A balesetem után több műtétre is sor került a csonkomon. Az egyik utolsó direkt egy csonkformát alakító beavatkozás volt. A lábam hiába maradt meg viszonylag nagy kiterjedésben a vádlimnál rézsútosan hiányzott sérült meg, nem volt megfelelő állapotban így a protetizálásra.
Február végén közel egy hónappal a műtét után állítottak talpra először természetesen járókerettel,aztán mankók és végül szépen kaptam egy ideiglenes falábat is . A fa rész töltötte be az előző részben leírt adapteri szakaszt. A műanyagtok maga pedig egy sikkes oldali lyukban végződött a csonk harisnya kivezetése számára. Újra tanultam járni, az, hogy terhelem nem okozott akkora kihívást számomra természetesen minden nagyon furcsa volt az elején. A csonkom nagyon jó formájú erős csupa izom, azóta is áradoznak róla az ortopéd műszerészek milyen „jól” protetizálható, mintha mindig is erre születtem volna.
Pár hónapig viseltem ezzel mehettem haza először. A fa láb nagy kedvence volt a betegtársaknak bicska bele helyezés is nagy poén volt, jókat nevetgéltek ezen, én már nem annyira . Én viszonylag gyorsan hozzászoktam persze volt, hogy már elején is sokat viseltem kidörzsölődött felső hám sérülések és egyebek jelentek meg a térdem körül főleg akkor napokra leállítottak a viselésről és ilyesmik,egy kis vér ugyan menj már. De hát ez egy ilyen „sport” biztattak a műszerészek és az egyéb ellátó személyzet.
2012 május környékén kaptam meg az egy évig viselt első végleges egy éves kihordási idejű protézisemet. Felépítésében ez az egybe öntött műanyag láb, ami egy nem mozgó lábfejjel volt ellátva. A rögzítés pedig egy műanyag tok-belső segítségével történt, amiket szövet csonkharisnyákkal rögzítettem valamint szíjjal. Eléggé minimális darab volt, a betegtársak szóvá is tették, hogy egy jó kis papa-modellt kaptam.

Engem ez mit sem zavart, a folyamatos tesztelésében és használatában. Alap hozzáállásom volt az elejétől, hogy minél többet menjek vele már mikor megkaptam róttam a plusz gyakorló köreimet az intézmény körül. Amíg más csak a kerekesszékben tv-zve fitymálta, hogy minek megyek annyit, szintén végleges protetizálás céljából volt ott, na nem vagyunk egyformák ugye?! Még szerencse. Megváltozott állapotom kezdetétől nem akartam, hogy sajnáljanak, vagy szánjanak ezért, vagy nagyobb figyelmet, segítséget kapjak bárkitől is. Mindet magam akarok megoldani és uralni amennyire csak lehetséges.

Nagyon gyorsan léptem a szinteket, hogy bot nélkül viseljem és a többi. Bár elejétől több cm-nyivel kisebbre csinálták a protézist, aminek mai napig nem tudom az okát, miért is volt jó akkor számomra. Eléggé csak pontozni tudok a lépésnél az átgördülés nem nagyon lábszerű a lábfej miatt,több fázisú mozdulattal történik, az ezen protézis segítségével ilyen törten, robotosan. Mégis ekkor már edzőterembe járás, 2013 elejétől kettlebellezés, kíséri útkeresésemet, nem hagyom el magamat. Igaz eléggé korlátolt még, mire képes vagyok ezzel a modellel.

Ekkor még nem viselek rövid nadrágot nyáron és zavar, hogy ilyen hatalmas ormótlan plasztik darabot viselek magam alatt. Ami a legrosszabb időszakom volt az a folyamatos és általános szőrtüsző begyulladások amik iszonyatosan tudnak fájni és mindenhol meg tudnak jelenni a csonkomon. Az orvos pakolást pihentetést ír elő rá, na pont ilyenekre nincs időm,se kedvem vele. Én menni szeretnék folyamatosan használni, nem hetekig fetrengeni.
Ez egy ilyen „sport”, most éppen evolúciósat „játszunk” azzal, hogy írtjuk a szőröket a csonkom a protézis viselésével és edzem úgy meg a csonkom, mint valami thai-boksz-os ,hogy ne érezzek semmit és ezek variánsaival biztatnak orvos és műszerész.

Közeledik a végleges protézissel való ellátás dátumának ideje, aminek már három év a kihordási intervalluma. Az orvostól és műszerésztől csak hímelést-hámolást és ígérteket kapok, miközben ide-oda passzolgatnak egymás közt, semmi őszinteség, vagy konkrétum, ennél többet szeretne az embergyermeke 29 évesen már, mint csak a kiszolgáltatottságot és bizonytalanságot kapta egy ilyen jelentős szituációban.
Mindent összevetve nagyon megviselt és a legrosszabb időszak volt a protézissel az első egy év mint testileg és lelkileg is az ellátás során pedig nem igazán könnyítették meg a dolgomat. Új ellátót keresek és váltok. Az utolsó 2-3 hónapra kapok egy alap szövet műanyag csonk harisnyát az új ellátómtól, amivel milyen érdekes szinte minimálisra mérséklődik a begyulladásaim kiterjedése. Ott készül el az első végleges protézisem is, de ez már egy másik történet.