Következzék 2020 az érmek és kupákat szemügyre véve egy visszatekintés formájában. Először is a Méhecske alapítvány evezős ergo-s versenyén mérettettem meg februárban. Ami nekem egy teljesen új dolog volt versenyzés szempontjából. Végül egy kategória második hellyel sikerült abszolválnom a versenyt.

Azt hiszem másfél hét sem telhetett el, amikor február 22-én már a harmincadik evezős országos ergométeres bajnokságon találtam magam Székesfehérváron. Sikerült itt is egy kategória második hellyel gazdagodnom. Ahol az érem mellett begyűjtöttem még egy kupát is. Külön emlékezetes volt ,hogy mindez a magyar para-sport napján február 22.-én történt. Úgyhogy nem is lehetett volna jobban „megünnepelni”, mint egy éles versenyeseménnyel.

Ezután, mint mindenkinek így nekem is mindent sokszor újra és újra kellet terveznem edzés és versenyzést tekintve is az év során. Mivel semmilyen esemény nem volt, vagy nem akkor, amikor tervezték megtartani csak kérdések maradtak mindenkiben. Aztán elkezdtem improvizálni és az amatőr, hobby sport megmérettetéseit kutatni.

Mindezek után egy nagyon régi vágyam vált valóra a hegyi kerékpáros bakonyi teljesítmény túra sikeres befejezésével. Szuper környezet fantasztikus terepen, nagyon sok eltévedéssel meg őrült nagy adrenalin bombával gazdagodtam nyár közepén a melegben a Bakonyi-kalandoknak köszönhetően ismét.

Szeptember elején újráztam ebben a témakörben, csak akkor már a Balaton-felvidék volt a terep egy újabb hegyi-kerékpáros teljesítménytúrának. Itt már sokkal jobban ment a tájékozódás és terep kiszámíthatatlanságának elfogadása részemről. Nagyon élvezetes futam volt, külön emlékezetes volt a szép kerámia érem erről az alkalomról.

Hazafelé megszületett a gondolata az újabb terep-fél-maratonnak, de ne rohanjunk ennyire még előre. Közben október elején még elindultam a maraton magyar bajnokságon para-kenuba. Sikerült első helyen zárni és egy jó élménnyel letudni a kajak-kenus versenyzést,kemény két versennyel mi nekem adatott 2020-ban. Külön öröm nekem, hogy  a Győr címeres medálból már van arany-érmem is.

Végül, de egyáltalán közel sem utolsó sorban, november elején sikerült minden szempontból sikerrel venni a Bakony- félmaratont. Nem csak egy sima teljesítéssel, de maximális egyéni cél 3órán belül célba érni is összejött. Ezért is meg a közös élményekkel Sanyival elsősorban . Kitüntetett helye lesz ennek a z éremnek a többi között. Megszokott jó minőségű kecses kerámia éremnek.

Mindent összevetve nem lehetek közel sem elégedetlen új sportágak kerültek fel repertoáromba. Valamint az amatőr szabadidős versenyekben is nagyin komolyan sikerült előrelépegetni minden tekintetben. Szerintem érmek események és élmények tekintetében is sikerült a maximumot kihozni ebből a nagyon kurta-furcsán alakult naptári évből is.

2019 és év érmei. Nézzük csak szépen sorban. Először márciusban sikerült magunkat rávenni Sanyival ,hogy ismét elmenjünk a tatbányai farkasvölgyi hajtásra. Akkori épp protézis és tok probléma mizériájával küzdöttem. Mégis saras tavaszi márciusi időben sikerült egy korosztályos harmadik helyezéssel zárni a legrövidebb 5,5 km-es távot, míg neki összejött ugyanebben a kategóriában egy második hely. Hatalmas siker volt nekem, hogy együtt lehettünk dobogón az épek között. Majd az eredményhirdetésnél Lamatsch János egyik régi kupáit felajánlva kaptam meg én is egyet közülük,különdíjként. Majd személyesen elmondta, hogy ezt anno Németországban nyerte egykoron.

Ezt követte ismételten egy közép hosszú 7 kilométeres terepfutás a gerecsei tavaszi terepfutás tekintetében. Nagyon szenvedtem akkor meleggel és elemekkel. Befutóérem pedig nekem nagyon tetszetősnek hat a fa faragásával.

A több éve kergetett Spartan Sprintem végre összejött. Előző események meg miért nem azoknak meg mind meg van oka és története. Röviden hatalmas az érem meg minden tartozéka, önvédelmi szempontjai sem utolsóak.

Aztán egy érem az leső rangsorolóról Szolnokról , ha jól emlékszem,ekkor még valahogyan kölcsön hajóval mentem egy 200m-t egy outrigerrel,szintén nem volt  mindez olyan egyszerű.

Végül Fadd-Domboriban maraton-magyar bajnokság para szekciójában szintén outrigerrel homorítottam szeptemberben, egy jó kis tömegrajtos versenyen első hellyel.Külön érdekessége az éremnek, hogy nekünk ez magyar bajnoki címet jelentett az érem meg szalagozása tekintetében ez nem egyértelműen derül ki csak én tudom, mert emlékszem rá, hogy ez volt.(Rendezőknek ilyen érme volt már csak.)

Ezt megfejelve ebben az évben kaptam a klubtól is éves teljesítményemért egy kis szimbólumot a kupa tekintetében.

Mindent összevetve kevés eseményen indultam, mind terepfutás, akadályverseny tekintetében, mind a para-sport tekintetében. Mivel igyekeztem építeni magamat mind minőségben és tapasztaltban más-más sportokban és hajókban,útkeresős év volt csakúgy, mint a futó protézistok cseréjével terepfutásilag. Lehetőségekhez képest és mozgás-teremhez képest ezek voltak a maximumok. Inkább minőségibb események kerültek túlsúlyba , mint a para-sport és az hobby tevékenységekben egyaránt.

Terepfutás edzésekről ismét. Még balatoni Szent László bicajos túra után beszéltük a kocsiban Sanyival, hogyan miként lehetne egy jó kis minőségi terepfutást felépíteni mondjuk novemberre egy félmaratonra a Bakony terep félmaratonra  is akár. Még a szeptemberi nyárban ráfordulva hűvösebb idők reményében vetettem fel ezt a témát. Arra jutottam, hogy nagyon minimális energia-befektetéssel is akár pár edzéssel is sikeresebb lehetnék egy ilyen megmérettetésben.

Sanyi azonban úgy gondolta, hogy felkarolja ezt a tervemet és egy nagyon tudatosan átgondolt edzést rendszert építettünk hozzá a meglévő sport igénybevételemhez és edzéseimhez is igazodva.

Szeptember 21-én kezdtünk neki a Gerecsében a szanatóriumnál. Egyből összeteszem, hogy itt már voltam a farakas-völgy-i hajtások futásinak alkalmával is. Először belőjük milyen táv, és szint-emelkedés meg úgy az egész mozgásomhoz is milyen lesz a viszonyom (2019 nyara óta nem futottam ugyanis). Először egy ismerkedős túra volt minél nagyobb tempóra fel pörögve, amit végzek. Volt egy láb-csekkolás az etap vége felé, ekkor még erősen napos idő miatt is kellet levennem a linert, miközben egy felfelé kaptató villanymotoros túráját kölcsönösen színesítettük.

