Ahogyan teltek múltak a téli hónapok és eljött a tavasz is újra vízre szálltam én is az év elején. Újra neki mentem  többnyire magányosan az elemeknek és a kihívásoknak. Nagyon alul voltam magamban és motiváció híján ebben az időben. Közben a pár edzőtábor és összetartás jobb kedvre derített. Márciusba próbáltam újra beszélni dolgaimat Pöcivel is, mit lehetne még tennem.

Egyszer csak végül is ott álltunk, hogy május és az első verseny időpontja is eljött. Nekem meg sem orvosim, sem benevezve nem vagyok. Próbáltam lehető leghatékonyabban megoldani a dolgokat. Beszéltem Attilával is, hogy így tuti nem fogok versenyezni sehogyan sem. Ezek után már kedd volt és a  héten, szombaton meg menni kellett volna a versenyre.

Végül ott álltam hét közepén, hogy se hajó,se orvosim, se be sem vagyok nevezve ,mert így ugye nem lehetek. Aztán telefonáltunk párat. Utolsó pillanatban meg elmentem Szegeden a sportorvoshoz nagy nehezen kaptam egy ideiglenes engedélyt. Aztán meg egy ígéretet, hogy kapok egy kölcsön hajót is Pestről, aztán mehetek neki, hadd szóljon. Mivel Kata hajójában edzek aki közvetlen utánam indult szintén a női parakenu futammal így időnk se lett volna cserélni két futam között hajót.

Aztán szombaton már az volt, hogy ott ültem egy kisbuszba a szegedi kajakos reménységekkel, meg Attilával és irány Szolnok. Mivel semmit nem tudtam hajóról sem meg úgy általában, sikerült utolsó pillanatban mindent elintéznem az indulásra, ezért egyáltalán nem voltak magammal szemben elvárások. Én magamban úgy gondoltam ,hogy jó ez nekem is meg az egyesületnek is , ha versenyzek aztán csak leesik valami, vagy nem.

Megérkeztünk le is pakolok, én nem is nagyon aktivizáltam túl magam, órák vannak még a délutáni futamig ugyanis. Nézem csendben a melegítő szegedieket. Aztán Katával és Robival jobban elbeszélgetek és oldódik a kedvem is.10 óra magasságában már tűkön ülve vagyok. Megjön a hajó is Pestről.

Oda megyek nézem ,hogy lenne jó. Lekötjük a Pistivel . Ez nagyon kemény. Semmi nincs benne se ülés, se lábtámasz, három polifóm(?)műanyag elem. Le vagyok sújtva. Próbálok még valamit javítgatni rajta és megoldani, hogyan lehetne ez jobb. Attila ad is egy lábtámaszt, de mivel sín sincs hajóban hozzá benne így esélytelen beletenni.

Aztán többször ki-be szedem a polifómókat. Kvázi próbálok egy rendszert bele vinni ,hogy tudjak bele feszülni és el is férjenek a lábaim lehetőleg a legnormálisabban és azért kicsit komfortosabban is. Most nem tudok mit kezdeni sem a helyzettel és a hajóval. Ez van, ezt kell szeretnem és megoldanom. Ebből kihozni a legtöbbet, mit tudok meg lehet adott pillanatban.

Megyek is vele egy kört, csakhogy összeszokjunk és érezzem, hogy mik lehetnek jelen helyzetben a határaim vele. Próbálok lehető legvégéig beülni ülés híján, kicsit jobban érzékeljem teret magam körül. Megyek teszek pár kört gyorsítgatok és ilyesmi semmi durvulás ,csak hogy mégis kicsit jobban képbe legyek hajóval meg magammal is egyszerre . Megnyugszom, lesz ami lesz, kit érdekel maximum megyek egy pályát azt ennyi.

Eljön az ebédidő. Többiekkel más parás versenyzővel is smúzolok meg ilyenek. Nem mintha enni lenne kedvem, mert első futam enyém a délutáni programban. Evés és ki van találva egyénileg egyébként is. Lacival és edzőjével még beszélgetünk pár szót arról milyen  és miben más outriggerek egymástól érzetre, lapát mindent röviden. Próbálok kizárni mindent és elvonulni egy kicsit. Nem nagyon sikerül fel vagyok pörögve kicsit túl is.

Aztán megyek és megindulok jöjjön aminek jönnie kell. Bemelegítés után. Vízre teszem magamat és hadd szóljon. Lejelentkezem. Nagy szél, juhú! Próbálunk beállni rajtba amilyen lassan csak lehet, Robi és Tamás egyes,kettes pálya ők más kategória is .Mi Lacival meg hetes nyolcas pálya vagyunk.

El is lövik. Veszetten próbálom túl kormányozni magamat, és végig is veretem az egész pálya egy pillanatnak hat, azon vagyok minél előbb érjen véget meg érjek is be. Felnézek ez tipikus baromságom, látom többiek célban, bennem meg realizálódik, hogy  totál elcsúsztam, rossz pályán vagyok, azért még evezek kettőt hármat visszafogottan és beérek. Na, mondom fantasztikus magamban…. Várom , valamit integessenek pályabírók zászlóikkal(zárjanak ki), semmi. Jön Laci is, hogy elcsesztük, már tudja, én is. Mind a ketten pálya-elhagyás nem jó pályán verettük végig.

Rendezem a lélegzetemet aztán mondom senki nem integet semmit, megindulok vissza. Aztán jön hangosbemondó „Szomszéd Máté azonnal jöjjön a céltoronyhoz vissza”. Közbe már meg is beszéltem másokkal is ,hogy ez tuti pálya elhagyás lesz. Visszaérek ott van Laci is meg a főbíró is . Hosszasan magyarázza , hogy mit nem kellett volna tennünk,meg mi lesz a jövőben mind a ketten pálya-elhagyás alapból ki kellene zárnia. Meghallgatjuk vissza sandalgunk, szánjuk, bánjuk. Ez van ennyi volt.

Visszafelé mondja még  Laci,hogy ő ment volna még egyet, meg ,hogy restelli  stb.. Én meg mondom neki ,hogy felejtse el legközelebb jobban megy majd. Átöltözök. Közlöm mindenkivel mi volt kit érdekel. Aztán megyek éremátadóra. Próbálok jó képet vágni mindenhez. Laci bá külön gratulál, ez azért jól esik.

Szóval nem zártak ki minket, mint ahogyan kellett volna ,meg érmet is kaptunk….A fent vázolt körülmények kölcsön-hajó ,be se voltam nevezve,se orvosi,stb.. és lelkiállapotom miatt is nem is csodálkozom ezen az eredményen. Tényleg úgy gondoltam ,hogy csak menjek végig, na még az sem sikerült adott pályán. Ez most ilyen lett így sikerült! Biztos sok volt ez a kölcsön-hajó és más helyzetek, nem tudom, ezúttal ennyi telt.  Egy nagyon gyászos-idő, egyébként meg kategória első hellyel.

Végén azért feloldódok és beépülök a Bomba Avse-ésekkel meg Nikivel egy kis light-colás beszélgetésben aztán egyre jobb kedvem lesz idő elteltével. Majd vissza veszem az irányt Szegednek és folytattam a vizsgaidőszakot amiknek ideje a verseny utáni héttel el is kezdődött hivatalosan is.