Hétfő: Először kondizok nagyon rég óta ismét. Az ,hogy egyedül vagyok minden az enyém különösen feldob. Végre csinálok mellhez-húzást és minden mi jót kilenc gyakorlat nem tudom hány sorozat fér bele. Nem nagy súlyokkal, kezdettnek jónak tűnt.

Kedd:Ismét egyedül támadok a kondiban egy hasonló nap de más gyakorlatokkal.

Este újra úszni megyek sok idő után ismét Külön foglalkoznak velem. Tibortól kapok egy béka-talpat minél jobban ráérezzek mindegyik nemben a lábtempóra. Így gyakorlom főleg a gyors lábtempót.

Szerda: Ugyanaz mit azt megelőzően,a kondiban  de végre van társaságom, még ha kis időre is.

Utána délután megyek teniszre. Jól sikerül. Próbálok mindent egyre jobban mennek a dolgok, nincs lazsálás.

Csütörtök:  Első találkozásom az ergóméterrel ,mint parakenu-t próbáljuk szimulálni  témában. Egy sima kajak-ergó, no de milyen lapáttal?  Nincs nekem megfelelő méretű lapáthosszat lefedő lapát. Úgyhogy izzadok első két- három sorozat után láthatóan kész vagyok gyorsan.

Ömlik rólam patakokban a víz, vörös a fejem(látom tükörben,egyébként is érzem), fogy a levegő, kész végem. A fő rész tizenegyszer három percek első másfél perc erős, második része könnyed közte rövid szünetek. Ötödik-hatodik sorozatra kapok egy kisebb nyelet, és az ellenállás is lejjebb kerül. Mint kiderült majdnem végig duplán kaptam az „ívet” a nagyobb ellenállás, plusz nagyobb lapát által. Végére elég normális pulzussal tudom le a 11.-ik sorozatot és tudom a légzésemet is rendezni.

Este ismét úszás gyakorlása következik. Mindegyik úszásnem sorra kerül egymás után. Mellen minél több siklás, jobb lábtempó a célom . Gyorson át vesszük a bal oldali levegő vételt meglepődök megy egyből,ez is mondom királyság eddig ilyet se tudtam még. Háttal meg csak barátkozok még messziről, kimérten néha egy-egy hossz erejéig . Végére jól leszív közel 70 perc főleg koncentrációban.

Péntek: Ismét ergó. Újabb konstrukció nyéllel, lapáttal. Nem rossz sokkal jobb mint egy nappal előtte, de még mindig kicsit  hosszú. Nem baj ma ezt kell szeretni. Ezzel kell csinálni bemelegítő rész után a fő rész nyolc darab fél perc gyors majd fél perc lassabb. Mindez négyszer ismétlődik ez a teljes nyolc perc köztük rövid szünetek. Már jobb volt mint egy nappal előtte, de még nem az igazi nagyon új nekem ez az ergó téma.

Szombat-Vasárnap: pihenőnapok

Legelőször nem is tudom , hogy hány éves lehettem pontosan óvodás talán, de Gabi néni és irányításával kezdtem meg a tenisszel való ismerkedést. Most a megyei ipar kamara , Hotel és parkolóház  található a helyén. Visszaemlékszem ,mindig nagyon figyeltünk a többi játszóra, főleg ,ha szerváltak akkor meg volt után mentünk valamelyik hátsó nem használt pályára.

Ott pedig próbálgattam  fejleszteni a gömb és labda érzékemet. A labdával játszani, gyakorolni. különböző gyakorlatok nagyon nem hoztak lázba anno tisztán emlékszem, de valahogyan csak elvoltam és kibírtam egy darabig.  Ott és akkor tanították meg az üvegből és kis-üvegből való szakszerű ivását a szénsavas üdítőnek, úgyhogy már megérte járnom, hihetetlen mód küzdöttem valamilyen tonikkal vagy nem is tudom mivel. Ez a vonal gyorsan abbamaradt szüleim  nagy bánatára. Pedig vittek élőben is meccsekre ,nagy volt az elköteleződés családilag de , biztosan semmi kedvem nem volt egy helyben csöndben ülni órákon át , inkább "kommandóztam" egy magam.

Emlékszem apám nézte a Roland Garrost és azt, hogy küzd meg  valami két spanyol salak-menő egymással. Ez kb. első emlékeim tv-s teniszről ,na mondom elég uncsi és sokáig is tart így gyermek fejjel, hiába magyarázta nekem ők mekkora nagy játékosok és ez már az elődöntő?!. Persze magyaráz, tovább de , hogy ki az a Nastase?! Anyukámnak meg Jimmy Connors, hogy ki ?!Nekem semmit nem mondanak akkor még ezek a nevek.

Utána jártam mindenféle gyermek táborokba nyaranta és emlékszem ott is teniszezni próbáltam. Nem emlékszem miért, tuti szülői nyomásra volt is egy ütőm, de semmi különös. Aztán még általános iskolában is próbáltam vége fel ugyanazzal az ütővel ,falazás ilyesmiket egyedül próbálni,de aztán valahogyan ez is abba maradt.

Aztán megboldogult keresztapámtól megtudtam közben, hogy az Agassi valójában a pasikat szereti, szerinte, ugye hosszú hajjal csak az lehet nála a helyzet. Valamint végig néztünk egy olyan női Wimbledon döntőt is, ahol konkrétan tudta Vitray kinek szurkol- de ezt tényleg lehetett tudni-  melyik hölgynek meg ő és kész is volt az összeesküvés elmélete ,milyen jelzőkkel operált a Balatoni nyaralásom során mikor ez is történt itt nem idézném pontosan.

Aztán a legendás Davis kupa győzelemre is emlékszem az Ausztrálok ellen a magyaroktól. Sőt még a népsport címlapra is,mintha brazilok ellen vezettünk volna vagy valami ilyesmi, ez még páros után 2-1 volt akkor ausztráloknak összesítésben. Szóval nekem a  Nagy Ő,még teniszezőként van meg és így is szeretnék rá emlékezni, nem a ripacskodásairól.

Egyetem vége felé amikor már megszűnt a kispályás focink és túl voltam egy sikeres boka műtéten is. Nem nagyon akartam focizni már többet. Megláttam egy hirdetést esti úszás után a szegedi sportcsarnok bejáratánál és arra lecsaptam egy jó báratommal. Elkezdtünk járni elég baráti volt az ár, főleg ,hogy feleztünk, de sem ütőnk ,se semmink nem volt más csak a lelkesedésünk.

Májustól  jártam egészen nyár végégig. Aztán később már egyedül ,de nagyon megfogott. Emlékszem annyira más terhelés volt a kezemnek –akkor nagyon hurka-gyurka voltam még- ,hogy fájt a csuklóm és az alkarom is, hiába volt viszonylag extra könnyű az ütőt amit próbáltam használni. De a szerválás és annak gyakorlás és rávezetés sosem töltött el nagy lelkesedéssel akkoriban sem. Lényeg a lényeg ,nagyon jól heti egy-két alkalommal telt el végig a nyár Sári Dániel segítségével .