Ezek után ismét a völgyben oda-vissza befutottuk a távokat és a körülményeket nagyon jól begyakorolva a sunyi emelkedőket a sziklás lefeléket technikázva és ismét sunyin emelkedő betonos úton, egy olyan kört raktunk össze mi kicsiben nagyon jól leképezi a félmaratonon várható utat is egy majd 5 kilométeres körben majd 200m pozitív szint-emelkedéssel egyetemben.

Edzés alkalomról edzés alkalomra változtak a feltételek, napos idő, eső, köd, nyálkás aljnövényzet, sár és társai, sosem volt két hasonló menet. Miközben sikerült egyre jobban csinálnom a kaptatókat felfelé, és dinamikán és a folyamatosságon a mászásoknál sokat javultam is. Lefelé is egyre jobban kapkodtam a lábaimat és próbáltam kipuhatolni mindig a stabilitást keresve a kis kövek és faágak között. Végül a futhatóbb részekben meg egyre jobban nyargaltam már, ami eléggé rendesen hozott mindig az átlagokban bőven az idő tekintetében is fejlődésileg, nem csak futás minőségileg.

Volt hét, amikor egyszer sikerült összehozni a „kört” . Volt olyan, hogy kétszer is, és volt, amikor mintegy három futós edzésem is volt mennyiségileg nézve egy héten. Az én nagyon minimalista tervem egy mindössze 3-4 futást foglalt volna csak magában. Ebből is látszik mennyire is rajongok a futásért, jó a természet azért adott is vissza élményben rendesen.  

Sanyi ezzel szemben felvázolt egy minimumot kilenc edzés számban és egy maximumot tizenhárom-tizennégy edzésben egy közel 6-7 hetes időszakra. Mivel az első edzés után egyből jött egy duplázós és egy triplázós hét edzésileg tudtam már az elején, hogy ez sikerülni fog edzésileg meg sérülésileg is tartani ezt a tempót. Lábcsonkom határai és nem várt sebek megjelenésére pedig mindig készültem, bármikor beüthet a nem várt jelenség ugyanis.

Az érdekesség kedvéért voltak a körtől is eltérő mutatványok. Először a Püspökerdőbe tettünk egy próbát- miután megcsináltam a kenu-maratont de hát máskor nem volt idő rá- kicsi regenerálódás,és mi egymás átvedlés futósban és szinte üzem-melegen sikerült egy nagyon magasan jó átlagot produkálni  a nagyon jól futható erdei ösvényeken mivel minimális emelkedéssel járt a mutatvány valamint egy kis töltés beton is került bele a majd 6 kilométeres produktumba. Elégedett voltam gyorsulással meg mutatott formával, verseny utáni adrenalin maradékon simán elfutottam volna még sokáig. nap végére azért rendesen el is fáradtam.

Másik nem szokványos menet pedig a Gerecse kapujából indulva történt. Kötelező turul emlékműves képeket követően. Elkezdtük a kijelölt pályát, nagyon jól mentek a kófickodások és felfedezések szintezések sora ekkor is. Ekkor már tudományosan minimál frissítős időpontokkal egyre jobban kezdtük imitálni a verseny közben is kötelező frissítő időlimitek szigorú betartását.

Egyszer csak mondja Sanyi megint egy olyan szakaszon vagyunk, amin már futottam azt megelőzően-ezt kicsit nehezen rakom össze magamban tér-érzésileg, mert más autópálya lehajtó volt ahol lejöttünk, de tényleg úgy van ahogyan mondja- ezen fel buzdulok hiába felfele és nehéz kaptató itt már jöttem le egy párszor csak a másik irányból, de már felfelé is mászogattam. Végére egészen elkapott a lendület és lett egy jól vállalható idő mire vissza értünk.

Aztán volt feladatba plusz kiadva még egy egyéni rekortánon  „stílusgyakorlat” is, - ezt egyszer sikerült abszolválni egyedül - látszik ebből is mennyire vagyok rávehető a futásra. Mindegy, ha már ott vagyok nyomjuk neki esik az eső ,hogy ne lássák a könnyeim mások, aztán neki veselkedek. Csak egy 3 kili lesz. Belövöm magamnak az időt és simán megy plusz „gyors” is vagyok, mondjuk ezt is vártam lényegesen lehetne még fokozni, de van egy idő a fejemben azt pedig sikerül 9 mp híján hozni,az azért eléggé vállalható, maradhat.

Közelgett a hosszabb távunk próbája, amikor sok mindent is tesztelnénk meg modelleznénk; távba, szintbe meg frissítés és láb-csekkolás ügyileg is. Ez nem jött össze elsőre, de akkor meg megszokott kör lett ki pipálva egy számomra egyéni „pálya-csúccsal”. Azért revidiáltuk mert volt egy minimális hám-sérülésem biciklizés miatt a térd hajlítom hátulján.

Utolsó előtti futás alkalmával sikerült ismét Gerecse kapujából indulni. Teljesítettünk több mint 300 szintet, aztán a táv két harmadánál volt újabb láb rendbe tétel. Ezek után jött a lefele és a visszarendeződések. Mégis annyira megviselt lettem, hogy mind légzésben, mind futásminőségben, meg úgy egyébként is nagyon diszkonfortosabban éreztem már magamat. Aztán hiába jöttek és jöttek a jobb szintidők és javult egy jóra fel az ősz átlagom. Végül akkor ki sem derült, de lett egy vérhólyagom.

Ezek után biztosan ugrottam azon a gondolaton, hogy hét közben fussak futópályán. Végül pár órája sikerült az utolsó eltervezett futást is sikerrel abszolválni. Tehát összesen volt 10db futás;három a Gerecse kapujából mind más útvonalakon hosszabb távokon nagy szint emelkedésekkel, öt farkas-völgyi kör más-más irányokból és változatokban szintén eléggé szintes tereppel, egy Püspökerdői instant gyors karika,és egy futópálya egyedül.Összesen 55 megtett kilométerrel és majd 1700 pozitív szintemelkedéssel,amiről ugye le is kellett jönni.  Ezekkel a futások tapasztalatával felvértezve fordulok rá a hét végén a terep félmaratonra.Reméljük a legjobbakat!

A felforgatott eseménynaptár miatt is idén ismét ősszel került sor a maraton bajnokság megrendezésére mint egy lezárásaként a szezonnak, masteresekkel küzdöttünk egy helyütt a holtágban. Nem igazán vártam ezt azt eseményt nem tudtam tömeg rajtolunk vagy  külön-külön kategóriánként mi meg ,hogy lesz. 

A síkvízi országos bajnokság után Ádámmal megbeszéltük, hogy ezt a maraton-témát kajakban gyorsan elfelejtjük. Mivel nem tudok vizezni, kard ki kard harcolni, meg minőségin balra kanyarodni, ezért inkább hagyjuk. Tovább nem akarjuk  esetleg más versenyét szabotálni valami kellemetlenséggel vagy valami hasonló esettel.

Ezért is hetek óta tudtam már, hogy kenuba fogok indulni, amihez viszont  semmi kedvem nem nagyon volt, úgyhogy nagyon minimálisra vettem az edzést, szinte a nullához közelített. Pár napja már újra voltam kajakban szerencsére vízen és edzettünk is újult erővel pár hét kihagyás után úgy voltam vele lesz, ami lesz mindegy milyen formában leszek kenuban.

