Hétfő: Reggel egyénileg edzek, kondizok. Aztán mégis betagozódom a többiekhez, akiket ott találok. Ismét realizálom a mellhez-húzás mennyivel könnyedebben megy, mint a fekve-nyomás,vajon ki tudja miért. A végére már eléggé ide-oda csapongok a feladatok között szétvet az energia, ez remek! Közben próbálok értelmesen megnyilvánulni, ha kérdeznek a beszélgetés során. Délután megyek a többi fiatalabb kenussal két darab Szúnyog sziget kerülőt. Végig együtt megyünk Mátéval. Nekem jó, ha tudok valakivel menni iramot, nem arról van szó, hogy szórakoznánk, mindig van kihívás és meg is kell azt találni, nem túrázgatunk vagy csak evezgetünk, csináljuk rendesen. Közben beszélünk pár szót,majd nekem szegezi a kérdést „ Hogy tudsz te ilyen gyors lenni egy olyannal?!”. Nap momentuma! :)
Kedd: Rövid bemelegítés után tíz darab egy percet megyek a kenuval. Végig kapom az instrukciókat edzőileg a pihenőkben. Vannak dolgok amik jól mennek, vannak amik kevésbé a végére egyre jobban megyek lefele teljesítményben. Aztán ugyanez fél percekkel ekkor sokkal gyorsabban robbanok. Van amikor hihetetlen meg tudom indítani a hajót, ez remek érzés! Ezt kéne kitolnom még, amit az edzésen is tanulok folyamatosan, hogy hogyan eddzek eredményesen. Leveztek aztán kettő próbálkozásból sikerül csak kikötnöm, a fókuszom rendesen elillant a végére. Ez délután sem lesz jobb 6 darab ezres első és utolsó 200m-eken kéne „belehalni”. Nekem eléggé visszafogottan megy. Utána 6 db 500m még. A végére csak annyira emlékszem mennyire akart kiszakadni a jobb vállam a végig a szélben, ahogy rángatott a lapátállítás után, - egyébként jobb ismét így állítva, nagyobbra, mert erős vagyok (még/már) - ezt is letudtam.
Szerda: Szerda délelőttönként pihenőm lesz kenuilag. Így a szerda délelőtt a tenisz ideje. Újra a régi helyen vagyunk. Eléggé alibizek nem is a sportosabb protézis van rajtam, próbálom kímélni magamat lábilag. Megy is, nem vagyok olyan rossz ahhoz képest, hogy két hetet kihagytam. Végén: „Addig nem megyünk haza, amíg nem szerválsz egy tutit”, erre egyből beverem a helyére, a jó udvarba! Délután kétezreket megyünk időre. Első kör szörnyen fordulok evezősök útban, ágakban fennakadás az időm borzalom. Második kör forduló elmegy, aztán utolsó 4-500m-en együtt megyünk Mátéval fej-fej mellett végig húz (legvégén lehajráz) ez ott volt még így is,eddig legjobb időm valaha. Harmadik ismét pocsék forduló, aztán a végeredmény sem kérdéses. Még egy plusz „büntető” kör kihozom valahogyan olyanra, hogy nagy duzzogva elmegy.
Csütörtök: Hajnali kondival kezdek, eléggé gyorsan pörögnek feljebb a százalékok, végül is teljesíthető minden, azért rendesen elkészülök a végére. Utána levezetésnek megyek egy kört a csatornában a kenuval eléggé tágan értelmezem a fordulók végét, ennyi plusz talán belefér. Nyújtás, hengerezés reggel kilenc óra mire távozok a vízi-gladiátor képzőből. Délután rész-távozunk 8 db 5perc a feladat 4 darab lefelé a folyón 4 vissza, plusz a hazaút. Az elsőnél lemaradok, mint a borravaló utána csak kullogok a többiek után, aztán a negyediknél beérem őket, ők is fáradnak, hiába fiatalok. Aztán nem is megy olyan rosszul, az 5-6 már tényleg jó. Végére nagyon leszív a direktíva. A hazaúton plusz technikázunk egyénileg kicsit, de hát használhatatlan vagyok érdemi munkára,azért próbálkozom természetesen .Végére olyan 14 kilométer felett vagyok mikor kiszállok.
Péntek: Délelőtt sprintelek, csak a verseny szituációt próbáljuk szimulálni, bemelegítés, beállás rajtba minden részlet. Három darab 200m-ert megyek először mérjük időre jól befeszülök. Első nagyon nehezen indul, rajt nagyon ráérősre sikerült. Második sokkal jobb rajt és minden, de végére kész vagyok. Harmadikban már azt sem tudom hol vagyok,de valahogyan megcsinálom. Elégedett vagyok az időimmel ennyi eltelt idő után és amennyit vízen voltam életemben vállalható, kezelhető. Délután totál elcsúsztam és félre értettem mi merre, hogy van a feladatom nem sikerült jól az az edzés úgy teljesen, úgyhogy lapozzunk.
Szombat: Mosoni Duna résztávok nagyon lemaradok elejétől innen csak „Nyomás utána” nem szabad megállni és nem is teszem, bár egyszer iszok azért közben. Ilyenkor nehéz tartani a motivációmat, de amíg látom őket nem rossz, bizonyos kanyarokban ismét megvannak többiek. Most el is érem szinte a megyeri hidat ott fordítanak meg. Vissza is kaparni kell a végére én is totál kikészülök, mint ahogyan majd mindenki az erejével.
Vasárnap: Székesfehérvárról tekerek Balatonfüredre: A vége közel négy óra és 66 kilométer felett sikerült persze eltévednem is, de a legfontosabb odaérek még a futóverseny kezdetére. Tartom a szavamat, bár nagyon ki lett centizve. Valószínűleg megírom részletesebben ezt a napot teljesebben.
