Sanyival megbeszéltük előző napokban, hogy lesz a Porvai falunapok keretén belüli teljesítménytúra , hogy mi azt majd jól „le terep-futjuk”. Az elgondolással nem is volt hiba 10, 20, 30 km-es távok voltak. Otthon tanulmányoztam útvonal terveket  és a 20-as mellett döntöttem végül . Majd az jó lesz nekem gondoltam én. Facebok-on láttam már kicsúsztam az előnevezésből sebaj,menjünk neki bármi is lesz helyszíni nevezéssel.

Reggel jön értem az autó Sanyival jót beszélgetünk miközben haladunk célunk felé szokásunkhoz híven. Közben beiktatunk egy megállót feltankolok pár dologgal és mehetünk is tovább, vár minket a Bakony!Le-és bejelentkezünk távunkra kapjuk az itinert meg a leírást egyben. Gyorsan még felszerelés igazítás mindent átnézünk, közös kép, sok szerencsét kívánva indulunk külön-külön utunkra miközben egy pacsival elköszönünk egymástól. Itt találkozunk!

Meg is kezdem az utat mondom nagyon jól süt a nap  jó meleg van végre, remek az idő. Az erdőben majd árnyékos lesz remélem. Földes utakon szépen futólépésben kezdem meg a kilométerek gyűjtögetését. Csak futtában olvastam át az útvonalat már egyszer tanulmányoztam a hálón is, nem nagyon foglalkoztam vele.

Első útkereszteződésnél egyből el akarok tévedni, na mondom nagyszerű, beérő hölgy társak segítenek ,semmi gond menjünk tovább. Haladok néha ha úgy van kedvem használom a botjaimat enyhén van szintnövekedés aztán földes út helyett következik egy jó hosszú betonos rész az erdőben ezen kapaszkodok felfelé egyenletes tempóban rendületlen futok, csak úgy gyűlnek a kilométerek remek ide nekem a végig aszfaltot!

Sorra hagyom le a túra társakat. Biztatnak is rendesen szóban. Aztán megcsinálom a hibámat, ami nagyon elkeserített. Nézem a jelöléseket és látom zöld az jó nekem mintha ez lett volna leírásban, megnyugtatom magam jó ez, jó lesz ez, hiba volt. Meg én is úgy emlékeztem valahol balra kell menni majd. Nem igen sikerült gyanús volt, hogy se előttem se utánam senki már jó sokáig.

Nagyszerű mondom vegyünk vissza akkor improvizáljunk próbáljuk megoldani csak úgy torony irányba GPS elő telefonon. Megyek fel egy kaptatón úttalan utakon, egy domboldalon elérem a tetejét látom a golf labdát ott van a katonai radar de köztünk egy nagy völgy és még egy emelkedő pluszban.

Mondom ez nem nyert akkor forduljunk vissza teljesen még nem megy a hegyi-zerge mód annyira. Mondom Sanyinak mi van eltévedtem  telefonon vissza megyek és majd megvárom célban. Közben iszonyatosan pipa vagyok magamra szituációra. Visszaérek elindulok egy úton tovább, aztán megint visszafordulok mert ez meg látom a piros az. Sebaj végén meg van végre a jó jel a kék.

Szóval miért is tévedtem el?! Miért veszítettem annyi időt?! Nem ismertem a helyet. Sosem jártam ott előtte még, ez általában így szokott lenni.  Nem olvastam át leírást tüzetesen még jobban futás előtt is. Másik irányba való váltásra emlékeztem helyen ezért balra mentem a 3-as kereszteződésben. Megnyugtattam magamat, hogy a zöld jelzés nekem a jó, arra emlékeztem leírásban. Mikor baj volt, egyénileg GPS-el próbálkoztam. Amikor először odaértem a hármas kereszteződésbe nem akartam jobbra az ülő pihenők fele menni arra volt az út. Itt lett volna egy nyíl az jó lett volna. Másodszor próbálkoztam akkor is piros jelzésre tértem rá, de onnan visszafordultam. Ezekért összességében csupán.(az alsó kunkorok voltak a pluszkilométerek és eltévedések)

Úgy vagyok vele, akkor már csináljuk már végig, ha elkezdtük eltévedés ide vagy oda. Neki indulok a hegynek felfele, nagyon hasznos a botok használata tolom-húzom magam felfele egyenletesen és biztosan. Közben beszélgetek, ismerkedek, amennyire a tempóm ezt engedi. Közvetlen a Kőris hegy előtt kaptatok fel az extra meredek részen, mikor látom szembe jön valaki ismerős. Sanyi az megbeszéljük ,hogy 17 km-nél van már akkor tudja ebből maratoni táv lesz neki.