Végre eljött a nap, Sanyi elvitt a vízitelepre. Süt a nap, de nagyon nagy szél van. Átöltözök telepen elindulok,rajtszám meg van, már  átevickélni a maratonista srácok-lányok között is élmény volt a Dunán, hogy átmenjek a holtágba. Végre nagy nehezen sikerült. Onnantól Sanyi segít átcipelni az outriggert, hogy ne fárasszam le kezdésnek magamat, mert nem nehéz hajó, csak iszonyat nagy  a kiterjedése,ezért szárazföldön nehéz mozgatni.

Ott vagyunk végre a tett helyen holtág  strand részén, gyorsan lecuccolok. Mindenkivel is, akivel tudok  gyorsan váltok pár szót. Versenyzőtársakkal más kategóriákból is hasonló tevékenységek tengerében nyüzsgök, de visszafogottan a fókuszomba a futam áll. Lassan, ráérősen elkezdek bemelegíteni. A szél továbbra is tombol, közben nézem a tapasztalt versenyzők futamaiban a fordulókat, további köszöntések történnek közben más általam is ismert helyi és egyéb mastersosokkal is.

Már csak egy fél óra van a rajtig, de én tűkön ülök, vízre szállok, gyorsan lejelentkezek a futamomra. Aztán még  gyakorolni is akarok a szembe szélben, ezért serényen, visszafogottan, de fordulgatok két szép nagy ráérős körben, minden versenyzőre figyelve, elengedve őket, nem bántva meg a vizemmel a versenyzésüket.

Szépen lassan elrajtolgatnak a parás futamok, mi jövünk a sorban Lacival. Sajnos ismét csak ketten vagyunk ebben a sérültségben és számban, de akkor is le kell ezt a meccset játszanunk. Hívnak a hangosbemondóban minket, beállunk a kétszer két narancssárga bója közé, aztán már lövik is el a futamunkat  12:06-perckor.

A rajtra egyből bekezdek egy dinamikusabb robbantással és lapátolom is neki, ahogyan csak bírom. Közben erősen figyelek, hogy ne toljam túl sem a pörgést, sem a lélegzetvételeimet. Aztán ahogyan már kilőttem egy kis előnyre teszek szert miközben ezt érzékelem belekezdek átváltani egy jó iramos hajtós utazó sebességet felvenni mindezt pár száz méter megtétele után sikerrel abszolválom.  Reményeim szerint ezt az utazót sikerülhet tartanom, amelynek lendülete kitarthat a futam végéig is akár, de stabilan tudom hozni intenzitásban és minőségi technikában is egyaránt.

Mindenféle okosságon járhatna a fejem, hosszú még az az 5 kilométer,de én csak magamra koncentrálok, közben érzékelem ,hogy szenvednek a szélben a visszafelé jövők, ezen pillanatokban ezt jegyzetelem magamban. Közben takarékosan próbálok a legközelebbi és legjobban lecsapós íveken menni mikor beérek a holtág kanyarjába.

Utána ismét kihúzódok haladásilag jobb oldalra, merre és mikor lehet már a fordító ?!  Sehol semmi. Közben jönnek a kajakos parás futam résztvevői szembe velem. Nem lehet messze, egyre próbálom fokozni a tempót és éberen tartani magamat mindenhogyan. Hiszen én vagyok az üldözött, azért sem nézek vissza. Közben újabb biztosító hajó mellett haladok el, közelítek a fordítóhoz már biztosan. Megérkezem, extrém mód koncentrálok, hogy le ne szabjak valamit, ezért ráérősen csinálok mindent. Jobb oldalt is evezek és korrigálok serényen majd  a kivezető szakaszon végig megsorozom egy jó kis jobb oldalival és  végre már kint is vagyok.

Ekkor láttam mögöttem Lacit, nincs annyira lemaradva. Mondom magamban, akkor pakoljuk meg neki, hajrá ami a csövön kifér meg innen már kifele megyek mindenből a versenyből is meg a távból is, már csak vissza kell érni rajtba.

Nagyon elmerengek, miközben különös hangokat hallok magam mögött. Közben lehagy egy-két kajakos a többi futó versenyek mezőnyéből. Mikor is konstatálom, hogy a Dunaferres piros pólóban erősen a Mikulásra hajazó, ősz szakállas sporttárs előz meg kajakkal ő sóhajtozik és adja a hanghatásokat miközben egyre jobban érünk bele az oldalszélből a szembe-szélbe és a kanyarba csak visszafelé.

Néha még jobb oldalt is beleteszek egy kis korrekciót, de gyorsan visszaváltok balra. Ekkor rám kiállt valami biztatót az Ádám a szokásos megfigyelő állásából, ahonnan rajtoltatni szokott kajakkal, ha itt gyakorlunk. Nem mondta , hogy kijön-e megnézni,lesz-e ideje. Ezért is esik jól, mosolygok egy kicsit.

Közben egyre jobban kapom a szembeszelet, ez nem így volt megbeszélve! Próbálom tartani „Mikulás” Úrral a távolságot, ne adjon nekem nagyobb hátrányt. Ő egy jó viszonyítási pont itt a finis előtt. Követem, miközben a szél cincálgat rendesen. Aztán egyre jobban érzékelem, hogy mindjárt ott célban vagyunk, már látom a narancsos bóját hova kell beérnem hallok pár buzdító kiáltást irányomba alap, hogy teszek még rá pár fokozót amit még bírok szembe szélben. Nagy nehezen végre beérek, miközben lövik el az egyik masteros kenu futam rajtját éppen, de nem érdekel,  kerülgessenek ki ők.

Nem nagyon látom, mi van, mi történik, ki szeretnék kötni, kiszállni, hiába van egy mobil stég, nekem a megszokott nehezített pálya kell a holtág legvégében. Kiszállok. Gyorsan váltunk pár szót, ezerrel pörgök. Ja, megnyertem! Címet védtem. Ami azért volt kihívás, főleg fejben, mert végig kontrollálni kellett magamat, a futamot és így a mezőnyt (Lacit ), de sikerült elég jól megoldanom. A fáradásokon és egyéb nehézségeken gyorsan túltettem magam még bent a hajóban.

Végül egyre jobban mennek a jóízű beszélgetések és nevetgélések, amíg az eredményhirdetésre várunk. Kapok egy kis pizzát testületileg, hogy pótoljam mait most elégettem gyorsan. Aztán meg is történik a díjátadás, mindenki lassan mehet haza dolga végeztével. Mi még azért Sanyival letekertünk egy püspökerdős futást búcsúzóul, ha lúd legyen kövér. Meg a futós edzéstervbe is ki volt írva, akkor már meg kellett csinálnunk.

Mindenkinek köszönöm ezúton is, aki ott volt és kilátogatott, vagy egy pár szót váltott velem. Ezúton is elnézést kérek a fordulóig kilátogatókig, hogy lekéstek rólam, túl gyors voltam! Mindez nagy élmény volt, egy szeles vasárnapnak pedig tökéletes.

Júliusban már meg volt egy hegyi-kerékpáros teljesítménytúra a Magas-Bakonyban. Ott volt  8-10 eltévedés és ezért kilométerek, valamint akkor még készültem is a nagy szintkülönbségekre, - edzés ügyileg- ezúttal galád módon kihagytam ezt, és csak nekiugrottam a kihívásokkal teli biciklitúrának.

