Délelőtt indultunk neki a vértes újabb meghódításának tegyünk eleget Csákberénynél. Én és Sanyi jó hangulatban beszélgetünk és tervezgetjük vajon most mi várhat ránk . Ez nekem a második ilyen alkalmam, hogy megpróbálok lefutni egy teljesítménytúrát. Egyedül a nagyszerű és meleg füllesztő nyári időtől van bennem tartás.

Hálón tanulmányoztam már előzőleg a szint valamint a terepet, mondom bármi is lesz 10km, nem lehet probléma. Megérkezünk, parkolunk regisztrálunk, kocsmától indulunk egy izotóniás ital még belefér indulás előtt bár Sanyinak sietnie kell szalag-felszedő elindulna. Ő egyik én másik irányba indulunk, más távokból kifolyólag.

Utolsó pacsi előtte kötelező dokumentáció képek készítése akkor had szóljon. Nagy rössel indulok neki a dolgoknak ,talán nem kéne sziszeg a felfüggesztésemnél, hiába a dupla felfüggesztő oda még anyag kéne ,hogy kitöltse. Az aszfaltot akkor is végig futom és már érek is be pár kanyar után az erdős felvezető részhez egy szerviz út formájában. Szinte egyből el kezd emelkedni és kavicsos murvásba vált át a terep, nagyon nem érzem komfortosan magamat ezért erős túrázásba váltok így falom egyre a kilométereket egészen z első ellenőrző pontig.

Három kilométer körül vagyok lábamat megigazítom törlés plusz anyag bekerül frissítek nyomjuk tovább. Kiérek egy nagyobb dombosabb szakaszra nem bámészkodom megyek tovább, célom a tíz perc alatti kilométerek tartása, aztán nagyon neki is indulok és jól egyenletesen bírok haladni dombról fel-le, erdőn-mezőn kasul, akkora sebességben megyek az ember nélküli ellenőrző pontot ki is hagyom(ez csak később derült ki :). Nem vettem észre, de legalább tartom az irányt egyre nyomom és hagyom le folyamatosan a túrázókat.

Beérek egy jobban árnyékosabb fás részre magába az erdő mélyére és ott próbálok meredeken ereszkedni egy meder szerű vájatban. Merre lehet vajon az út a Csókakői várba fel, de szerencsémre meg van és nem rontottam el. Egy eléggé becsületes és kihívást jelentő lépcsősor és emelkedő kezdődik meg. Akkor hajrá! Ne habozzunk! Extrán figyelek minden lépésemre és megyek haladok egyre ,jobban egyenletesen felfelé, pár kőszikla megzabolázása következik átugorva és még pár kanyar és ott is   vagyok a vár udvarban felcaklatok a toronyba, ahol folyik a pecsételés. Kérdezik :”Hova ez a nagy sietség ?” - lepecsételnek, frissítek és már folytatom is az utam tovább. Csapnál még egy fejmosásra beállok, nagyon melegem van és én is extra mód izzadok közben.

Ereszkedem  lefele a várból becsatlakozok egy csoportba kémleljük közösen merre is kell mennünk. Nem akarom semmiképpen sem „elszabni” az utamat, belefutunk egy falunapba és már robogok is tovább kicsit köves kicsit aszfaltos az út, aztán kezdőik a szőlőhegyre a rávezető szakasz. Közben elégedett konstatálom ,hogy mások is terep-futnak igaz más távokon, nem csak le túrázzák a távokat.

El is érek az utolsó ellenőrző pontra sebtében pecsételek, közben kedvesen  invitálnak borkóstolásra- nehéz szívvel, de tovább indulok nem hezitálok, vissza se nézek. Előttem kutyások az mindig nagy élvezet. Aztán egy éles kanyar balra és kaptatunk fel a dombon- hegyen még magasabbra. Elérem az egyik ismételten magas pontját a távnak kitűnő panoráma tárul elém csodás tájjal, közben egyenletesen haladok tovább.

Sorra hétvégi nyaralók mellett haladok és egyre vált át a táj földes füves utakról aszfaltra és egyszer csak már egy kisebb autóúton vagyok az övezetből nem sokára kiérek. Közben meg kell állnom protézis igazítás 2.0 céljából. Izzadság kiöntése, csonk megtörlése, visszatetszem a rendszert és már kapkodom is magamat tovább. Ez az gyerünk! Innentől aszfalt sec-pec bevégzem ,2-3 kili lehet már csak vissza extrán kifele jövök már a hajrában vagyok. Még pakoljuk meg !Egyre jobbak az időim is az átlag kilométereket tekintve, biztatom magamat.

Kiérek már innentől végig aszfalt fogad, vége lett a vidéki-házas résznek is összekötő úton vagyok haladok vissza a településre. Ott érek be ahol el is hagytam, csak egy másik úton érkezem be, közelítek visszafelé és még 2-3 utca és kanyar és egyszer csak bent is vagyok a rajt-cél zónában - a kocsma  teraszán -Ez-az!

Szuper az időm, mondja az egyik szervező, nagyon gratulálnak, én meg fogadoma dicsérő szavakat. Ahogy rendezem magamat és a levegő vételemet mesélem ,hogy próbáltam végig futni ahol csak tudtam. Aztán már meg sem lepődök , elhagytam az utolsó harmadban az itineremet és a pecsételő lapomat.(Eddigi mindhárom teljesítménytúrán mit teljesítettem, így jártam ,de a sporttársak kedvessége és rendességéből kifolyólag, mindig begyűjtötték és célban  vissza is kaptam azokat, ezúton is köszönet érte.)

Nagyon tartottam a távtól és főleg a rekkenő hőségtől, amiben elindultunk  a végére az idő párás vihar előtti borús időre váltott át ,végül nem szakadt le az ég. Végig bírtam magam tartani a 10 perc alatti kilométerekhez ami terepen elfogadható szerintem, egy erős visszaesésből sikeres kiigazításból jól jöttem ki. Protézis működött a végére nagyon megviselődtem és ismét kisebesedtem és elég nehezen viseltem a haza utat és a nehézségeket. Végül 13 kilométer lett 2óra 13perc alatt, szintemelkedés volt, (de már nem emlékszem rá mennyi is pontosan, az eszközöm meg össze-vissza mér,ezért az ő adatait nem venném mérvadónak).

Miközben várom Sanyit is,hogy beérkezzen a 20 kilométeréről. Addig én teázok, zsíros kenyér és társaival pótolom az energiatartalékaim veszteségeit. Közben jó kedélyűen beszélgetek a szervezőkkel. Sanyi is beér mindenki elégedett ő is frissít és lassan hazafelé vesszük az irányt az autóján. Ismét nem csalódtunk és egy remek teljesítménytúrát sikerült lefutnunk és megismernünk egy új arcát a természetnek és tájnak magának a Vértesnek és rejtelmeinek.