A legutolsó karácsony óta tudom, hogy nem nagyon bírok ki napokat tétlenkedve maximum, ha kettőt zsinórban. Erősen ráfüggtem a mindennapos és több alkalmas mozgásra, sokszor vissza kell fognom magam, vagy fókuszálni kell az energiáimat. Úgyhogy egyértelmű volt, hogy csinálnom kell valamit húsvét hétfőn is.

Hétfő: Egy rövid kutyázást követően a helyi parkban lévő street workout létesítményt  „támadtam be” húzódzkodás, lábemelés, tolódzkodás, toes to bar (magyarul nem tudom, hogy van sajnos) és ezek variánsaival szórakoztattam magamat.

Délután elmentem egyet biciklizni a Balázsokkal Pannonhalmára. Nagyon jó és élvezetes utunk volt főleg a Tényő és Ravazd közti dombokról fel-le hullámvasút volt az extra kedvencem mindezt az erdős táj környezetben tettük meg. Hatalmas tömeg fogadott minket, mikor célhoz értünk, megcsináltuk a fotókat és már fordultunk is. Győrig még frissítettünk, beszélgettünk, nagyon jó bicajos kirándulásra került sor ismét, hatvan kilométer körül tekertünk össze végül aznap.

Kedd: Reggel a „terminátor képzőben” együtt szállunk vízre a csoporttal  nekik 10 db 1000 méter a feladat nekem ugyanaz, de 500m-ekkel. Próbálok gyorsulni a technikám sajnos nem egyenletesen fejlődik a magasabb tempóra váltva. Ahogyan az edzés végére érek és fáradok totálisan szét esek. Próbálok nem csüggedni, menni tovább, holnap  úgy is majd jobb lesz és ebben bízok.

Szerda: Délelőtt Balázzsal és Bálinttal megyünk kenuzni, teljesen fejlesztő technikai műhelyes szakedzés jellegű volt a munka. Balázs a fordulóit, gyorsításait, gyakorolja az ifjúsági olimpiai játékok kvalifikációjára. Bálint lapátolja a kilométereit. Közösen rajtolunk Baluval egyszer-kétszer. Én sprintelgetek, meg a rajt és a minőségi erő kifejtést gyakorlom megfelelő technikával próbálom párosítani mindezt, egészen biztató a végére.

Utána teniszezek úgy „kikapcsolódásként” (ahogyan szoktam), de  sehol nem vagyok. Fejben most is vízen vagyok, görcsösen gyenge vagyok, lazaság sehol. Ottó’bá le-Nadal-oz az „egyéni” (hibás, ki nem vezetett) tenyeresem miatt (nem kedvelem pa-Rafá-t egyébként) hallgatom, hosszan ahogy magyaráz.  Ami nagyon örömteli mindegyik lábam jól szuperál, (meggyógyult mindkettő) pár bravúros labdaelérés így is összejön. Végül a szervát gyakorlom van ami biztatónak hat.

Délután háromszor kétezer méter az adagunk ismét időre a vízen, mint múlt héten is. Második kétezret kell megtolni, megy is, de szokás szerint (?!)  „csigaként” fordulok, aztán a még nem tizenkét éves névrokonom simán húz el mellettem, hiába indultam hendykeppből, így megy ez mifelénk. Az időm jobb, mint múlt héten ennek azért eléggé örülök. Ez-az!

Csütörtök: Hajnali hatkor kondival kezdünk. Már nagyon hiányoltam a vasak csörgetését, ez az érzés gyorsan halványulni kezd, ahogy az időben haladunk előre az edzéssel. Utána egy kis kenugépezés és deadlift-ezünk páran felváltva plusz feladatként, majd levezetőnek a csatornában kenuzok egy 8 kilométert egymagam. Bár nem a kakaskukorékolásra és a nap első sugaraira mentem vízre, a nappal együtt kerültünk emelkedő pályára, mindez nagyon motiváló, és vizuális élménynek sem volt utolsó  együtt ébredni meg  a vízzel és a természettel.

Délutáni evezésen körözgetünk a csatornában lapátoljuk a kilométereket az ifjú kollégákkal tudok tempót tartani ami azért jó. Szél meg csak fújja neki, folyamatosan,de jó, ja nem annyira.  Amikor odafigyelek szinte mindet meg tudok csinálni, amit kéne, most úgy gondolom. Szintén örömteli, hogy egyre jobb a vízfogásom, ha nem feledkezem meg róla.

Péntek: A szél mindent visz! Mindig mélyítjük a „jó” viszonyunkat ez ma sem volt másként. Reggel próbálok nem jobban játékává válni a szélnek, mint amennyire muszáj a fordulókban kegyetlen beforgat mindenfelé azért rendesen. Rövidebb távokat kellene mennem ez széllel szembe eléggé alibizősre sikerül el kell ismernem. Délután egyedül evezek egy 10 kilométert a szél továbbra is ugyanolyan,  semmi különbség, mindenkinek fúj,valamint ez vízi sport,  ez a tudat természetesen nem boldogított. Mindezek ellenére ma is kint voltam kétszer, tettük amit kellett, a rendszerbe bekerült.

Szombat: Lókútra megyek a Bakonyba mintegy három hét kihagyás után újra terepet futni 5 kilométeren, később részletes beszámoló várható.

Vasárnap: Pihenőnap. Savaztam, valamint társasági életet éltem.

Mindennap mindenhova biciklivel jártam, mint majdnem mindig, valamint a nyújtás és hengerezés sosem maradhatott ki, külön figyelnem kell a vállak nyújtására, nagyon kötött vagyok, az edzőm szerint „10 centi még simán benned van” a karoknál, aktívan kihasználható terjedelemben.  Az jelentősen sok a kenuzást illetően előrenyúlásilag ki kell hoznom magamból még többet, ezúton is jelentem, hogy rajta vagyok.