Hajnalban találkozunk Sanyival. Kipakoljuk a hátsó üléseit az autójából és elrendezzük a biciklit meg a táskáinkat, csupán az első kerék maradt volna ott egy fa tövében a hajnali sötétben,ah időben észre nem vesszük a hiányát. Az apró malőrt korrigálva jókedvben telik egész utunk, elbeszélgetünk az élet soráról.

Megérkezünk gyorsan lejelentkezünk a rajtcél központba: én a 30 kilis biciklis teljesítménytúrára, ő a 21 kilis gyalogtúrára. Beöltözünk, bicót összeszerelem, elköszönünk találkozás a célban. 8:45 van a papíromon, elindulok az utcán egyből felfelé a kaptatón a hegyre. Fél perc után kapcsolok, hogy nem indítottam el az órám, ez is megtörténik. Kettőt hármat fordulok utca végén egyre jobban megyek bele a hegyre felvezető útba. Körülbelül eddig bírtam tudtam az útvonalat előzetesen tanulmányozva, hogy az első másfél kilin meglesz a legmagasabb emelkedés is.

Kiérek egy jobb részre, ahol gyönyörű látvány, fogad egyből fotózok is, keringek a szőlő és boros pincék között, majd jön az első eltévedés,de egyből gyorsan korrigálok. Majd érkezik az első lefele murvás út és beton mellett nagyon óvatosan ereszkedek le a kis utakon.

Végre nem szabom el a kis utakon és kiérek Kisapáti szélre erős jobb kanyar és csak gurulok lefele az autóúton. Kiélvezem, amit lehet, majd váltok felfele és egy vasúti átkelő után megérkezek Nemesgulácsra. Két kis út elszabást valamint ennek korrekcióját követően már a hatodik-hetedik kilométerem körül járhatok, és érzem, hogy nem valami fényes az átlagom.  Bízok benne, hogy most, a kevésbé használt autóutakon hozok belőle. Beérek Káptalantótiba, itt már jártam 2017-ben, simán lekevertem Badacsony magasságában és erre „kommandóztam”, amíg ki nem értem Ábrahámhegynél, újra biciklikörre csupán akkor másik irányból jöttem. Szokáshatalma majd kis iránykorrigálás után már kifelé és ismét földes és vadregényesebb utakon tekerek tovább.

Nagyon jól és dinamikusan tudok végre haladni, hiába földút, murva és társai váltakoznak, majd ismét egy éles kanyarral megyek tovább Salföldről is. Egyre jobban érzem a telefonom és az útvonalam követésének a „művészetét” mindig extra közelítek éppen, hol lehetek eltévedések megelőzése végett a telefonomon. Ezért viszont sokat és gyakran kell korrigálni a képernyőn, ha éppen nem látom az engem jelölő pontot a telefonom kijelzőjén. Egyre jobban veszek bele a természeti környezetbe egy homokos süppedős terep ahol az elejét mindig nehezebb korrigálni vagy éppen hátulja próbálja kivetni magát. Egyensúlyozgatok a nyeregben, miközben ismét megyek felfelé, újabb murvás utak végre pedig benne vagyok az erdős ösvényeken és egyre szűkül az út nyomvonala is, sűrűek a fák és lombok, nehezebb követnem a kijelzőn hol is tartok,el is kavarodok, nincs meg a pontos út. Visszatekerek, majd újratervezek, de most nem találom a jó irányt, majd meglesz hirtelen és egyre jobban beletekerek. A természetben csupán pár túrázóval találkozok, közben egyre feljebb és feljebb ismét váltanom kell tolásra, mert olyan szintű kőhalom rengetegben kéne felfele kapatnom, hogy nem bírnám egyébként sem a nyeregben.

Kicsit fáradok, ordítok egy párat kínomban, hogy minek keveredtem ide, miközben tolom a cangám. Ismét tekerhető ez-az próbálok ereszkedni nem eltaknyolva a kis vagy hatalmas megbúvó kövek között az ösvényen. Gyakran a lehulló falevelek és aljnövényzet ezt a kövek észlelését még nehezebbé teszi, főleg úgy, hogy rajtam van a napszemüveg és alapból sötétebb van így. Pár kanyart ismét elszabok, de ereszkedek le és jövök ki a növényzetből is. Végre elérek a beépített részekhez, ahol extra körülmények között figyelek a lefele útra, az aszfalton még nagyobbat bírok esni alapon. Aztán még egy emelkedő a pincesorok és templom mellett, majd ismét lefelé és ugyanez a mutatvány. Ekkor már Ábrahámhegyre értem.

Aztán a település végén a balatoni bringaútra csatlakozom, nézem időt, hogy még mennyi táv van hátra, nagyon nem állok jól. Meg kell pörgetni, hogy beleférjek a három órás időkorlátba, már egy teljes órám sincsen hátra és több mint a harmada hátra van a távnak. Úgyhogy próbálom fokoznia tempóm, Badacsonytomajba nagyon feszülten érkezem: tudom, hogy itt figyelnem kell, mert már szabtam itt a környéken el ezt az útvonalat. Mégis ismét megteszem, mindenfelé keringek csak a jó úton nem, és eléggé elkeseredek, hogy ez nem lehet igaz már,de, ha kapkodnék se tudnám előbb megtalálni a jó utat. Végre megvan rendezem magam fejben és akkor tényleg, ami  a csövön kifér, „haza” kell érnem időben.

Végre azon az úton vagyok, amit 2017-es Balaton bicó-köröm sem találtam meg! Éljen! A pincék és vendéglátóhelyek sora végig nagyon hívogató még. A turisták magas létszáma is meglepő egyes helyeken, de hát nagyon jó időnk van egész nap, néhol még kerülgetnem is kell őket. Innen már tényleg lendületből megyek dombokról fel-le az aszfaltos autóúton, ami egyben a bringakör hivatalos útvonala is, miközben sikerülnek jobbnál jobb kiliket kibicózni, de ez kell nekem most a teljesítéshez. Aztán Badacsonydörtemicnél éles kanyarral véget ér a gyorsított hullámvasutam egy pár száz méter macskakő ráz ki belőlem mindent, vasúti átkelő, majd ismét a bicikli úton vagyok. Még egyszer utoljára majdnem sikerül eltévednem, irány vissza. Már tudom ,hogy az utolsó két kilométeren vagyok, ahogyan közeledem a dombosabb vidékhez jön még egy sunyibb emelkedő az autóúton, ez az. Aztán végérvényesen bent vagyok ismét Hegymagason, és már ott is vagyok templomnál, lejelentkezek. Megkapom a nagyon szép kerámia érmemet a teljesítésért.

Frissítek és eszek iszok. Közben várom Sanyit, a futók meg méltatlankodnak a nem megtalált utakon. Végre megjön Sanyi is, aki végül csak letúrázta a súlymellényben a tűző napon a fél-maratonos távot. Megesszük az egytálételt, végül egy laza szigligeti cukrászdás mutatvánnyal zárjuk utunkat, és hazafelé vesszük az irányt. Mondanom se kell, mindannyiunk teljes elégedettségére tudtuk kimaxolni ezen nyárutói napot szeptember második hétvégéjén aktívan a Balaton csodálatos környezetében.

Korán nekiláttam már én is megtanulni biciklizni. Édesapámnak járt a kiváltság, hogy fusson utánam, kiegyenlítő bottal a bicó mellett. Ezek után meg bmx-eken keresztül végig nyomtam mindenféle akkori menő-manó biciklikkel alattam, ahogyan cseperedtem. Vég nélkül ment az eltekergés és túrák a korosztályos barátokkal, amennyire mertük feszegetni a határokat és elengedtek minket, dúlt a nagy biciklis huligánok hada.

