Már régóta terveztem ,hogy megírom ezt a blog bejegyzést. Bár tudom leírtam már mennyire nem szeretek panaszkodni ez egy panaszkodásokkal teli leírás lesz. Történt ugyanis ,hogy 2018 áprilisában megjött már a jó idő, izzadtam, nem is volt jól rögzítve a protézisem ,de én bennem nagyon ott volt a lendület és a hajtás én futni akartam minden áron.

Ez hiba volt, jött aztán a kisebesedés annak rendje és módja szerint. Ebben az időben sok eseményt ki kellett hagynom, vagy nem tudtam ott lenni. E miatt is, lettem egyre inkább a futásokkal olyan hozzáállású, hogy ami sikerül az sikerül. Nem görcsölök a nevezéseken, sem többet. Oda jutok el, ahova sikerül és annak is örülök, mert örülni kell. De közben azért bosszantott a kihagyott események sora és ezeknél a mérhetetlen tehetetlenségen is.

Ekkor új rendszerben kezdtünk gondolkodni a műszerészekkel. Ne az akkor meglévő tok és vákuum-rendszer alatt cseréltem ki én a lábfejet minden egyes aktivitás és futásomat megelőzően. Hanem egy új tok és új linerrel használjam csak a challenger futó-lábprotézist.

Ez a folyamat el is kezdődött mintavétel, próba minden a maga menetében. Júliusban volt az újra, hogy reális lehetett  a feltétele annak, hogy ismét futásról is lehetett  beszélni nálam. Mivel kaptam egy meghívást Sanyival együtt így a Pilis Mountain Trailen debütált az új rendszer. Nem éreztem elég stabilnak és feszesnek a felfüggesztő részt így egy dupla függesztővel viseltem, viselem már a kezdetektől fogva. Sokkal nagyobb súly nehezedik ebben a rögzítésben a felfüggesztőre. A dinamikus vákuum rendszerben megjött a vákuum és a liner végén lévő mágnes is rázárt,bekattant a helyére sokkal könnyedebb volt még a robosztus challenger lábfejet is mozgatni és viselni is a segítségével.

A Pilis Mountain Trail végére persze kisebesedtem. Ezeket a kis sebeket  úgy kell elképzelni, hogy a térd körül kapom a legnagyobb terhelésként oldalt ott veszi fel mindegyik protézis tok a térd formáját. Óhatatlanul ott alakul ki a legnagyobb nyomás ráhatás stb. is. Ilyenkor kis sebek mintha vízhólyagok lennének jelennek meg aztán kb. egyben lebírom húzni a feltolódott bőr,hám réteget adott területen. Itt is ez volt gondoltam jól van első futás még próbálkoztam ,hogy plusz szövet harisnya stb. mi lehetett majd meglátjuk ,hogyan alakul gondoltam akkor még.

Ezután nem tértem vissza az edzésekhez a futás szinten, úgy  gondoltam hűvösebb idő jobban kedvez majd neki. Addig is csak a hétvégi futásoknál, ha volt,  használtam ezt a lábfejet illetve teniszen és kondis edzéseken. Aztán egyre inkább az lett a gyakorlat ,hogy edzeni nem edzek futóedzéseket ,csak jöjjön maga az esemény ott meg lesz, ami lesz alapon csináltam a dolgokat. Erőnlétben jó voltam terep és  kihívásait és a futótechnikát meg zárójelbe tettem erősen.

Aztán következtek a lefutott teljesítmény túrák sorra, eltévedések és társaik extra nagy hőség meleg mindig. Úgy gondoltam ez az idő miatt is következik be. A sebek mindig kialakultak ,volt ,hogy ha nem a térd résznél, hanem a térdhajlatban összegyűlt izzadságom miatt alakult ki vagy így pl. amikor a fél-maratont is túlszárnyaltam megtett távba a Bakonyba az eltévedésemnek köszönhetően.

Ezek után kezdtem el variálni jobban ,hogy textil plusz harisnya bekerüljön e a tokba avagy sem. Csákberénybe már nélküle indultam már el, de két-háromszáz méteren érzetem nem lesz ez így jó. Át is váltottam túrázásra első ellenőrző pontig be a textil és újult erővel végig ment a menet és ott is jó időt produkáltam ,de ismét lettek hám sérüléseim hiába néztem meg mi a helyzet többször, izzadság kiöntés stb..

