerült abszolválnom. Megyek tovább csoda szép a táj és a Cuha átkelések sem lassítanak le dombról fel-le nagyon jó és futható szakaszok következnek számomra. Aztán újra kell igazítanom a plusz szövetemet a tokban mert, érzem ,hogy nem jól van az úgy,ezért megállok. Még sem veszítek a lendületemből. Átkeléseknél extrán vigyázok a csúszós kövekre inkább lassabban, de biztosan kelek át mindenhol. Aztán had szóljon ismételten, mindenhol  szerencsére a patak vízszintje alacsony bokáig sem ér nagyon.

Aztán egyszer már csak ott vagyok, hogy a szurdok után már meg is van a második ellenőrző pont is. Mondom magamban királyság! Kereken két óránál vagyok, óra szerint meg 14 kili. Most nem kéne megnyugodni! Újrarakom magam minden értelemben. Pár falatot eszek, ivás és aztán hajrá a végső szakaszra.

A túl nagy elégedettségem hirtelen türelmetlenségbe vált át. Mikor is lesz már ennek vége?! Nyugodjál már meg! Ereszkedek le egy ilyen technikásabb völgy-erdős sziklás részeken, na mondom erről nem volt szó , persze tudtam, hogy lesz ilyen is, most jó lenne a túra bot. Ez is meg van haladok egy völgyben megint majdnem elszabom az irányt,de a sziklákon egyensúlyozásnak vége már, egy erdős szakasznál és kiérek ismét tisztásokkal határolt területre, erdő mellett futok amennyire tudok.

Egy újabb emelkedős rész jó erdei úton dombokra fel ,na mondom jól van akkor ott fogyok el és váltok erős túrázásba . Közben hagyom le a túrázókat serényen, mögöttem szántók melletti úton megyünk egyre csak feljebb és feljebb sunyi dombokon keresztül tova. Aztán ismét erdő le fel a dombokon és én már nagyon unom, ezt az egészet! Ki vett rá erre?! De még közel sincs sehol sem a vége.

Egyszerűen úgy gondoltam ez a szakasz már pikk-pakk lendületből meg lesz közben iszonyat és nagyon küzdősre sikerül nekem. Végül egy vájatosan kialakult medres  erdei utakkal határolt részre érünk ki és hirtelen üdv a civilizációban, majd mindjárt jön az aszfalt az majd segít most úgy gondolom. Itt vagyok akkor ez már Csesznek, próbálok még kocogni valamennyit, de teljesen elkészültem már csak be akarok érni valahogyan a célba.

Közben a szervező Viktor dudál az autójából és biztat a tovább haladásra. Nem tudom jó helyen vagyok-e elém jön közben Sanyi végre valami biztató, még 500-m ami iszonyatosan soknak hatott akkor ott. De aztán végre beérek nagy nehezen és ott vagyok.

Csináljuk a fotókat, megkapom érmemet és a pólómat. Begyűjtöm a aranygaluskámat és a sodót és csak beszélgetünk. Próbálom felfogni mi meg, hogy van . Nézem lábamat mennyire és hol harcoltam le, de most ez sem nagyon nem érdekel.

Védő-izotóniás italok és indulunk is haza csak engem vártak Sanyiék három óra húsz perc lett végül időm. Nagyon örülök neki, nem érdekel a minimális kezdeti és végső aszfalti szakaszok, nekem ez nagyon nagy  élmény volt !  Egy ilyen terepen és környezetben teljesíthettem ezt a távot sikeresen háromszáz méter azért volt benn szintbe is. Az, hogy milyen idő lett most másodlagos, minden métere és kilométere az idejével is együtt csak az enyém! Biztosan idén is célba lesz az esemény. Ezúton is köszönet és nagy gratuláció a szervezőknek a hibátlan szervezésért és tökéletes biztosításért mindvégig a verseny alatt! Mindenkinek csak ajánlani tudom!