 Aztán ugye egyszer minden véget ér, csak időszakosan, vagy sosem került elő a bicikli és társai, egyre jobban elhanyagoltam témát. Egy-két túra elvétve az évek alatt nulla edzettségi háttérrel azért így is előfordult.

Egyetemen lettünk nagyon jóba. Nem járt már az ingyen tömegközlekedés bérlettámogatás formájában Szegeden. Ezek után kapva kaptam ismerősöm veterán hegyi kerékpárjára. Azután évekig nyűttük egymást. Időszakos felújításokat és rendszeres karbantartást kapott cserébe. Ő meg elvitt mindenhova. Uszoda, mozi, foci, tánc, könyvtárak vizsgák és társai. No meg a jó öreg szeged studies-ban is segített Baktó Újpetőfitelep-től egészen Tápé városrészek részletes megismerésében és bebiciklizésében. Oda-vissza miközben hajtottam a lekérdezendőket rendületlenül Pinky segítségével is. Igen, ezt a nevet kapta a csodaszép lilás-magentás festése végett. Tél, hó, eső és társai sem rendítettek el, aztán annyira rajta maradtam már, hogy a térdvédelem fontosságát is megtanultam télvíz idején saját tapasztalatból.

Győrben is beüzemeltem egy kerékpárt felébresztve több éves száműzetéséből, magyarán mindenhova ekkor már bicón mentem. Pár kisebb koccanás előfordult és figyelmetlen bringások is belém jöttek néha. No meg volt egy kulcs-csontörésem is, de az bicikliseknél alap sérülés.  Ezt követően változott meg minden a balesetem után.

Miután újra tanultam járni, meg aktívan belefogtam a próba lábak tesztelésébe is. Már a rehabilitáció során újra nyeregbe ültem, egy kis campingen a tornateremben róttam a köröket. Ezek után úgy alakult a motívum és kedvem egyvelege, hogy nem nagyon erőltettem a biciklizést utcán meg forgalomban. A szobabicikli, spinning és társai volt maximum, amikkel találkoztam. Néha aztán azért felültem egy-egy bicóra, amíg le nem estem próba kör során.

Végül 2017-ben jutottam el oda, hogy fene fenét is eszik, újra szeretném csinálni. Akkor vettem magamon erőt, jutottam el odáig, hogy elég volt és bicajozni is szeretnék újra aktívan, majd minden nap. Aztán sorra vettem a lehetőségeket miként lehet áthidalni a láb rögzítését és annak fixálását. Végül természetesen egy új bicót is újítottam „Guszti-Ghost-y” személyében, a hazai útviszonyokhoz jobban igazodott egy hegyikerékpár, nekem is az volt szimpatikusabb.

Láb rögzítése pedig spd-s rendszerrel lett kivitelezve. Ami legkisebb ellenállással old le. Így könnyen tudom használni. Egy mozdulat tényleg ki-be váltani a ráoldásnál. Másik lábamon maradtam a sima taposásos pedálnál, nekem így könnyebb nagyobb a biztonságérzetem. Számos túra és tekergés zajlott nyergében, és azóta is tart. De ez másik vonzata a biciklizésnek.

Közben októberben elkezdtem a kenuzás minden-napos tevékenységét gyakorolni és tanulni. Gyorsan visszatértem az utcai közlekedéshez is, érzetem magamban az erőt és bátorságot ahhoz, hogy ezt minden nap megtegyem. A régi ezer éves biciklim tehát újra használtba került egy kengyel segítségével megoldva a láb rögzítésének problémáját. Bármikor kihúzható így könnyedén a kengyelből, taposás közben pedig nincs vele felmerülő gond számomra.

Régebben is, meg alapból most is lassan szeretek tekerni, nézelődve meg rácsodálkozva, időt hagyva a befogadásra és bámészkodásomra. Mivel egy nem olyan nagy városban szerintem nem akkorák a távolságok, minden megoldható 10 maximum 15 perc alatt is bicikli segítségével is, de inkább lassabban és nem sietve szoktam több időt is ráhagyva közlekedni. Különösen, ha edzésre megyek és a vasúti sorompó kénye-kedvének van kitéve az utazásom megnövekedett hossza is ezáltal.

Mindig törekszem arra, hogy lehető legszabályosabban közlekedjek útjaim során. Különös tekintettel a világítás és láthatóság tekintetében. A bicikliutat szoktam preferálni ahol csak tudom, minimális szabálytalanságot ott szoktam magamnak engedélyezni, ahol ezzel másra nem jelent különösebb veszélyt, olyankor a józan-ész és a gyorsaság győz.

Mindezen körültekintések mellett is bármikor érhet bármilyen baleset. Ezzel én is így jártam pár hete. Hiába a sok tapasztalat és sok fajta időjárás megélése a bicikli nyergében, rajtam is kifogott az idő szeszélye és egy széllökés neki repített egy villanyoszlopnak, egy hídról lefele jövet. A helyszíni ijedtségen, meg az első kerekemet és a fejemet leszámítva nagyobb bajom nem lett. Amit tudtam kicseréltem, és már másnap újra tekertem.

Mindenkit bíztatok jó példával járva elő továbbra is a körültekintő és balesetmentes közlekedésre biciklivel is! Mindegy, hogy kikapcsolódni, más apróbb-cseprőbb ügyet intézni, edzésre menet-jövet, vagy kikapcsolódni megyek, én továbbra is első számú választásomnak hagyom meg a kerékpárt városi útjaim során.

2019 tavaszán kezdtem el együtt dolgozni Alföldi Zoltánnal. Az Ő segítségével próbáltam elsajátítani az evezést, annak alapjait, először ergo, majd tanmedence segítségével. Mivel éppen új utak és lehetőségek kipróbálása volt az, ami hajtott, ezért fordultam az evezés felé. Kenuban éppen sehol nem volt a motivációm, edzettem minden nap, de nem volt mi felé, hogy haladjon a története. Kajakozni meg nem volt lehetőségem.

Ezért is volt reményteli, pár edzés után is egyértelműen látszott, hogy jobban bele tudok feledkezni az ergózásba, az erőátvitel és felhasználói élmény magával ragad. ”Hogy minél gyorsabban ne köpd ki a tüdőd, de tartsd magad közben jó szinten teljesítményileg” szimpatikus volt. Mellesleg elején nem is annyira kell úgy technikával foglalkozni. Hatékonyan ment a belefeszülés is röviden.

Ezek után vízen is kipróbálhattam az evezést egy röpke alkalom erejéig. A speciális para-hajóban, jó sokat szenvedtem, nem nagyon ment az egyből ráérzés számomra vízen. Ezen a téren is sokat kell gyakorolni ugye, különösen a megfelelő technikai kivitelezést illetően. Végül nem lett folytatása ennek. Aztán elkezdtem újra a túra kajakban kajakozni, és hip-hop már vége is volt a nyárnak. Majd a kajak került a fő fókuszomba egyértelműen.