Én is felérek legnagyobb meglepetésemre egy hölgy megölel és mondja olvassa a blogom és hajrá és örül ,hogy végre személyesen is találkozunk,meg már többször is futottunk együtt. Én reagálni nem tudok semmit hirtelen, mondom hol a frissítés magamban és a pecsételés. Haladjunk már!Kiderül 13 km-nél tartok hat és fél helyett, az fantasztikus közben már meg vagy 3 órám elment a rajt óta plusz ugye 7 km eddig eltévedés.

Sebaj úgy vagyok vele ,amit tudok futok ahol meg nem ,nem. Nem érdekel már! Ereszkedek lefelé szépen extra óvatosan és körültekintően meg volt a legmeredekebb rész akkor nyomjuk neki innentől. Tudok is egyenletesen jó klilket haladva menni 2-3 kilin keresztül lefelé az erdőben szépen kavicsos köves utakon jelzés mindenhol meg van tisztán. Hölgy a hegyről kicsit összezavar keressük a jó utat de azon voltunk egy plusz kilit kb. beleteszünk így. Aztán innentől oda vissza előzgetjük egymást a kutyásokkal. Mondom menjetek akkor előttem én meg innentől túrázok ,már mindenből nagyon elegem van és abbahagyom a futást. Nem erőltetem tovább.

Váltunk túra módra szépen akkor csak egyenletesen fogynak majd azok a kilométerek beterveztem a maradék két frissítésemet, hogy majd 18 kilométernél és egyet közvetlen a vége előtt 23-nál fogok újratervezve ellőni. Csak fogyna már a táv kicsit hatékonyabban árkos és völgyes kavicsos minden. Kiérek egy tisztás mentén, sehol még a kereszteződés ahol a másik jelzésre kell áttérni, aztán az is lejön, hirtelen és újra betonos út aztán semmiből második frissítő és ellenőrző pont.

Eszek-iszok. Főleg iszok sokat nagyon a teából. Majd ismét kutyásokkal indulunk együtt újra, juhú! Megteszek egy újabb kilométert és megállok úgy 21 kilométernél megnézem milyen a lábam letörlöm és újra visszateszem már akkor látom hol lesznek sebeim vagy vannak feldörzsölések.

Haladok tovább, amíg el nem érjük egy kis kaptatókon keresztül a sárga jelzést. Itt ismét beérem a kutyákat meg gazdikat jó nyomon vagyok, patak mellett megyünk innentől végig. Oda vissza előzzük egymást aztán teljesen elkészülök mindennel erőmmel meg kedvemmel , miközben a bögölyök meg minden kedves rovar és bogár keseríti az életemet folyamatosan. Néha-néha bele ordítok egyet magányomban az erdőben nem hiszem el sosem lesz már vége?!

Aztán egyszer csak vége lesz az erdős résznek és közelítünk a településhez, hallom a dzsembori távoli hangját is. Én meg teljesen elfogyok az erőmmel és leülök a földre. Jönnek más túrázók biztatnak, hogy már tényleg nincs sok hátra. Két perc és összeszedem magam ismét.

Aztán ahogyan haladok az úton tovább, csak nem akar egyre jobban elérkezni a település. De aztán hátsó telkek mentén közelítem meg az egyik templomot és megint le kell ülnöm. Látom már a parkolót futball-pályát 500-m-en belül vagyok, mégis le kell ülnöm. Aztán pár perc ismét neki indulok. Valahogyan beérek , nagyon nem vagyok kommunikatív és barátkozós sem.

Egyből megeszem a beérkező virslit elteszem ajándékokat, miket kapok. Leülök egy padra és a falunap műsör élvezete alatt, hidratálok, csak bambulok magam elé és várom Sanyit. Összeszedem magam mások mondják kerestek és jelezték ,hogy eltűntem már nagyon vártak a célban. Ezúton is köszönöm figyelmet,benéztem sok időt energiát vesztettem. Végül Sanyi is bejön totálisan elkészültünk minden erőnkkel, de menjünk haza pár szusszanásnyi idő után.

Egy hétig gyógyulgatnak kb. sebeim, de végül is megérte. Nem tudom, hogy bírtam ki majd 28 kilométer 6 óra pár perc nem hiszem el nagyon most se ez jó sokra sikerült. Legközelebb remélem jobban megy, tájékozódásban majd fejlődök ,kitartásban már tűrhető mit produkálok szerintem.