Ekkortájt olvastam először Agassi életrajzi könyvét. Ami nagyon-nagyon tetszett és az ,hogy mennyire kétarcú volt a játékkal való viszonya és mennyire „utálta” is, valamint bevallott gyengeségei (?)mind nagyon emberivé tették a történetét.

Hozzá kapcsolódik még az a történet is ,amikor utolsó Us Open döntőjét vívta Federer-el,arra a mérkőzésre aki még nem is szereti vagy érdekli a teniszt ismerősöm is csak szuperlatívuszokban tudott beszélni róla mennyire beszívta és nem bírta elkapcsolni az adást. Mennyire átjött az érzés, ahogyan heroikusan küzdöttek.

Sampras és az ő közti összevetésben elég egyértelmű , hogy én milyen párti vagyok ezek után szerintem.

Azóta is követtem a profi teniszt Andy Roddick volt favoritom, amíg nem lett Federer egyértelmű domináns. Jelenlegi nagyok közül főleg Djoko szimpatikus. Mindenkit elismerek, itt is a legjobb a változatosság azon idények évadok kedvenceim ha más-más versenyző nyeri adott naptári évbe kiemelt tornákat, és nincs egyértelmű túldominálás és uralom. Gyakran az esélytelenebben szorítok, Fognini, Nishikori, Tsonga és társai valamint a felnövekvők játékát szintén tudom értékelni. De mostani útja a profi játéknak nem nagyon tetszik ,túl-túl erő dominált. Most már ha egy-egy nagy torna döntőjét tudom követni néha annak is örülök. A negyeddöntő elődöntők sokszor jobbak bőven, mint a döntők.

Aztán vissza költöztem Győrbe és évé végén ért a balesetem. Utána ez fő céljaim között volt, már akkor is, hogy teniszezni és biciklizni tudjak minél előbb ismét. Ezen dolgok mind meg is valósultak, lehet előbb is lehetett  volna ,de 2017-ben sikerült újra ezeket napi rutin részeivé tenni.

Április, május körül láttam a hirdetést ismét , na mondom felhívom. Találkoztunk személyesen és megbeszéltük ki, hogy mit képzel el. Ottó bá , Pesztenlehrer Ottó nagyon segítőkészen állt hozzá a dolgokhoz.

Egyből bele is vágtunk mely ütések, hogyan kéne nagyon az elejétől fokozatosan, rávezetően. Hogyan nyit a láb követi a kéz minden, jó legyen és maradjon meg az ember gyermekében ne a rossz rögzüljön, mert ugye később azt még nehezebb lesz kiirtani. Egyre jobban haladtunk  egyre tovább tartott egy-egy kosárnyi labda, ő pedig nagyon vigyázva és körültekintően járt el , mindig rám való tekintettel adta hozzám közel vissza a labdákat.

Ekkor még a pilonos protézist használtam DVS felfüggesztéssel.Részletesen itt írtam róla: https://pirateturtle.blog.hu/2018/05/04/_terminator_labprotezis_2#more13890292 .Egészen addig míg el nem tört Aztán rövid idővel utána a Challenger lábfejet szintén DVS-es felfüggesztéssel. Végül júliustól egy újabb felfüggesztéssel a Challengert.

Így telt végig a nyarunk heti kétszer mentem, közben készültem a Balaton körbe tekerésre biciklivel, ilyesmik. Ekkor már nem fájta a kezem , vagy csuklóm a funkcionális mozgás és kettlebell-nek voltak ilyen irányú pozitív hozadékai. Aztán év októberében elkezdtem a parakenu-t és mivel jött a téli időszak is a szerda délelőtt 11-óra lett az időpontom télre, általában pihenős nap volt, vagy délután volt egy köredzés télen.

Sokat kaptam a kritikát, mikor mennyire vagyok beállva és mennyire vagyok merev, ha éppen élő fegyvert kovácsoltunk a testemből és a súlyos kondizások után nem volt nyújtás vagy nem kellő mennyiségű akkor nagyon előjött a darabos robot Máté teniszben, ami ugye nem nagyon jó.

Közben nagyon jóba lettünk sokat viccelődtünk és beszélgettünk az öreggel. Mindig megbeszéltük az él teniszt is ,meg ,hogy mennyire nem bírja Nadal-t úgyhogy ne utánozzam véletlenül se a tenyereseimbe ,hogy gyorsítva felkapom a végén, nem kivezetve a mozdulatsort és ilyesmi beszélgetések.

Megkerestem egyik ismerősömet és kértem ajánljon egy jó edzőt Szegeden. Tudtam ,hogy nagy a sportágérintettsége, unokatestvérével sokat beszéltünk a profikról éppen ,hogy alakul világelsőség sorsa anno , valamint a fonákját is sokat bírta dicsérni,ezt már sajnos nem tudom leellenőrizni és számon kérni rajta akár zrika formájában élőben.

Így alakult ,hogy idei év szeptembertől Ajkay Norbival edzek heti egyszer. Ami szintén nagy váltás a játékomba. Ő egyből kijavított stílusbeli hibákat felhívta figyelmemet mit kell egyértelműen korrigálnom. Nála nincs kivételezés és enyhített üzemmód. Egyre jobb mindegyik ütésem már célirányosan is irányítjuk a labdákat mikor hova kéne érkezni udvarok, folyosókba ütés,folyamatos váltás kereszt-egyenest közt stb.. Valamint szerva is belefér néha és az sincs  elhanyagolva lakuk az is.

Mi ezzel az egésszel a célom? Jól érezni magam! Nem versenyezni. meg nem szeretnék naponta futni és  ami ezzel elengedhetetlenül jár. Ennyire nem akarom terhelni magamat. Ez egy hobby-sport. Nagyon szeretem röviden. Önfegyelemre és tökéletes kontrollra nevel, majdnem olyan mint egy harcművészet. Én nagyon el tudok benne merülni pozitívan és ki is kapcsol tökéletesen a labda „vadászata” . Külön élvezem ,hogy nem  egy monoton mozgásforma. Mint  az evezés,futás,úszás vagy kondizás és társai azok nagyon betudnak „darálni” egy idő után, itt viszont feltöltődök, rekreációs céllal csinálom.

Gyakran agresszívan, frusztráltan érkezem más dolgok miatt is ilyenkor nagyon jól lebírom vezetni feszültségemet is, ha olyan van, bár a harag és az ideg itt sem jó tanácsadó,sőt. Valamint a játék szeretete megismertet új emberekkel és helyzetekkel. Csak kaptam ettől a sporttól is. Ez év tavaszáig ütőm sem volt saját, úgyhogy nagyon nem költöttem rá sokat, valamint a legolcsóbb sportáruházi cipő is ugyanúgy megteszi.  De itt is elengedhetetlen a rendszeresség és a heti egy alkalom(ez főleg a kihagyott hetek után jelentkezik)  minimum,mert gyakorolni kell ,hogy ott legyen készség szintén az emberben a az előhívható tenisz-program.