Ősszel beszéltük meg Zolival, hogy az ergo ha beindul mennék azért csinálni. Beépítjük az edzésprogramomba, ez így is történt. Krisztián szintén nem látott ebben akadályt. Mivel kiegészítőnek megbeszéltük, hogy biciklizek futás helyett, sí-ergózok, és úszok a többiekkel. Valamint, mikor úgy lesz, az evezős-ergós edzéseket is látogatom majd. Ha jól emlékszem októberben kezdtem neki, csütörtöki úszásokat igazoltan volt, hogy ezért hagytam ki, vagy szombati hosszú-hosszabb biciklizés helyett kerültek be az egyéni edzés-menüsoromba az evezős-ergók.

Kezdetben minden új újabb volt, hiába a kimaradt pár hónap megtette a hatását a nem folytatott tevékenységben, el lett felejtődve, kicsit berozsdásodtam. Ezen gyors tempómban javítottam. Majd egyre jobban feledkeztem bele a folyamatos egy óra, majd másfél óra ergózás és társainak „szépségeibe” az edzéseken. A monotonitás-tűrésem új szintre lépett ténylegesen is kijelenthetem.

Közben teltek múltak a hónapok az alapozás folyt a maga saját medrében, én is jártam a heti egy-kettő evezős-ergóra mikor, hogy jött ki éppen. Aztán jött a méhecske alapítvány eseménye. Külön kihívást jelentett számomra, hogy éppen egy vizsgakötelezettségnek vagy a versenynek tegyek-e eleget. De mivel vizsgát következő félévben is pótolhatom. Ergóban meg már szerettem volna méretődni hol helyezkedek is el, így a versenyt választottam.

Helyszín a győri olimpiai sport park volt. Nagyon időben érkeztem, sok időm volt még a futamomig. Közben meghallgattam az ünnepélyes megnyitót, aztán kezdődtek is a futamok, gyors egymásutánban pörögtek az események. Magam részéről kicsit félre húzódva szemléltem az események folyamát, közben pedig az ismert sporttársakkal társalogtam kedélyesen, hogy jobban teljen az idő addig is a futamomig.

Nem sokkal futam előtt azért átöltöztem, el is kezdtem bemelegítésemet, kicsit vontatottan motorikusan tettem amit a robotpilóta üzemmód jónak gondolt. Aztán már mennem is kellett. Gabó szólt, menni kéne már. Zoli nem tudott jönni - külföldi edzőtábor miatt - így most ő próbálta kimotiválni belőlem a maximumot verbálisan. Mondja is milyen időket kéne mennem, első hely legyen átlagban többiekhez képest.

Elfoglalom a helyemet, próbálok ráhangolódni a kétezer méterre gondolatban, de közben ezer fele vagyok. Mindjárt kezdünk. Aztán rajt is. Belekezdek, jól van, akkor minél gyorsabban tolom neki túl is leszek rajta annál gyorsabban. Közben végig mondja a kommentár a futam alatt hol is tartunk, nem mintha kijelzőt követném éppen merre járunk. Hallom első vagyok alig kezdtünk neki, mondom jól van akkor. Próbálom még pakolni neki első két három percet. Aztán egyébként is vissza akarok venni, meg én magam se tudnék többet. Úgy érzem már végem. Aztán nem, hogy egy utazót, de egy átlagot is nagyon nehezen produkálok magamból, így telnek a méterek, mintha soha nem akarna véget érni.

Átlépünk végre a második ezerbe. Gabó mondja kéne újra növelnem és mennem. Semmi nem megy! Már csak túlélésre játszok, érjek be, legyen vége valahogyan. Én magam sem tudom hogyan, de beérek. Futamilag harmadiknak, kategóriailag pedig másodiknak. Levegőt sem kapok. Rosszabb az idő, mint amit eddig már egyszer húztam, csupán ilyen egyszer maximum kísérletnek eddig. Gratulálok minden futamrésztvevőnek. Közben még hosszú percekig tart, míg összeszedem magam, mintha lenyeltem volna két tucat gillette pengét. Köhögök, minden bajom van, akkor azért ki hajtottam magam ezt konstatálom magamban.

Eredményhirdetésre végül összeszedem magam. Megkapjuk érmeinket. Elkészülnek a fotók. Futamilag, egyesületileg is. Közben váltok még pár szót a legyőzőmmel és új ismertség mélyül hirtelenjében, ahogyan bele kezdünk a mélyebb beszélgetésbe. Minden összevetve nagyszerű volt az esemény, a sok egyesület résztvevő sérültségtől függetlenül nagyon jó atmoszféra és hangulat volt végig a versenyzők között is. Ezúton is köszönöm a szervezőknek, valamint a meghívást is! Edzőimnek Krisztiánnak és Zolinak is ,hogy ez összejöhetett! Mindegyik klubnak evezősöknek és a kajak-kenunak is.Magam részéről pedig egy újabb sport és annak tapasztalatával gazdagodtam élesben is. Kezdetnek szinte tökéletes volt. Plusz még azzal is , miként kéne jobban célszerűbben bemelegíteni, egy jobb kétezer méterhez, de ez már egy másik történet.

Ahogyan teltek múltak a téli hónapok és eljött a tavasz is újra vízre szálltam én is az év elején. Újra neki mentem  többnyire magányosan az elemeknek és a kihívásoknak. Nagyon alul voltam magamban és motiváció híján ebben az időben. Közben a pár edzőtábor és összetartás jobb kedvre derített. Márciusba próbáltam újra beszélni dolgaimat Pöcivel is, mit lehetne még tennem.

Egyszer csak végül is ott álltunk, hogy május és az első verseny időpontja is eljött. Nekem meg sem orvosim, sem benevezve nem vagyok. Próbáltam lehető leghatékonyabban megoldani a dolgokat. Beszéltem Attilával is, hogy így tuti nem fogok versenyezni sehogyan sem. Ezek után már kedd volt és a  héten, szombaton meg menni kellett volna a versenyre.

Végül ott álltam hét közepén, hogy se hajó,se orvosim, se be sem vagyok nevezve ,mert így ugye nem lehetek. Aztán telefonáltunk párat. Utolsó pillanatban meg elmentem Szegeden a sportorvoshoz nagy nehezen kaptam egy ideiglenes engedélyt. Aztán meg egy ígéretet, hogy kapok egy kölcsön hajót is Pestről, aztán mehetek neki, hadd szóljon. Mivel Kata hajójában edzek aki közvetlen utánam indult szintén a női parakenu futammal így időnk se lett volna cserélni két futam között hajót.

Aztán szombaton már az volt, hogy ott ültem egy kisbuszba a szegedi kajakos reménységekkel, meg Attilával és irány Szolnok. Mivel semmit nem tudtam hajóról sem meg úgy általában, sikerült utolsó pillanatban mindent elintéznem az indulásra, ezért egyáltalán nem voltak magammal szemben elvárások. Én magamban úgy gondoltam ,hogy jó ez nekem is meg az egyesületnek is , ha versenyzek aztán csak leesik valami, vagy nem.

Megérkeztünk le is pakolok, én nem is nagyon aktivizáltam túl magam, órák vannak még a délutáni futamig ugyanis. Nézem csendben a melegítő szegedieket. Aztán Katával és Robival jobban elbeszélgetek és oldódik a kedvem is.10 óra magasságában már tűkön ülve vagyok. Megjön a hajó is Pestről.

