Hétfő: Kondival nyitok egyénileg. Az udvaron készül a hajóm, meg és beragasztja a „sebeit” és szépíti a mester. Nagyon örülök! Az A-csapat kenusai „jó-szándékúan” felajánlják, hogy csatlakozzam hozzájuk, de van egyéni „menüm” előírva. Csak a rúddal mellhez-húzás és fekve-nyomás egy-egy kiegészítő gyakorlattal magas ismétlésszámon, minél gyorsabban pörgetve tíz kör ebből. Végére beállnak beton keménységre az alkarjaim, de ez volt a cél.
Délután 500-300-100m piramisban a legnagyobból egy ismétlés a másodikból két darab, a százakból pedig három darab és így vissza mindezt a kenuval. Ez a kedvencem, tényleg! Végére kivagyok nagyon sok sprintelgetéstől fordulástól oda-vissza evezéstől. Ismét állítunk a lapát hosszon vissza, hogy remélhetőleg sikeresebben tudjam „pörgetni”a lapátot. Végén csinálok egy 200m-ert edzői felügyeletnél, ami nagyon fáj, feléig bírom kb. normális szinten, utána mindenhol blokkolok testileg, küldi a jelet, hogy ellenáll.
Kedd: Hajnali kondi, vas-csörgetés 70%-on hat gyakorlat mindenhol háromszor vagy egy körben 8 db az ismétlés szám mindenhol, 6-7 teljes kör fér bele, jól esik tényleg. Utána levezetek egy csatorna-kőrrel a kenuval, miközben viszem le a hajót a viccelődő apuka megjegyzi, hogy: „Miért nem egy 22 évessel van előírva valami „levezetés”?! ” .Ezt én magam sem tudom, de értékelném.
Délután résztávokat megyünk a Rábán. Öt perc, két és fél és egy percek köztük pihenő, több kőrben. Közben teljesen megújult a hajóm; repedések és törései „begyógyultak”, kapott egy újabb réteg fehér színt ahol kellett, ülése megfoltozva, megjavítva és lábtámaszhoz is beszerelésre került egy tépőzár, hogy fogja a lábaimat. Ő már fel lett erősítve a versenyzésre. Ennek ellenére nem bírok menni a többiekkel körökön keresztül, csak üldözöm őket, aztán megérkezek a „játékba”. Elég jól tudok haladni velük aztán én magam is meglepődöm ezen, mennyire erősen is tud ez menni. Fájdalmaim nem felsőtestiek, hanem láb és derék, ez új, felül most bírja bírta megszokta a kiképzést.
Szerda: Tenisz idő. Nem megy olyan jól, de rosszul se. Örülök neki, hogy nem fáj annyira már a lábam, ha aktívabban mozgok és rajtam van a sportosabb protézisem. Sebem egyre jobban gyógyul, ami baj vele, hogy a hajóban a befeszítéskor is gyakran fáj, valamint minden sima hétköznapi viselésnél is kellemetlen, de valamikor csak begyógyul majd egyszer….
Délután kenun 2000m időre ismét. Ha valaki egyéni legjobbat csinál, akkor nem kell többet mennie, csak még egy levezetőt. Mindenki bemondja az eddigi legjobb idejét, bemelegítünk, várunk evezősök eltűnjenek az útból. Én indulok elsőnek, nyúlként hajrá! Tolom neki szuper a rajt, próbálok egy újabb fajta technikájú légzést rendszeresíteni, valamint nem elszállni lendülettel, sem elmélázni közben egyenletes feszes tempón maradni végig, forduló három korrekcióból megvan, nem a legjobb, de elmegy. Próbálom fokozni a csapást, végén kapom a bekiabálást hol tartok időben, mire figyeljek. 250m lehet még kb. hátra, de nem értek mindent visszakiáltok. Ennyi erőm van még ?! Akkor tényleg tegyünk rá rendesen amíg csak bírom! Végére be pihegek, de 35 mp-el jobb az időm, mint eddigi legjobbam volt. JUHU!
Csütörtök: Hajnali kondiban kezdünk hét különböző gyakorlat 40 mp-es munka aztán 20mp arra, hogy odaérj a következőhöz, kétszer pihenünk közbe hosszabban, nyolc teljes kört csinálunk végéig. Utána megyek a csatornába folyamatos 50 percet az outriggerem-mel, borús idő ellenére én élvezkedek, szeretem a reggeli vízre meneteleket is, nagyon is, hiába vagyok egyedül.
Délután a borús idő esőre vált vigasztalhatatlan csepereg. 1000-800-600-400-200m majd ugyanez vissza növekvőbe is a feladat. Hiába vártam már a holtági „veretést”, ez így elmarad ma. Szépen lapátolom a távokat sorra. Csinálok pár nagyon korrekt rajtot és utána is elég vállalhatónak érzem, persze vannak hibák és meg is beszéljük mit kéne korrigálni. Aztán annyira rákezd az eső, hogy ki leszek küldve a többiekkel együtt az előírt adag befejezése előtt nem sokkal.
Péntek: Délelőtt próbálom a 200m-eket. Bemelegítek kitűzve a pálya csak nyomnom kell! Elsőre nagyon elmegyek balra ez közben iszonyat megzavar. Másodikra már valamivel jobb, de nem nagyon van különbség. Harmadik a legjobb szétpróbálok tényleg törni és robbanni és meghalni bele. Akkor még egyet próbáljunk már meg, persze az felejtősre sikerül. Délután ugyanez mivel bekavar a tervezett programban a sportorvos. Elsőre hagyjuk, extra fáradtnak érzem magamat. Átvesszük a technikai dolgokat másodikra jön is egy jobb bizonyos szintig, távig. Harmadiknál nem igen fogom már fel, hol is vagyok, mit is csinálok, vége is lesz a mókának.
Nem arról van szó, hogy nem szeretném jobban hatékonyabban csinálni a dolgot. Most még ennyire megy a megörülés és a robbanás. Nem mindig jön össze, vagy nem olyan intenzitással,vagy nem végig. Még Bruce Banner-esen kenuzok sprintnél és nekem a másik csávó kéne…
Szombaton nem tudok ott lenni edzésen, így hétvégén edzői előírásra pihenek és tényleg semmit nem csinálhatok extrát most. Pihennem és regenerálódnom is kell, bármennyire tudományosan és erőszakoltnak is tűnik ez így leírva, ha ez a direktíva, akkor ez van, el kell fogadjam.