Az ,hogy teniszezni protézissel sem lehetetlen, persze itt is mint mindig mindenhol tudni kell saját határainkat és csak mély tisztelettel érdemes azt feszegetni ,de azon belül ami jól esik mindent szabad. Nekem nagy célom volt ,hogy gyakorolhassam ezt a sportot  újra. Sokan nyáron is, ha láttak az ütővel a vizi-telepen megjegyezték „Már sportot váltottam ?!”. Nem ez egy tökéletes kiegészítő nekem amit nem szeretnék jövőben sem elhagyni még ha kicsit fura  módon lehet ,hogy egy edzésről megyek teniszezni is például, de ez már az egyéni lököttségem a sportok és a mozgás irányába.

45. és 46.hét:

Először október 20-án tíz órakor délelőtt újra vízre szállhattam. Jó sok nap telt el legutóbbi óta Szolnok óta. Meg egy teljesen új és más hajó. Fel voltam spanolva. Beszállok, van egy frankó lábtámaszomnál egy rögzítő,beálltjuk és nyomás neki. Semmi durvulás csak szokom a hajót és a környezetet.

Hétfő:Közben eltelt pár nap amíg ismét vízre szállhattam. Megbeszéltük miket kéne állítani hajón. Hol kéne ülnöm, ilyesmik Ezek korrigálásra kerülnek rövidesen. Megyek. Csak egy egyenletes menetet amit produkálok, néha próbálok bele gyorsítani mikor milyennek néz ,ki ,mennyire verem bele a lapátot az első rögzítő fémbe,de simán, állítani kell.

Kedd: Egyedül megyek. Ennyi!Szél hatalmas és cibál ,jó buta. Megnézem azért mennyi egy tíz kilométer,meddig és hova jutok. Ismerkedek továbbra hellyel jelzésekkel, hajóval.

Szerda:Állítás ülésen megtörténik, még mindig lehetne egy kicsit, állítani de idén már elég meg jó lesz az. De most már erőlködnöm kell ,hogy verjem a vasat elől lapáttal. Csinálom a gyorsításokat 25-30 csapásig ,próbálgatom hogyan megy. Egy biztos ez ismét gyorsabb és könnyebb hajó irányítást illetően, mint az előző.

Csütörtök: Ismét magányos harcosként tolom. Semmi szél először élvezem a helyzetet és már egyre több felpörgést kell bele vinnem a mutatványba, meg is teszem a gyorsításokat.

Péntek: 10 db 30 mp-et kell produkálnom maxon, megnézzük technikám hol milyen. Eléggé ki vagyok a vége felé, meg légzésbe szétesek közepén. Attila mondja pattogjon,mindig elől,hátul meg már szabadítsam is,szokásos hallottam már ez vagyok ezek a hibáim,de rajta leszek, vagyok folyamatosan ,hogy jobb legyen.

Hétfő: Katával egy időben megyünk vízre így végre van minimális társaságom is. Olyan tíz kilométer kb. az  egész napi adag visszafelé egy kilin belül kétszer kell belehúznom gyorsítva csapásilag és megőrülnöm.

Kedd: Szél ismét játékává tesz. No nem baj ,bírjuk mi ezt ,vagyis elfogadjuk a kihívást ,megyek egy egyenletest és utána örülök ,hogy most ennyivel letudtuk mai napot.

Szerda:A fordulómig egyenletesen evezek utána visszafelé 10db gyorsított csapásnöveléses szakasz kell, hogy meglegyen benne ismét . Meg is csinálom ,minden rendben.

Csütörtök: Ismét hatalmas szél fogad minket a hajógyárnál megfordítanak és irány a belváros felé, arra nem voltam még így a Tiszán ezért érdekes nekem ez a mai mutatvány csupán. Folyamatosan megy a gyorsítgatások, mint azt megelőzően is.

Péntek:Semmi flikk-flakk nincs benne egy egyenletesen kilenc kilométerrel zártam a hetet és a vízen való idényt is.

A jó és enyhe időnek is köszönhetően. Ez a két hét legalább több mint a semmi kicsit szoktam a körülményeket arra tökéletesen megfelelt.

36.-44.-hét:

Röviden nem nagyon edzettem, de hát akkor nem is lenne bejegyzés. Jó vezetett edzéseim nem voltak. Tudom. Egy vagy két hétig biztos voltam benne ,hogy nem egyből lesznek besétálok az utcáról és menni fog minden, mint a karikacsapás Szegeden is.

Augusztus 30-án kiszálltam hajóból Szolnokon bajnokság után, aztán még Győrben lepakoltam és ennyi. Aztán egy vagy két hét múlva tudtam elmenni a lapátomért telepre és egyéb cuccaimért egy szombaton. Azt ,hogy  elmegyek nem közöltem senkivel, Pöcivel még bajnokság előtt. Nem akartam búcsúzkodni senkitől meg azt nagyon nem szeretek alapból se , úgyhogy ezt így alakítottam magamban.

Új helyzet új kihívásokkal ,máshogy nem tudom megoldani a sportot ,csak ha segítenek Szegeden és belemennek valahogy ,hogy foglalkoznak velem. Magamnak nem tudok egy csatornát vájatni akárhol gyakorlásom céljából, plusz hajóm sincsen úgyhogy  egyértelmű volt ,hogy magam nem megyek semmire. Közben albérletet kellett találnom csak úgy a semmiből már szeptemberben, alkalmazkodni az új hely és kihívásoknak, hogy megtaláljam benn a helyem és  a számításaimat. Az egyetemen minden elrendezek amit csak tudok az első két hétben, velük nincs semmi problémám, tudom a dolgomat , mikor mit kell teljesítenem irányukba.

Aztán második héten kiderült ez nem is lesz olyan egyszerű mutatvány a sport része ,amennyire én elsőre elgondoltam. Beszélgettünk több emberrel, többször is, mit mikor hogyan merre kéne, ezeket nem részletezem most itt, mert felesleges. Nem kibeszélni és kiírni akarom a történteket.

Aztán láttam ,hogy itt akár hetekig ,hónapokig is el tarthat ezt a várakozás és a tétlenséget nagyon nehezen kezeltem nem fizikálisan sokkal inkább lelkileg viselt meg a semmit tevés folyamatosan,hatott rám „bénítóan”a hétköznapokban is. Aztán minden megoldódott egy bizonyos idő után és módon lezárult.

Ameddig vártam és vártam ,hogy hogyan is alakul a sorsom természetesen próbáltam aktívkodni  is minden héten és nap-nap után nem lustálkodni, eltérő sikerrel. Futások, saját-testsúlyos edzések. Hétvégén egy kis teljesítménytúra lefutás ,vagy Görögországi hegyi móka,amiről lesz részletes beszámoló azért befigyeltek. Úgyhogy így ezekben a  tenisz lett a legnagyobb barátom ,amiben feloldódtam és kiélhettem magamat.