Oda megyek nézem ,hogy lenne jó. Lekötjük a Pistivel . Ez nagyon kemény. Semmi nincs benne se ülés, se lábtámasz, három polifóm(?)műanyag elem. Le vagyok sújtva. Próbálok még valamit javítgatni rajta és megoldani, hogyan lehetne ez jobb. Attila ad is egy lábtámaszt, de mivel sín sincs hajóban hozzá benne így esélytelen beletenni.

Aztán többször ki-be szedem a polifómókat. Kvázi próbálok egy rendszert bele vinni ,hogy tudjak bele feszülni és el is férjenek a lábaim lehetőleg a legnormálisabban és azért kicsit komfortosabban is. Most nem tudok mit kezdeni sem a helyzettel és a hajóval. Ez van, ezt kell szeretnem és megoldanom. Ebből kihozni a legtöbbet, mit tudok meg lehet adott pillanatban.

Megyek is vele egy kört, csakhogy összeszokjunk és érezzem, hogy mik lehetnek jelen helyzetben a határaim vele. Próbálok lehető legvégéig beülni ülés híján, kicsit jobban érzékeljem teret magam körül. Megyek teszek pár kört gyorsítgatok és ilyesmi semmi durvulás ,csak hogy mégis kicsit jobban képbe legyek hajóval meg magammal is egyszerre . Megnyugszom, lesz ami lesz, kit érdekel maximum megyek egy pályát azt ennyi.

Eljön az ebédidő. Többiekkel más parás versenyzővel is smúzolok meg ilyenek. Nem mintha enni lenne kedvem, mert első futam enyém a délutáni programban. Evés és ki van találva egyénileg egyébként is. Lacival és edzőjével még beszélgetünk pár szót arról milyen  és miben más outriggerek egymástól érzetre, lapát mindent röviden. Próbálok kizárni mindent és elvonulni egy kicsit. Nem nagyon sikerül fel vagyok pörögve kicsit túl is.

Aztán megyek és megindulok jöjjön aminek jönnie kell. Bemelegítés után. Vízre teszem magamat és hadd szóljon. Lejelentkezem. Nagy szél, juhú! Próbálunk beállni rajtba amilyen lassan csak lehet, Robi és Tamás egyes,kettes pálya ők más kategória is .Mi Lacival meg hetes nyolcas pálya vagyunk.

El is lövik. Veszetten próbálom túl kormányozni magamat, és végig is veretem az egész pálya egy pillanatnak hat, azon vagyok minél előbb érjen véget meg érjek is be. Felnézek ez tipikus baromságom, látom többiek célban, bennem meg realizálódik, hogy  totál elcsúsztam, rossz pályán vagyok, azért még evezek kettőt hármat visszafogottan és beérek. Na, mondom fantasztikus magamban…. Várom , valamit integessenek pályabírók zászlóikkal(zárjanak ki), semmi. Jön Laci is, hogy elcsesztük, már tudja, én is. Mind a ketten pálya-elhagyás nem jó pályán verettük végig.

Rendezem a lélegzetemet aztán mondom senki nem integet semmit, megindulok vissza. Aztán jön hangosbemondó „Szomszéd Máté azonnal jöjjön a céltoronyhoz vissza”. Közbe már meg is beszéltem másokkal is ,hogy ez tuti pálya elhagyás lesz. Visszaérek ott van Laci is meg a főbíró is . Hosszasan magyarázza , hogy mit nem kellett volna tennünk,meg mi lesz a jövőben mind a ketten pálya-elhagyás alapból ki kellene zárnia. Meghallgatjuk vissza sandalgunk, szánjuk, bánjuk. Ez van ennyi volt.

Visszafelé mondja még  Laci,hogy ő ment volna még egyet, meg ,hogy restelli  stb.. Én meg mondom neki ,hogy felejtse el legközelebb jobban megy majd. Átöltözök. Közlöm mindenkivel mi volt kit érdekel. Aztán megyek éremátadóra. Próbálok jó képet vágni mindenhez. Laci bá külön gratulál, ez azért jól esik.

Szóval nem zártak ki minket, mint ahogyan kellett volna ,meg érmet is kaptunk….A fent vázolt körülmények kölcsön-hajó ,be se voltam nevezve,se orvosi,stb.. és lelkiállapotom miatt is nem is csodálkozom ezen az eredményen. Tényleg úgy gondoltam ,hogy csak menjek végig, na még az sem sikerült adott pályán. Ez most ilyen lett így sikerült! Biztos sok volt ez a kölcsön-hajó és más helyzetek, nem tudom, ezúttal ennyi telt.  Egy nagyon gyászos-idő, egyébként meg kategória első hellyel.

Végén azért feloldódok és beépülök a Bomba Avse-ésekkel meg Nikivel egy kis light-colás beszélgetésben aztán egyre jobb kedvem lesz idő elteltével. Majd vissza veszem az irányt Szegednek és folytattam a vizsgaidőszakot amiknek ideje a verseny utáni héttel el is kezdődött hivatalosan is.

Hétfő: Kezdjük a hetet és mutatványok sorát. Egyből vízre megyek. Szél eléggé zavaró ,de próbálom kizárni a témát. közben süt a nap, hogy valami biztató is legyen. A negyedik kilométer után kezdek bele a megőrülésekbe. 400-500-méterenkénti csapás növeléseimbe és fokozásokra. Ezekből csinálok kilencet, közöttük egyenletes csapás számot és éberség fenntartása, légzés rendezés a feladataim.

Kedd: Tenisz kedden tizenegykor. Röviden bemelegítünk a kispályán. Aztán tovább teljes pályán, nyomjuk a labdákat, keresztek fonákok és tenyeresek. Majd ismét jöhet a nyesés! Nem nagyon akarok ráérezni. Sok a hiba csináljuk tovább felváltva fonák és fonáknyesés. Aztán próbálom a tenyeresnél is nyesést kicsit könnyebbnek hat. De ezek mindig ilyenek új dolgok jönnek be a repertoárba akkor annak rendeződnie kell és ez idő főleg és gyakorlás. Legvégén szervák gyakorlása következik.

Ezek után megyek a vízitelepre. Nagyon barátságtalan borús szeles idő van, úgyhogy jobb a békesség alapon egy kis kondira gondoltam a vízre menetel helyett jelen esetben. Mivel magam ura vagyok csinálok egy kis határ feszegetőst. Csupán fekve nyomás és mellhez húzás, a szokásos kis sí-ergóval megspékelve a sorozatok között. De most egy ilyen maximum közeli fel és levezető úgymond piramisos rendszerbe csinálom a sorozatokat , ahogyan megyek felfele csökken az ismétlés számok aztán eléggé  kevéske lesz a végére,majd ugyanígy vissza mindkét gyakorlattal

Esti úszáson. Bemelegítgetek vegyesen mell és gyors váltakozik. Azután a gyorsra koncentrálunk. Végig egy fokozó és könnyed mozgásra törekszünk, ahogy növeljük a százalékokat, és ahogyan egyre jobban jutunk el az erőteljesebb és sprint sebességhez is. Lényeges szempont, hogy gyorsabb és hatékonyabb is legyen, kezdem felfedezni mennyi sebességem is van. Utána pillangó kar tempó javítása van soron mindig próbálok kirepülni hatékonyabban és közben nem meghalni a levegő vételeknél.

