Hosszabb ideje nem jelentkeztem ennek több oka is volt. Felmerült a bejelentkezéseknek bloggá alakulásnak formája. Nem tudtam, hogyan is vitelezzem ezt ki pontosan a gyakorlatban. Valamint felmerült, hogy még több tartalmat közöljek az edzéseimről és az étkezéseimről, életvezetésemről, regenerációról, tehát mindenről. Edzésekről összefoglalóan beszámolok, próbálok érdekesen szórakoztatóan írni erről is majd. Az ételről és egyéb dolgokról nem szeretnék mélyen elemzően belemenni, de természetesen véleményem van nekem is e téren is. Sem diatetikus, sem edző nem vagyok, így nem fogom megmondani mit tegyél, eddz, egyél és vakon is engem kövess utasítások sem lesznek itt, erre van máshol lehetőség bőven.
Mindenkinek más az egyéni igénye lehetősége képessége, mind edzés, mind az ételfogyasztása terén. Én az egyéni út megtalálására bíztatok mindenkit szabadidős vagy sport tevékenysége terén aztán ha ráakadt arra miben örömét és boldogságát leli akkor már mindegy, hogy azt egyedül vagy csoportban teszi.
A múlt hétvégén vasárnap nem indultam el az általam célul kitűzött, befizetett és annyira várt rendezvényen a vértesbe. Mivel hetek óta nem esett olyan „jól” már a futás és a boka alatti fájdalmam állandósulni látszott- erről folyamatosan írtam a beszámolóimban is-, így arra az elhatározásra jutottam, hogy nem futok, nem erőltettetem a dolgot tovább, amíg helyre nem jön a lábam teljes mértékben, ki nem pihenem azt és problémamentes nem lesz.
Lépcsőzés le fel, súlypontáthelyezések, teli talpra terhelés, járás is megerőltet, a sántítás lett rám jellemző sajnos a hétköznapokban is. Valószínűleg a sorozat-terhelést és a túlzott igénybevételt nem tolerálta a szervezetem túlzottan jól most. Hétről hétre úgy csináltam meg az elmúlt három héten a futásokat, hogy közben nem volt futós edzésem egy sem vagy direkt kerültem azt, nem akartam alapból sem erőltetni és csak a hétvégéken a versenyeken futottam. Mint valami sérült „nagymenő” spíler, aki csak a fontos meccseken játszik. Ez magában hordozta annak a veszélyét ami így bekövetkezett.
Nem vagyok azonban cseppet sem elkeseredve, a napi edzés adagomat a kenun minden nap megkapom így is hiánytalanul és ez a legfontosabb számomra. Nem akartam megkockáztatni egy még súlyosabb fokú makacsabb sérülést vagy azt, hogy ne tudjam egyedül le-fel vinni a hajómat az edzések alkalmával. Bár tudom az edzőm mindenben segítene és ha kellene az ágyamig is elhozna a hajómat akár naponta is, sosem akarnék visszaélni túlzottan a jóindulatával és türelmével sem . Számítottam is, arra, hogy lehetnek ilyen nem, vagy nem annyira futós időszakok, ekkor kerül előtérbe a bicajozás, úszás,fejenállás, valamit biztosan mindig csinálni fogok szabadidőmben is,bízhattok bennem. Mindenekelőtt legfontosabb az egészség számomra! Verseny, esemény, alkalom mindig lesz min meg tudtok méretődni, egészség és szervezetetek viszont csak egy van.