Norbival új erőt vett a teniszezésem akivel szeptembertől dolgozunk együtt azon, hogy ebben a hobbi tevékenységben minél jobb legyek. egyből sok mindent javított rajtam stílus hibákat és figyelmetlenségeket és azóta is hétről hétre fejlődök töretlen az ütésekben és azok specializációjában , de erről is lesz egy részletes teniszes bejegyzésben kifejtés bővebben még ezen a héten.

Szóval valahogyan csak túl voltam és lettem ezen a nehezebb időszakon is .Október 20-án ismét vízre szállhattam. Ez már valami!Már egy új hajóban 13 hónap alatt a harmadik hajóban  találtam magamat és már nem is tudom hányadik vízen tettem ezt. Erről az első vízre-szállásról következő heti beszámolóban teszem meg . Jó és enyhe időnek következtében még tudtam két hetet így is alapozni valamennyit, más nem szokni magam és a hajó viselkedését és az új környezetemet.

Ezután hetek már ismét részletesen kerülnek bemutatásra az edzéseket illetően. Mindezek ellenére azért csak sikerült november elején a félmaraton is ,amit beterveztem de az is meg lesz írva saját bejegyzésben szintén. Szóval ennyi mindennek beharagoztam majdani leírását köszönöm meg a figyelmet és türelmet , innentől száguldok tovább a blogban is!De amíg ez nem záródott és oldódott meg  ez a fejezet addig nem akartam írni sem edzésekről, sem más kalandokról jó szívvel.

Legutolsó versenyem elfogadhatóra sikerült mivel, bár eléggé bent ragadtam rajtban aztán gyorsan összeszedtem magamat és végén még a hülye nézelődés is belefért, amiről nem tudok nagyon leszokni, részletes leírás róla itt található. https://pirateturtle.blog.hu/2018/07/24/ii_felnott_es_parakenu_valogatoverseny-szolnok-2018_07

Szóval volt igen minden szél is rendesen meg Szolnok. Aztán visszatértünk a sima kerékvágásba és teltek a hetek. Egyből a verseny után kaptam három hét pihenőt, utána még két hét volt ezután, amikor egyedül edzettem. Ezen időszak azét volt kihívásokkal teli számomra, mert nehezen tudtam jól kezelni és, hogy pontosan mit és mikor is csináljak gyakoroljak, de ne is hagyjam el magam közben.

Aztán visszatértünk rendes metódusban, néztük a technikámat, mondjuk én épp nem, hanem próbáltam csinálni, hallom a kritikát és a javító szavakat, amik jogosak voltak, de hát öt hétig ugye nem tudtam "nézni magam", javítunk rajta a pár edzésen, én legalábbis próbálok amit csak tudok tőlem telhetően tenni az ügy érdekében.

Aztán egyszer csak szólnak pakoljak, kössem a hajót, menni kell, mindez megdöbbenéssel ér engem, azt se tudom mikor lesz futamom pontosan. De hát, ha így alakult, akkor csináljuk, felkötjük előtte szétkapom és kapom az eligazítást, hogy akkor másnap kedden már megyek is a többiekkel a versenyre. Aztán addig is szokom a hangulatot akklimatizálódók, edzek, strandolok, amit csak szeretnék.

Az út elröppen, utána elfoglaljuk szállásunkat A kenguru-Jack-el vagyok egy szobába Sebastiannal, ugye aki ausztrál, jól kijövünk, sokat beszélgetünk, mindenféle témában. Délután edzek egy gyorsat, hogy tisztában legyek bővebben az itteni viszonyokkal ismét. Az előző alkalommal csak mentem vízre bemelegítettem letudtam futamot kiszálltam érem a nyakba és pakoltam is mentünk is vissza haza. Most jobban és célirányosabban fedezem fel az itteni viszonyokat hol zavarok, hol vannak pecázók, mit és merre próbálgathatom magamat. Egy félóra alatt meddig jutok, majd irány vissza, egyenletesen evezek, semmi fejvesztés vagy gyorsulgatás, még csak élvezem a helyzetet és szokom a környezetet.

Este történetek és beszélgetések a fő mozgatórugója, az adott szobába összevegyül a sok versenyző és természetesen mindenkinek megvan a véleménye kiről miről hogyan halad és lehetne jobb és eredményesebb, ezek örök témák visszatérően. Társaságilag is eléggé beépülök, már ahogyan telnek a napok és esték az aktívabb részvételbe és beszélgetésekbe. Az én kialakult státuszomról is van mindenkinek egyből véleménye, hogy kajakban is vagy csak kenuba mikor mi lenne a jobb és frankóbb, de ez így a jó és előremutató.

Szerdai nap, nagyon nehezen veszem rá magam bármire is, hogy edzek vagy, hogy produktív legyek. Rám is rátelepszik az apátia és az utolsó verseny hangulat és kicsit fáradtsággal és tompultsággal, valamint sokkal kevésbé fókuszált versenyzőtársakról ragad rám. Követem nézem a futamokat, amik vannak sorba, és csak elvagyok, mint befőtt, nap végére aztán mégis ráveszem magamat és vízre megyek, nem a semmiért vagyok ott és csinálom, mit jónak gondolok. Gyorsulgatok és berobbantgatok, teljesen álló helyzetből meg-meg indulok, rajtot próbálgatom és a többi ilyenkor szokásos dolgokat, valamint emelt intenzitás és frekvencia szám kevés ideig, aztán újra és így tovább mit gyakorolgatok, kicsit jobban belemenni a „megőrülésbe”, de még korlátok között.

Éjszaka próbálok minél többet aludni és pihenni, úgyhogy amilyen gyorsan lehet lépek az esti külön programból ezúttal és próbálom magamat kipihenni amennyire csak lehet. Sebastian jótét lélekként vállalja „felvigyázó” mártír szerepét azoknál, akik nem gondoltak a korai alvásra még, azért persze sikeresen felébreszt, mikor megérkezik éjszaka közepén, de gyorsan nekilát aludni és így én is visszaalszok nyomban. Tele vagyok mindenféle „okos” gondolatokkal, amikkel csak forgolódók és nem nyugtató vagy pihentető az alvásom, amit letudtam. Így ébredek meg a nagy napon végül.

Túl mindazon, hogy a versenyzők nagy része fáradt és már sehova sem kívánja ezt az eseményt, mert vagy kint volt a világbajnokságon és világ-versenyeken vagy korosztályosan szerepeltek, vagy az okos egyetemi-főiskolain stb…, vagy mert nem jutottak ki vagy nem úgy sikerült az adott éves szezon. Én azért mindebből a szituációból is most a legjobbat szerettem volna kihozni. Nagyon is jó lenne nyerni, legalább a kategóriámban.

Délelőtt egyet elmegyek vízre csak, hogy érezzem a törődést, addig se foglalkozzak a gondolataim a versennyel és a futammal. Próbálom lefoglalni magamat minél hatékonyabban, és rápihenek a dologra. Gyorsan minél előbb le akarom tudni az ebédemet ez is meg van, aztán utána egy kicsit ejtőzök és rendezem a gondolataimat, relaxálok, ráhangolódók a dolgokra.

