Áprilisi Győrújbaráti utolsó futásom óta első „bevetésre” igyekeztem és készültem a Pilisbe. Sanyi és én is kaptam VIP meghívást a szervezőktől. Amit ezúton is köszönünk és nagy megtiszteltetés volt részünkről, hogy mehettünk! Számunkra így nem volt kérdés, hogy ott leszünk a rajtnál mind a ketten.

Hajnalban indulok vonattal cél Ács. Sanyi ott már vár, onnan autóval megyünk a célhelyszínre Pilisbe Piliscsévre. Mint mindig jó beszélgetéssel telik az utunk. Pontosan mi vár ránk, vagy hogy fog ez menni nem tudtam még.

Azért nem futottam eltelt időben, mert a régi tokom a jó idő beköszöntével végleg használhatatlanná vált sebesedés nélkül. Közben elkészült az új tokom a sport-lábprotézishez. Próbálgattam is,de a régi felfüggesztő harisnyám  kitágult és több levegő maradt így az új rendszerben ami így végig szelelt és zavart. Ezért, hogy elejét vegyem ennek a problémának még egyet ráhúztam a kitágultra is, biztos ami biztos alapon. Valamint az új rendszerben a  felfüggesztés, vákuum nélkül csupán egy modern vastagabb csonkharisnyával történik, ami a legmodernebb liner(csonkharisnya) amivel eddig találkoztam. Bemelegítés alatt mivel éreztem a levegőt a tokban még egy plusz szövet harisnyát is felvettem, legyen az jó feszes és ne szelelgessen nekem verseny közben.

Sanyi elrajtol előttem fél órával én meg csak várom, hogy én is rajtolhassak miközben melegítgetek. Inkább fejben rakom össze magam, bármi is lesz maximum végig megyek rajta simán túrázgatva futást kevésbé erőltetve így gondoltam. Semmi elvárásom nem volt magammal szemben vagy időt tekintve.

A rajt-cél kapu után egyből élesen felfele kaptatunk a pincesoron, de jó, így kezdődik a táv. Utána még csalinkázunk pár métert majd beérünk a kis ösvényes csapásokra, az alj növényzetben, megbújó gyökérzetre vagy annak maradványára extrán próbálok figyelni, másoknak ez kevésbé sikerül. Mögöttem vannak még páran, de folyamatosan előznek meg a kutyák is elmennek mögülem, szépen lassan lehagy a mezőny.

Kiérünk egy erdei útra főleg felfele vezet az utam, akkor használjuk a botokat amiket hoztam magammal ne csak itt a kezembe legyenek tétlen. Második kilométernél kezdem magam komfortosabban érezni egyre inkább erőltetem a kocogást, jól is megy a terepen egyenletesen haladok.

Nézem és követem a jelzéseket ketten keresgéljük sikerrel a jeleket egy úrral rendületlen hol ő hol én vagyok elől. Ismét jelentős emelkedők következnek egyszer csak egy Varga Józsi repeszt velem szembe ahogyan küzdöm magam felfele az emelkedőn ő meg lefelé. Közben azért fogy a táv is. Kiérek egy fa-feldolgozós részre itt frissítek megállok, pár pillanatra.

Haladunk tovább a meredek csapások során néha elbizonytalankodom merre is van az arrafele de a mezőny felém haladó része másik távokról megerősít ,hogy jó nyomon járok. Jönnek velem szemben mindig próbálom előzékenyen segíteni őket ezért odébb is állok a szűk csapáson.

Kiérek egy tisztásos helyre ahol több esemény is keresztezte egymást .Volt aki el is tévedt itt,ekkor jön szembe Sanyi a távolban, kurjantok felé párat, majd haladok is tovább a csapásomon serényen egyszer csak van egy növényekkel kevésbé övezett szakaszhoz érek itt letérek az útról látom 2-3 másik nagyobb út is van erre,itt összeszedek vagy egy pár száz méter eltévedést, de sec-pec visszatalálok a helyes nyomvonalra ahonnan ki ugrottam.

Innentől még pár dimbes-dombos csapás az erdős ösvényeken és már kezdődhetett a hullámvasút lefelé és a lejtős szakaszok. Ezt mindig tudom már felfelé is , hogy onnan egyszer le is kell jönni ,most a botok nagy szolgálatot tettek felfelé és sokkalta dinamikusabban  tudtam segítségükkel haladni.

Megkezdtem az utam lefelé, de nehezebben haladok, mint az emelkedőknél. Mindig nagyon vigyázok úgyhogy nem ,hogy begyorsulok hanem lelassítok ezen szakaszokon, mielőtt még a kövek, kavicsok megindulnának a lábam alatt aztán én is neki gurulnék a lejtőkön tova. Szépen azért fokozatosan ereszkedek lefelé a botokat nem tudom kihasználni annyira-majd idővel-, sebaj haladok épségben és ez a lényeg.

Kezdem elveszíteni a türelmemet. Mikor és hol lesz már a vége?!Nem tudatosodott bennem, hogy ez 8km plusz, amíg túl nem haladok a 8.kilométeremen. Na még egypár lefelé ami most nem kaptató erdei utakon jelzések egyértelműek aztán rátérünk arra az útra amin kezdtünk is,ez az! Kanyarok itt-ott vigyázva „kommandózok” a kikötődött cipőfűzőmben. Kiérek az erdőből, végre cipőfűző megköt, trappolok a pincedombi utakon lefelé a célba, aztán pedig beérkezem.

Frissítek, próbálom összeszedni magamat, fotók posztolás miegymás, aztán higgadtan konstatálom horzsolásaimat és várom, hogy Sanyi is beérkezzen a célban. Aztán megérkezik ő is. Elégedett ez az, ami számít. Összeszedjük magunkat, megvárjuk a hivatalos díjátadást jó vendégekhez illően, Sanyi fotóz is rendületlen közben.

Futáson van még mit javítani, de legalább ismét futottam egy nem is akármilyen helyen terepen és eseményen. Leggyorsabb kilométerem 10perc  körül ha volt, átlag 12-es kilométerek így semmi futós edzés nélkül nem hiszem ,hogy jobb vagy több elvárható lett volna most terepen nyitásnak tőlem. Az új tok-rendszer elfogadhatóan vizsgázott. Azért így is lett egy kis sebem a térd belső részén, ami átlag egy hét -tíz nap gyógyulás,valószínűsíthetően a túl tömött plusz szövet harisnya volt a ludas.

Az összes ceremónia végén Varga Józsi fel-rimánkod minket is Sanyival a színpadra, ami nagyon jól esett és ezúton is köszönjük csakúgy, mint a meghívást is a szervezők részéről! Mindent összevetve nagyon jó hangulatú eseményen vehettünk részt ismét. A futás a falunap(ok) program szerves része volt, teljes fesztivál lelkesedés, mégis meghitt hangulat jellemezte a jelenlévőket is. Legközelebb is jönnénk!