Szerda: Vízre megyek teljesen egyedül, de ez van, megszoktam. Mit nekem szél én most kitűztem célul egy hosszabb mentet fejben. Vonz a határaim feszegetése és új messzeségekbe való eljutás. Indulok szokásos úton, iszonyat nagy a szembeszelem. Próbálok túl parton haladni, mint szokásos oldal. Így se könnyebb, nagyon kivesz a szél belőlem, de sokkal messzebb jutok, mint szoktam. Gyors fordulás után felgyorsulok. Nincs semmi baj két kilométeren, aztán záró szakaszon ismét megkapom a bónuszt a szembeszél formájában. Végén egy két óra volt így vízen kereken töltött időm.

Csütörtök: Vízen csinálom a szokásossá vált távomat és adagomat, nem zavar senki és semmi se  benne. Közben a negyedik kilométerem után csinálom az 5-600méterenkenkénti gyorsabb csapásszámokat és növelni az intenzitást benne, a szél és idő egyre jobb, víz jó hideg még mindig. Egész jó érzetekkel fejezem be az aznapi menetet

Esti úszáson. Melegítgetek mell gyorson felváltva nem nagy tempóban. Aztán, ismét egy kis hypoxia gyorssal. Ez olyan, hogy egyszer így sikerül egyszer úgy. De most két-három próbálkozás is elég jó és bíztatóan jól tudok haladni vele és kitolni a határaimat. Ezt követően. Hát és annak kar technikájának a jobb és szebb kivitelezése kap most hangsúlyt. Végül pillangó következik. Két gyors kartempó után pillangó kartempóval csinálom a hosszokat, majd csökkentjük egy gyors egy pillangó. Törekedek a jobb toló mozdulatra végén, meg hogy gazdaságosabban tartsam fejem a levegő vételeknél. Aztán végig pillangó kartempó és a hullámok, a végére kikészülök már rendesen.

Péntek:Egyéni kondi van hat gyakorlattal csinálom ,ami jól esik, van benne szokásos mellhez-húzás és fekve-nyomás kombináció. Hátfeszítés és bicepsz ,csigán lehúzás és hasizom gyakorlatok, ezekből csinálok 8 és12 ismétlés között váltakozva összesen tíz kört, súlyok közepesen megterhelőek kicsit jobban feszítem csak határaim ,nem durvulok.

Hétvégén pihentem.

Hétfő: A jól bevált  kondis körömmel nyitok egyedül. Fekve-nyomás kétszer nyolc ismétlés és sí-ergó majd ugyanez mellhez-húzás és sí-ergóval kombinálva négy kör mindegyikből.

Kedd: Lehet úgy alakul a tenisz napja reggeli időpontban kedd lesz. Szokásos bemelegítő kispálya, aztán váltunk az egész pályára. Utána fonák nyesés ismét. Nem mintha profi lettem volna egy alakalom után. nehezen érzek rá, hogy ütök alá és tolom egyszerre a labdát. Aztán felváltva fonák és nyesés, amiket ütök sorra. Legvégén szerválok és utána be kéne fejeznem egy jó tenyeressel, hol a szerva hol a „kivégzés” nem jön össze ennyi mindenre figyelni egyszerre.

Újra vízen! Valaki nem annyira szeretne ki menni, hideg az idő és fúj is szél. Én teszek egy próbát. Nagy meglepetésemre semmi gond nincs az elemekkel főleg a szél kérdéses ilyenkor. Kicsit küzdünk, de annyi belefér. Folyamatosan csinálom, kicsit intenzitáson próbálok bele növelni, vannak ketten velem egy időben is vízen, ez az! Más nem távolba is legalább ez ösztönöz. Mindent összevetve elég jól sikerült, nehezebb körülmények ellenére is.

Úszáson. Melegítgetek felváltva mell és gyors néha egy kis hát. Ezen alkalomnál mindent kivesézünk mindegyik úszásnemet, hogy lehetne jobb még hatékonyabb. Mellen jobb lábtempó. Gyorson hatékonyabb baloldali levegő vétel, vízfogás jobban és hatékonyabb lábtempó, hát az meg hát sok minden híja van annak. Haladok, de nagyon nem takarékosan, erőlködve.  Jön ismét pillangó, két gyors kartempó után ki kéne repülnöm aztán delfin láb meg haladjon a hullám, állítólag egyre jobb. Utána mell, hát és gyors lábtempók gyakorlása erőltetése deszkával, végig ilyen hosszak. Legvégén egyedül gyűjtök hosszokat mell gyors kombinációban tenyérellenállást viselve.

Szerda: Egyedül keresem először hajóhoz való jutás nehézségeit megoldottam. Irány a víz. A szél nagyon megcibál egyből üdvözlően. Aztán a folyások és örvények is bebizonytalanítanak. Ez nem jó tovább kell lendülni, úgyhogy teszem neki serényen. Több koncentrációval. Aztán ki is mászok belőle, végére egészen értékelhető lesz az aznapi teljesítmény. Ismét növeltük a kilométerenként.

Csütörtökön: Attila mondja mit vár el tőlem ő is megy vízre két sráccal kiknek nincs ma sulijuk. Mondja ,hogy mire törekedjek technikába, és hogy múlt héten már biztatóan is csináltam az ergóban, na mondom magamban remek nem teljesen reménytelen csak kicsit a technikám. Aztán csinálom már a 4-5 kilométer utána begyorsulós gyorsabb csapásszámokat hozzá tenni pár száz méterenként visszafelé.

Esti úszás! A közelgő ünnep miatt kihat az uszoda, vízilabdások is gyorsan befejezik az edzésüket. Én közben mell és gyors felváltva, amit gyakorlok és melegítgetek a tenyér-ellenállással. Aztán Tibor mester is vízben. Mutatja nekem pillangót jobban hatékonyabban főleg kirepülést, de hullám és delfinnek is híján vagyok. Aztán próbálom én, nem hatékony a láb-csapás, és nem jó irányokba mozgok térddel.

Aztán egy-egy oldali levegő vételes delfinek után adott oldalon másodikra levegő vétel következik és úgy kéne folytatni. Aztán két-két oldalsó kartempó után ki kéne repülni és rendes pillangó kartempós levegő vétel stb. Már kivagyok. Aztán egy gyors kartempós hullám és delfin után tesszük a dupla kartempót. Hibák miért nem repül miért nem hatékony, hogy áll a kezem, az újak stb. Próbálom korrigálni. Végégre iszonyatosan leszívott ez a pillangó gyakorlása.

Péntek: Vízre megyek ismét. Mindenki itt gyerekek összes csoport, nincs suli, úgyhogy a kis csapatok között éppen, hogy vízre bírok szállni. Aztán gyorsan irányba teszem a hajót. Nyomjuk neki. Mindig jó ha vannak vízen mások is. A kajakos brigád gyorsan lehagy. Aztán mások számomra ismeretlenek 4-5-en csatlakoznak, kajakkal, megyek nekik egy iramot elől. Mondja edzőjük kövessenek engem. Hallom merre és meddig jönnek , na mondom akkor cél mögöttem tartani őket addig is, mivel tanulják a dolgot így végig bírom magam mögött tartani őket egy kis csaj tud megelőzni időszakosan csupán. De ezért is jó volt ez a szakasz, mert nem lanyhultam bele iramilag az evezésbe. Mindjárt ott vagyok a fordító pontomnál onnantól pedig négy ötszáz méterenként bele teszem a pár tucat gyorsítások gyakorlását amire felhívták figyelmemet. Végén a kenusokkal együtt kötök ki, akik egy hosszabb etapról értek be.