Nézem, kik vannak, meglepetten konstatálom hatan vagyunk, jól van, mondom kell a pont minden klubnak, küldött mindenkit, akit csak ért, ahogy látom. Elkezdek melegíteni. Pumpálgatom magam pár gyakorlattal, aztán totál felpörgök, nem mintha eddig nem lettem volna így. Mindent leellenőrzök, rajtszám fent, lapát hajó rendben én is beöltöztem harci díszbe, akkor menjünk. Nem akarok nagyon sokkal előtte vízre menni egy 20 perc elég lesz, úgy is tűkön ülök, nyugtatgatnom kell magam és visszafogni, hogy ne pörögjem túl a dolgokat.

Akkor vízen nézem kik vannak, kik jöttek el, a Honvéd az én kategóriámban nincsen, pedig ketten lennének papíron. Jól van, nem érdekes, melyik a pályám az a lényeges és még, hogy oda álljak be. Bemelegítettem, nagyon jónak érzem a hajót, idő is remek kezdjünk már, mondom magamban. Végre jönnek,ez az álljunk be kezdjük már el. Megint tök utolsónak kell beállnom a rajtgépbe, nem mintha fújna a szél, csak hát lehet eső lehet hó, lényeg sosem lehet tudni.

Összesen négyen vagyunk kategóriámban így két tapasztaltabb versenyző és én meg Erik, akit eddig csak kajakban láttam indulni. Mellettünk fölöttünk meg Suba Robi és Juhász Tamás külön meccsükben, de egy futamban indulunk, ők más kategória. Beállok, visszafogottan várom a rajtot minden érzékszervem éles, extra fókuszált vagyok, rajtam a napszemüveg a brutális módozat előjöhet, tessék. Indítják is a futamot. Akkor hajrá hadd szóljon! Egy perc és nyersz, vagy nem...

Eléggé jó lendületbe kapom el a rajtot nincs beragadás, vagy lemaradás, mint a borravalóval. Gyorsan elérem a sebességemet, pakolom egy-két-há, minél gyorsabban próbálom még-még fokozni a tempót és rátenni, ahogyan csak bírok a maximumomig. Extra lendületesen és könnyedén, mindemellett nagyon gyorsan telik az idő, ez átélve nagyon lassúnak hat, mégis hajóban egyszer csak már azt érzékelem mindjárt bent vagyok a pálya végén. Ki kell néznem oldalra persze csak a jobb érdekel. De miért?! Aztán még nyomok rá vagy kettőt-hármat csapásban és bent is vagyok. Először nagyon mérges vagyok magamra megint a kinézegetésekre, ugyanis teljesen mindegy, hogy öt-hat másodperccel el előbb vagy utóbb tudom meg mi lett a külön meccsem a más kategóriásokkal szemben.

Kategóriám megnyerve egy perc alatt vagyok időben, de ezt nem is konstatálom akkor még, mert megnéznem sincs időm az eredményeket. Juhász és Suba vert, de eddigi legkevesebbel. Na mindegy, első szezonban még nem tudtam a leggyorsabb lenni ebben a hajóban abszolút, de kategóriám (ami nincs nemzetközileg) megnyerve, az is valami. Meg még semmiben nem voltam magyar bajnok sem ezt megelőzően, persze nem erre gondolok mikor kiszállok. Azért érzem, van még bennem tartalék, egyből rendezem a légzésem, elsőnek evezgetek visszafelé, kb. semmiből nem állna még egyre odaállni egyből, túlbuzgott bennem az adrenalin tuti.

Part felé így haladok, hogy kikössek ilyen hangulatban. Egyből szedem szét a hajót, fújok, kettő iszok, fogadom a gratulációkat, próbálom felfogni mi történik, emésztgetni, hogy vége van, vajon milyen időt mehettem. Közben szól Balázs mennem kell dopping vizsgálatra,- amennyiben most megfelel nekem- na mondom magamban nagyszerű, ezt még ki kellett kulcsolnom most éppen amikor rendezném magam. Erre vágytam leginkább most.

Ballagunk Balázzsal a mintaadásra ami ”jó” ebben a kötelező kellemetlenségben, hogy legalább elkísér. Produkálok egy mintát olyan sebtében, ahogyan arra csak képes vagyok, szerencsére épp elég lett mindegyik részbe a mintám. Előtte persze kéretlen kaptam a jó tanácsot még pluszba mindenkitől mit, hogyan ne stb… Ne izguljam és izzadjam szét magam még ezen is, grátisz most a futam után. De ezt is letudtam. Épp sietve elérjük így legalább a díjátadómat is.

Megkapjuk érmeinket, mindenki mindenkinek gratulál, a képek készülnek. Összes kategória parás férfi női mindegyik szakág egyben gazsulál én jópofizok. Én azt érzem el vagyok fáradva, tömérdek gondolat cikáz bennem, nem nagyon tudom magam átadni a pillanatnak és megélni rendesen.

Fel sem fogom, hogy vége van, meg ennyi volt szezon, nem tudatosodik bennem. Azon aggódok mikor tudok beiratkozni az egyetemre, mit ezen a héten kéne még megtennem. Elintézek pár telefont, de nem eleget, váltok pár üzentet Pöcivel is, megtudom perc alatt mentem. Ez-az! Mondom csak összejött perc alatt lenni! Juhú, végre versenyen is! Lemerül a telefonom, nagyszerű.

Aztán veszek magamnak egy kirántott húsos szendvicset, jégkrémmel és némi védőitallal. Vége van, vége van. Felfogtam. Aztán visszamegyek többiekhez, kóstolgatnak visszafogottan „Itt az új magyar bajnokunk”, na mondom ezt sem fogtam még fel, de ha így van így van. Este eléggé jó hangulatban telt részemről.

Másnap még ott maradok, amíg el nem indulok egyik busszal. Futamok követése közben kérdezem Laci Bá-t, hogyan is állunk a pontversenyben, mert ha már lehet, nyerjük meg azt is, természetesen buzog bennem a nagyra vágyás. Mondja, nem lehet még tudni. Sok van még, de nem állunk olyan jól, a para szekció kitett magért, mondja elismerően rólam és Dávidról (ő második lett). Azért a végére csak meglett az is, mármint az összesített pontverseny megnyerése a klubnak.

Mindent összevetve csak elégedett lehetek a versennyel is eredményemmel is, azzal is, hogy versenyezhettem itthon és a szövetség biztosíthatta ezt számomra. Köszönöm mindenkinek, szövetségnek, klubomnak edzőmnek és a mindenkori edzőtársaknak is! Remélem jövőben tudok még fejlődni és még eredményes lehetek mind eredményekben, és javuló időben, formában egyaránt, én jövőben is ezen leszek. Részemről így történt röviden, hogy első parakenus magyar bajnoki címemet szereztem meg, ami a klubnak is az első volt ilyen tekintetben.