Ezek a sebek azért is zavaróak, mert egy hét tíz nap mire olyan bőr felület képződik ismét, hogy a sima járás és társai ismét minden probléma nélkül történjenek. A kis sebek extrán tudnak zavarni a befeszülésnél is edzésen mindig a hajóban is. Mikor megindítom a lendületet be kell,hogy feszüljek óhatatlan maximumon kell ,hogy tegyem egész test dolgozik a kenuzás során is.

Végső elkeseredésem és akkor vált tisztává előttem ,hogy valami nem stimmel sehogyan sem ebben a dologban az volt,amikor szeptemberben  Svájcban a parkban-futásnál teljesen sima terepen 50 perc alatta hat kilométer úgymond könnyed tempós futás körözés után is sebek voltak a végeredmények. Egyértelmű volt már, hogy ez így nincs rendben tovább, se terep nem volt se több óra a képletben, amiket szoktam kapni mindig kritikaként a futások után.

Aztán így jött el a Nemzetihajsza ahol hiába volt hatalmas a táv és a leküzdendő akadályok sora. A sok és változatos igénybevételnek is, valamint enyhébb időnek is köszönhetően első és egyetlen alkalmam volt, amikor komolyabb több órán tartó igénybevétel után bőr és hám problémák  nélkül tudtam le egy  nagyobb megmérettetést sikeresen.

Még az évben volt két esemény, amit semmiképpen nem akartam kihagyni. Az egyik a görög futás, másik a fél-maraton a Bakonyban. Aztán hirtelen ott voltam októberben Görögországban ,hogy csak 13 kilométer, de hatalmas szintkülönbségek ,túra botok velem semmi nyomás maximum végig túrázzuk. Előkészületek ide vagy oda. Ekkor harcoltam le magamat a leges legjobban. Csak ez az egy protézis volt rajtam és velem végig az úton is.

Ebben fedeztem fel a várost sokadszorra, mentem a programokra kosárlabdameccsre stb. Aztán jól működött az esemény során is,de a textil harisnya túl használata miatt is szerintem. Hatalmas vízhólyaggal a csonk végén végeztem be az eseményt. Irdatlan nagyságú volt . Aztán kinyomtam egyből utána másfél két napban menni alig sikerült nem ,hogy haza vergődni, de természetesen megoldottam.

Ezek után nulla futás gyakorlással  vagy edzéssel kanyarodtam rá a fő eseményemre idén futásilag a fél-maratonra a Bakonyban,mindezt természetesen terepen. November nagyon enyhe idő évszakhoz képest. Elhatároztam fene-fenét eszik is valahogyan megcsinálom. Végig nagyon taktikusan küzdöttem magammal és az elemekkel. Minden frissítőnél ellenőriztem a rendszert, igazítás stb., textil használata jól sikerült .Végén már eléggé túrázgatva,és nem futva haladva, de beértem. Voltak sebek minimálisan ismét, de egyáltalán nem érdekeltek már számoltam velük. Nagyon elégedett is voltam magammal és nem zavartak  a sebek, akkor csak örültem annak, hogy sikerrel teljesítettem a dolgot. Részletesen leírom majd ezt a futást egy beszámolóban, voltak még események rendesen, de még nem vitt rá a lélek ennek feldolgozására írásban.

Végül arra jutottam magamban november körül, hogy teljesen elhagyom a felkészülési programomból ,vagy alapozásból a futást és nem erőltetem, sem edzésen sem úgymond alkalmakkor eseményeken vagy versenyeken sem,amíg  nem lesz valami megoldás. Ezért is került jobban számomra az úszás és hetente sokat is dolgozok rajta rendszeresen minél jobb legyek abban, úgymond a futást is helyettesítve lehessen egy napon olyan edzés minőségben dolgoznom az úszásban is ez a cél.

Majd ahogyan teltek a hónapok nem volt lehetőségem a lábfejen, tokon, bármin is állítani vagy ezen ügyködni Szegedről meg főleg nehezen kivitelezhető ez a mutatvány Győrbe vagy a fővárosba egy ilyen találkozót leszervezni. Így a téli vizsga időszak zárultával februárban próbáltam utána járni annak, hogyan mi is tehető és ,hogyan orvosolhatóak ezen problémák a használatban. Tok igazítására kerül sor a jövőben. Addig is a régi módszerrel a vákuumos rendszerben csak kicserélve használom a láb-fejeket, amikor kondizok vagy teniszen vagyok. Legjobbakban és pozitív változásokban bízva ,majd ismét jelentkezem remélhetőleg a futásokról és egyéb kalandokról is beszámolva!