35. hét:

Hétfő: Délelőtt megyek vízre többiek mást mennek én nekem három 200m-em van soron a csatornában. Előtte tisztességgel bemelegítek. Aztán hadd szóljon , ami a csövön kifér, nem nagyon fogom vissza magam. Eléggé belemegyek, ahogyan csak bírok remélem jó lesz ez így. Legvégén még technikám és csapásaim igazításra kerülnek sorra edzőileg is. Közben az idő remek semmi nem zavar meg. Legvégén levezetek. (Aztán ahogyan azóta alakult a sorsom, akkor voltam utoljára Győrben vízen.)

Délután minimális súllyal fekve-nyomok és mellhez-húzok semmi komolyabb megerőltető mutatvány. Felpakolom a hajót és másnap megyek Szolnokra a többiekkel az országos bajnokságra.

Kedd: Elutazok többiekkel Szolnokra. Egyből összeteszem a hajót ismét. Aztán hadd szóljon. Megyek egy jobban felfedezős kört. Legutóbb mikor itt voltam bementem letoltam futamot és jöttem is ki. Semmi romantikázás, nézelődés  vagy bambulda. Úgyhogy most mindent bepótolok, semmi nyomás megyek egy kört egy óra kb. Semmi megvadulás vagy be- , és rámenetel, csak szokjuk a körülményeket és a vizet.

Szerda: Nagyon nehezen veszem rá magam bármire is. Eléggé semmilyen hangulatom lett és rám is rám telepszik a többiek hozzáállása, nincsenek extrán felvillanyozódva. Szezon vége meg senki nem kívánja sehova se , de hát ez van. Végül megyek a  délutáni napsütésben egy nagy kört , és  ahogyan fordulok meg már csinálom a megőrülést a felgyorsítást és a gyors csapásokat nulláról elindulásokat stb.. Aztán mára legyen elég ennyi.

Csütörtök: Délelőtt mentem egy sokkal fókuszáltabb hasonló kört, mint tegnap is, csak ,hogy lenyugodjak és tudjam minden rendben lesz bármi lesz széllel,időjárással, ne töprengjek rajta addig se, míg várakozok a délutánra és, hogy elérkezzen a futamom. Végig nagyszerű idő volt nem volt gond ezekkel a tényezőkkel egyáltalán.

Délután volt a futamom, lesz róla poszt és részletezés, hogyan éltem meg és mi történt pontosan.

Aztán úgy alakultak a dolgok ,hogy október 20-áig nem is volt edzésem és vízen se voltam, de ez nem lesz részletezve.

34.hét:

Hétfő: Nemzeti ünnep, úgyhogy én sem mozgok semmit.

Kedd: El kellett utaznom egész nap úton voltam hivatalos ügyintézés miatt.

Szerda: Kilenckor kezdünk. 300m –eket megyek a csatornában. Többieknek más az adagjuk. Nem valami fényes most sem a technikám. Eléggé lent vagyok kivitelezésben , vízfogásban , mellesleg visszatért klutyogásom is. Ezekre mind figyelnem kell ismét!

Délután egyénileg kondizok többiek vízen vannak. Elején 50%-on mellhez-húzok fekve-nyomok és húzódzkodás fekvőtámasza kiegészítő 10-20 ismétlés számok között . Majd 70%-on a húzás nyomás és hátfeszítés és deadlift a kiegészítők 1-6 db számok közöttiek az ismétlés számok.

Csütörtök:  Délelőtt a holt-ágban megyek csupán 3db 200m-et. Hetek óta nem jártam erre, nem is vagyok valami jónak biztosan nem mondható. Először azt se tudom , hogy mi van el vagyok tévedve nálam szokásos állapot. Aztán másodszorra már csak-csak. Végül fogás váltás van egyre jobban megyek klutyogás is enyhülget.

Délután kondizunk felülés római padon deadlift hátfeszítés, kétkezes váll, mell tárogatás, bicepsz tricepsz fekve-nyomás és mellhez húzás 8db mindenhol 10 kör. Végére eléggé bekészülök. aztán majd izomlázam is lesz nem mintha szokott volna lenni.

Péntek: Délelőtt megyek vízre. Megyek egy csatorna tetejét bemelegítésként. Majd 3db 300m van soron. Más nem nagyon aktív rajtam kívül. Első jó szenvedősnek érzem. Másodikra sem változik ez sokat. Kilépőnek azért minden mindegy alapon mindent bele próbálok adni amim van. így fejezem be ezt az edzést.  

Szombat: Egyénileg megyek vízre. Irány a csatorna jó korán kint vagyok sehol senki ember fia nem is találkozom senkivel. Pár pecás és kutya sétáltató csupán akivel találkozom. 200m-eket gyakorlom egyénileg ez a feladatom.

Vasárnap: Pihenőnap.

Délelőtt indultunk neki a vértes újabb meghódításának tegyünk eleget Csákberénynél. Én és Sanyi jó hangulatban beszélgetünk és tervezgetjük vajon most mi várhat ránk . Ez nekem a második ilyen alkalmam, hogy megpróbálok lefutni egy teljesítménytúrát. Egyedül a nagyszerű és meleg füllesztő nyári időtől van bennem tartás.

Hálón tanulmányoztam már előzőleg a szint valamint a terepet, mondom bármi is lesz 10km, nem lehet probléma. Megérkezünk, parkolunk regisztrálunk, kocsmától indulunk egy izotóniás ital még belefér indulás előtt bár Sanyinak sietnie kell szalag-felszedő elindulna. Ő egyik én másik irányba indulunk, más távokból kifolyólag.

Utolsó pacsi előtte kötelező dokumentáció képek készítése akkor had szóljon. Nagy rössel indulok neki a dolgoknak ,talán nem kéne sziszeg a felfüggesztésemnél, hiába a dupla felfüggesztő oda még anyag kéne ,hogy kitöltse. Az aszfaltot akkor is végig futom és már érek is be pár kanyar után az erdős felvezető részhez egy szerviz út formájában. Szinte egyből el kezd emelkedni és kavicsos murvásba vált át a terep, nagyon nem érzem komfortosan magamat ezért erős túrázásba váltok így falom egyre a kilométereket egészen z első ellenőrző pontig.

Három kilométer körül vagyok lábamat megigazítom törlés plusz anyag bekerül frissítek nyomjuk tovább. Kiérek egy nagyobb dombosabb szakaszra nem bámészkodom megyek tovább, célom a tíz perc alatti kilométerek tartása, aztán nagyon neki is indulok és jól egyenletesen bírok haladni dombról fel-le, erdőn-mezőn kasul, akkora sebességben megyek az ember nélküli ellenőrző pontot ki is hagyom(ez csak később derült ki :). Nem vettem észre, de legalább tartom az irányt egyre nyomom és hagyom le folyamatosan a túrázókat.

Beérek egy jobban árnyékosabb fás részre magába az erdő mélyére és ott próbálok meredeken ereszkedni egy meder szerű vájatban. Merre lehet vajon az út a Csókakői várba fel, de szerencsémre meg van és nem rontottam el. Egy eléggé becsületes és kihívást jelentő lépcsősor és emelkedő kezdődik meg. Akkor hajrá! Ne habozzunk! Extrán figyelek minden lépésemre és megyek haladok egyre ,jobban egyenletesen felfelé, pár kőszikla megzabolázása következik átugorva és még pár kanyar és ott is   vagyok a vár udvarban felcaklatok a toronyba, ahol folyik a pecsételés. Kérdezik :”Hova ez a nagy sietség ?” - lepecsételnek, frissítek és már folytatom is az utam tovább. Csapnál még egy fejmosásra beállok, nagyon melegem van és én is extra mód izzadok közben.

Ereszkedem  lefele a várból becsatlakozok egy csoportba kémleljük közösen merre is kell mennünk. Nem akarom semmiképpen sem „elszabni” az utamat, belefutunk egy falunapba és már robogok is tovább kicsit köves kicsit aszfaltos az út, aztán kezdőik a szőlőhegyre a rávezető szakasz. Közben elégedett konstatálom ,hogy mások is terep-futnak igaz más távokon, nem csak le túrázzák a távokat.

El is érek az utolsó ellenőrző pontra sebtében pecsételek, közben kedvesen  invitálnak borkóstolásra- nehéz szívvel, de tovább indulok nem hezitálok, vissza se nézek. Előttem kutyások az mindig nagy élvezet. Aztán egy éles kanyar balra és kaptatunk fel a dombon- hegyen még magasabbra. Elérem az egyik ismételten magas pontját a távnak kitűnő panoráma tárul elém csodás tájjal, közben egyenletesen haladok tovább.

Sorra hétvégi nyaralók mellett haladok és egyre vált át a táj földes füves utakról aszfaltra és egyszer csak már egy kisebb autóúton vagyok az övezetből nem sokára kiérek. Közben meg kell állnom protézis igazítás 2.0 céljából. Izzadság kiöntése, csonk megtörlése, visszatetszem a rendszert és már kapkodom is magamat tovább. Ez az gyerünk! Innentől aszfalt sec-pec bevégzem ,2-3 kili lehet már csak vissza extrán kifele jövök már a hajrában vagyok. Még pakoljuk meg !Egyre jobbak az időim is az átlag kilométereket tekintve, biztatom magamat.

Kiérek már innentől végig aszfalt fogad, vége lett a vidéki-házas résznek is összekötő úton vagyok haladok vissza a településre. Ott érek be ahol el is hagytam, csak egy másik úton érkezem be, közelítek visszafelé és még 2-3 utca és kanyar és egyszer csak bent is vagyok a rajt-cél zónában - a kocsma  teraszán -Ez-az!

Szuper az időm, mondja az egyik szervező, nagyon gratulálnak, én meg fogadoma dicsérő szavakat. Ahogy rendezem magamat és a levegő vételemet mesélem ,hogy próbáltam végig futni ahol csak tudtam. Aztán már meg sem lepődök , elhagytam az utolsó harmadban az itineremet és a pecsételő lapomat.(Eddigi mindhárom teljesítménytúrán mit teljesítettem, így jártam ,de a sporttársak kedvessége és rendességéből kifolyólag, mindig begyűjtötték és célban  vissza is kaptam azokat, ezúton is köszönet érte.)

Nagyon tartottam a távtól és főleg a rekkenő hőségtől, amiben elindultunk  a végére az idő párás vihar előtti borús időre váltott át ,végül nem szakadt le az ég. Végig bírtam magam tartani a 10 perc alatti kilométerekhez ami terepen elfogadható szerintem, egy erős visszaesésből sikeres kiigazításból jól jöttem ki. Protézis működött a végére nagyon megviselődtem és ismét kisebesedtem és elég nehezen viseltem a haza utat és a nehézségeket. Végül 13 kilométer lett 2óra 13perc alatt, szintemelkedés volt, (de már nem emlékszem rá mennyi is pontosan, az eszközöm meg össze-vissza mér,ezért az ő adatait nem venném mérvadónak).

Miközben várom Sanyit is,hogy beérkezzen a 20 kilométeréről. Addig én teázok, zsíros kenyér és társaival pótolom az energiatartalékaim veszteségeit. Közben jó kedélyűen beszélgetek a szervezőkkel. Sanyi is beér mindenki elégedett ő is frissít és lassan hazafelé vesszük az irányt az autóján. Ismét nem csalódtunk és egy remek teljesítménytúrát sikerült lefutnunk és megismernünk egy új arcát a természetnek és tájnak magának a Vértesnek és rejtelmeinek.

32.hét:

Hétfő:Egyedül megyek vízre ezen hetekben majdnem mindig ugyanazt tűztem ki magam elé vagy távval vagy idővel próbálok harcolni. Folyamatos evezésben. 10kilométer vagy egy óra alatt ameddig eljutok.

Délután úszni megyek . Gyakorlom a szokásos dolgaimat. Most felügyelet alatt az a feladatom ,hogy a bemelegítő mell hosszok után felváltva csináljam a gyorsat és hátat. Ezekkel bezárólag „kiszállónak víz alatti és egy levegővel minél messzebbre való eljutás a feladatom.

Kedd:Ugyanazt evezem beleteszek most is egy 10kilit, aztán jól van az úgy a csatornában.

Délután teniszen a szokásos zsenialitásom brillírozódik csak úgy adom a necces labdákat sorra, aztán mindegyik ütés forma végén jó hangulatban bevégezzük aznapi gyakorlásunkat.

Szerda:Úszással kezdek. Gyakorlom a szokásos adagomat egy kis mell után váltok gyors hát felváltva próbálgatom magam rendületlenül vissza mindig mellen pihengetek, ez a sor minta.

Zolival megyek vízre megint kitalált valami jó kis mókát. Ami mindig a csak a csatorna végén megejtett forduló után közli mi lesz aznapi adag. Egy „bemelegítő” 500 után , már abbahagynám. Három 200m  megyünk még fokozóba más -más intenzitásokkal százalékokkal. Végére eléggé lefáradok minden értelemben. Aztán elkap egy gyorsan jött zápor,vihar minket. Na kikötni se nagyon sikerül, de legalább kapok segítséget és várjuk, hogy csillapodjon a szél,mert az eső annyira alapból engem nem zavar sosem.

Csütörtök: Az órával küzdök most egy óra alatt mennyit sikerül eveznem amíg vissza érek, semmi felesleges flikk-flakk.

Délután egy jó tenisszel zárom le a napot.

Péntek:Most egy tíz kilométer pár fordulás, aztán meg is vagyok pikk-pakk a hétre ennyi volt a csatorna.

Délután egyénileg „kínzom” magamat a húzódzkodás és tolódzkodás változataival és társaival a szabadidős egységben.

Hétvége:pihenő napok.

33.hét:

Hétfő: Egyedül teszem meg a köreimet a csatornában, aztán elérem a 10 kilométert és be is végzem a dolgomat.

Délután Zolival megyünk ismét kard ki kard. Csinálunk pár 200m-t vagy van előnyöm vagy nincs, szerinte már túl gyors vagyok hozzá. Úgyhogy inkább nem nagylelkűsködik.  Megyek egy elég jó időt 22-on ezek mindig sok plusszot jelentenek még ha a körülmények és a mérés pontossága nem is olyan jó,folyó víz stb..

Kedd: Teniszen  délelőtt megy a flikk-flakk, nevetések közepette, egymás után egyre jobb vagyok mindegyik ütésben, persze csak szerintem.

Délután ismét az óra az ellenfelem a hajóban egy óra alatt lehető legtöbbet és még ki is kössek, nem nagy mutatvány de ez van.

Szerda:  Gerivel hosszú idő után ismét kajakkal próbálkozunk. Szerválunk egy csepelit. Önmentés gyakorlása. Először csak ugorjak bele a stégnél vízbe  kapom a kiképzést ússzak a lapáttal jöjjek vissza és variációi hajó nélkül . Aztán beülök hajóba csak üljek meg benne aztán kapom a lapátot és annyi dolgom,hogy  fordulgassak bele és lehető leghatékonyabban szedjem össze mindent, lapát hajó és magamat se hagyjam  el. Ahogy átnyúlok a hajón visszafordítgatom egyre jobban megy az evező hihetetlen mód zavar és használhatatlan így a vízben, végére nagyon leszív és lefáraszt a mutatvány vagy 70 percig  csináltuk.

Fújok pár percet aztán kenuval megcsinálom a napi adagom az ismét egy tíz kilométer teljesítésében egyenletes folyamatos evezésben merül ki. Csak ,hogy tényleg érezzem törődést!

Délután egyénileg tolok pár mutatványt a kondiban. Szokásos leggyakoribb feladatok semmi extra. Gyorsan nem nagy súlyokkal. Végigpörgetem mit elterveztem aztán már a bezár a bazár.

Csütörtök: Jó hangulat és semmi más különös a tenisznél már csak így megy ma az volt nyitáson.

Délután szokott módon megfelelve úszok, egyre többet figyelve az egy kezes gyors és fej végig kint van formákra.

Péntek: Reggel az egy óra minél messzebbre a kenuval a feladatom ismét.

Délután úszok, mell bemelegítés. Utána hát gyors próbálgatása a folyamatosan levezetőbe mell ismét,amint végzek kitűzött mennyiséggel.

Szombat: Egy teljesítménytúrát futottam le, beszámoló lesz róla.

Vasárnap:pihentem

30.hét:

Hétfő: Megpróbálok Teniszre menni, de le kell mondanom, mert Bakonyba annyira leharcoltam magamat és a lábamat, hogy a kis sérülések miatt most ezt nem tudom bevállalni.

Délután úszni megyek. Mellet úszok melegítésnek aztán, újabb adag mell következik ezúttal tenyérellenállásokkal. Amik remélhetőleg még jobban rávezetnek a megfelelő technikára. Mikor vezetett edzésben van részem már próbálgattam ezt az eszközt. Utána gyors és hát van soron. Közben váltok pár szót Doriná-ékkal akik megnézik miket művelek éppen háton.

Kedd: Szintén úszni megyek egyedül. Csinálom amiket tudok ,próbálok jobb lenni, mint mindig amint meg van a kitűzött távom bevégzem  a gyakorlást.

Szerda: Ismét úszás ,ismét hasonló távok más elosztásban, mell , gyors néha hát levezetésnek néhány taposás.

Délután Zolival megyek vízre. Felmegyünk a csatorna tetejére aztán mindig más-más következik. Most főleg fokozó tempót megyünk elején 1000m. Majd vissza felfelé 500m és végére 3 db 200m, különböző fokozatokban verettük neki jó hangulatban.

Csütörtökön: Kondizok és nyújtok de az elszántságom és a motivációm közel sem olyan hatékonyan magas mint máskor. Inkább csak elvagyok, mint a befőtt.

Péntek: Teniszezni megyek. El kell magyaráznom miért is hagytam ki pontosan az előzőt. Aztán játszunk egymás közt, minta zsenik. Ez a legújabb hívónevem teniszen a sok szerencsés hálón éppen jól megpattanó labda miatt, simán csak zseni.

Hétvégét kivettem pihenőnek.

31.hét:

Hétfő: Úszni megyek. Először mellen melegítgetek. Aztán ugyanez a lapát karmaimmal kiegészítve. Hát és gyors felváltva következik, levezetésnek ami jól esik úszásnemben pár hossz.

Délután Zolival megyek vízre ketten. Felfelé a csatornában rendben van aztán egy ezer ami szinte semmi visszafelé. Aztán különböző számú 200m-ek más-más fokozó mértékekben, általában felénél váltunk fokozatokat. Végére jól elkészülök erőmmel.

Kedd:  Teniszre megyek. Sorra gyakoroljuk az ütéseket , nincsen semmivel sem komolyabb gondom. Legvégén vollé-zás gyakorlása van soron. Otto bá unokája is megérkezik az edzés végére, elismerően nyilatkozik játékomról. Látja javulást tavaly is találkoztunk akkor percekig mutatta nekem be gyakorlatban a fonákot nagyon küzdöttem vele legelején

Szerda: Először úszni megyek. Szokásos dolgokat gyakorlom mell úszás után . Gyors, taposás és most már hát is. Amint letudtam a penzumomat abba is hagyom.

Délután Zolival garázdálkodunk a csatornában ismét. A csatorna tejéről 1000m-el indulunk, tőlem már fejezhetjük is be ,de ez nem így működik. 500m szintén nem egy durva egyenletes tempóban. Aztán 200m-ek! Itt már nem kapok előnyt nem úgy mint annak idején, már egyre gyorsabb vagyok, persze ez nem mindig sikerül gyakorlatban is megmutatni.

Csütörtök: Teniszezek ezen a napon. Minden jól alakul vesszük sorban az ütéseket bemelegítés után, épp tenyeres kereszt van soron amikor kihívnak Ottó bá unokája jönne ütni velem. Mondom magamban ez az ,elmarad a szerválás. Aztán a 8 éves Giorgio-val elkezdünk ütögetni ez teljesen új nekem, mind a ketten figyelemmel kell lennünk másikra és képességeire. Ő sok labdát befut ami nem is megy hozzá közel,de időben távban ez előtte kell, hogy történjen . Mind a ketten élvezzük a dolgot és jó hangulatban zárjuk a teniszt.

Péntek:Egy újabb úszás van soron egyénileg csinálom a kibővített új programomat becsülettel, ami most már az új szokásos. Aztán mint aki jól végezte dolgát megyek is a hévégi programomra.

Hétvége: Teljes pihenővel telt.

Hétvégét kivettem pihenőnek teljesen edzésileg.