Legelső nagy élményem külföldön és terepfutásban is a görög Hydra szigetén teljesített első táv volt. ami nagy lendületet adott a terepfutás és hasonló rendezvények látogatása valamint határaim feszegetésében egyaránt.
Ezek után nem volt kérdés bennem , ha ismét lesz lehetőségem Görög földön futni ,akkor megyek. Így is tettem. Leszerveztem jó barátommal, lefoglaltam egy szállást közelében ,pár nappal az esemény előtt érkeztem.
Első napokban miután lefoglaltam sikeresen a szállásomat egy körúton közel tömegközlekedés és körházak a környéken. Egyénileg vettem a nyakamba a várost és próbáltam azok rejtett dolgait felfedezni.
Első este külön elmentünk egy helyi étterembe és végig ettük az étkeket barátom görög kolleginája segített nekünk mindenről tudjuk is mit eszünk. Este a személyzet megtudta,hogy magyarok vagyunk nagyon nevettek és kárörvendően mutogatták ,hogy 2-0 videoton-nak épp a meccsen a Paok ellen.
Nem győztük magyarázni mi nem szeretjük a videotont. Ők meg azért röhögnek az eredménye, mivel Theszaloniki és minden más is, ami nem athéni, más besorolás alá esik náluk. De én már láttam hasonló hozzáállást máshol is.
Az utazás fapados volt. Emiatt nem tudtam a futós protézis mellett a simát is elvinni,ami kicsit nyugtalanított,de jól elvoltunk. Közben a jól ismert ételeket fogyasztom, már látott helyeket keresek fel, és csak élvezem az utat. Péksütemények és jegeskávék minden nap fogynak,de mellett tudom melyik rágó cukorka csoki, ami bevált nekem, csakúgy mint az üdítőital kínálatban miket preferálok. Közben mindig igyekszem új dolgokat is kipróbálni természetesen egy-egy út során.
Egyik nap elmentünk egy Panathinaikos Euroliga kosárlabda meccsre. Régi vágyam vált ezzel valóra. A csarnok az olimpiai park része, közelben vannak uszodák(nyílt és fedett),multi-funkciós csarnok, új stadion, velodrome egységek is. Pár éve már megszemléltem őket kívülről.
A csarnok legnagyobb miben eddig valaha voltam, hatalmas, mégis tiszta jól közlekedhető. Közel 19 ezer ember fér el benne. Háromnegyed ház (egész NB1 futball adott fordulójának össz-nézőközönsége beférne) van a litván Zalgiris ellen. Hatalmas a füst, mindenki cigarettázik, bent is. Hosszabitásban nyernek végül a vendégek,nagyon izgalmas meccs volt.
Eljött a futás napja,előző nap megnéztük a hegyet egy másik hegyről, oda kéne felfutni. Számolgattam milyen átlagokkal lennék elégedett ,de úgy döntöttünk, hogy élvezzük, legyen meg a teljesítés a többi ajándék. Tartottam az extra kihívást jelentő tereptől rendesen és az ismeretlentől is egyaránt.
Vasárnap van és nemzeti ünnep is a görögöknek. Ezen a napon mondtak nemet Mussolininek második világháborúban, aztán bevonultak a németek később. Volt munkatársa Edunak aki kivisz minket és jön is velünk. Katharinával megyünk ki a városból az autójában hárman, ő kísérőnek áll hozzánk novemberi Maratonra edzséként jön velünk. Megérkezünk a hegy tövébe bemelegítünk rajtszámok fel szokásos beöltözések, és rituálék. Katharina nemzeti ünnepre való tekintettel elengedhetetlennek tartja, hogy egy kis görög zászlóval jöjjön végig. Kézben a segítő botok, indulhatunk is.
Gyorsan elrajtolunk a rajt- cél zónából, ami elég minimálisan és barátságosan van kialakítva. Első kilométer 7 perc ez az mondom nem lesz itt hiba. Erdei utak egyből más növényzettel , mint otthon meg az idő is sokkalta jobb .
Aztán érezhetően elkezdtünk fokozatosan de konstans emelkedőbe kezdeni a kis kanyargós erdei utakon. Nagyon jó hangulat előttünk egy pár futball-anyuka, Edu meg is jegyezte ezek korunkbeliek lehetnek. Nem volt gyilkos a tempónk, amiben felfelé haladunk.
Ahogyan haladtunk felfelé egyre más képe tárult elénk a városnak. Simán ellátunk a tengerig is. Gyönyörű volt a kilátás, sokat fotózkodtunk vétek lett volna nem így tenni. Mindemellett persze én sietnék, is de nem így nem lehetett. Befogtuk az anyukákat egy elég meredek felfelé szakaszon . Kapatunk felfelé egyre csak jobban. Egy vezeték cső mentén kövek között, a szakasz végén fotós végzi a dolgát, nem nagyon mosolygok.
Ahogyan törünk egyre feljebb és feljebb úgy veszítem el a türelmemet is. Mikor érünk már fel a tetejére? Túrázok jönnek szembe lefelé beszélnek de most főleg nem jó a görögöm mély társalgás folytatására. Közben konstatálom milyen antenna és sugárzó rendszer van a hegy egyik tetejében.
Tudtam ,hogy olyan 12 kili körül van a teljes táv,időt nem is tűztem ki magam elé,ne idegeskedjek rajta. Körülbelül közepén lehetünk,akkor legyen már meg a hegy teteje. Mi utunk nem visz fel teljesen,de a fordító csekkpont. Nagyon nem tudok kommunikálni senkivel a cél van előttem ,hogy tudjuk le a legmagasabb pontot.
Hiába próbál jókedvre deríteni Edu előjön belőle a pedagógus : „Látod már felhő magasságban vagyunk! ”. Valami trágársággal kommentálom ,milyen jó is ez most nekem. Egy kis szerpentines apró fehér köves meredek, következik nyomjuk meg ott a fordító. Éljen! Iszok eszek, lélegzek, rendezem magam. Minden ok menjünk akkor. Visszafelé ereszkedem, kaptatunk lefelé már sokkal kellemesebb, kis füves rész változatos a táj, megnyugszom.
Akkor túrázgassuk végig már, nem mintha durva tempót jöttünk volna eddig is. Egyenletesen jókedvűen haladunk kb. táv felén bőven túl vagyunk csekkolom a rendszerem, leveszem a protézist ránézésre minden rendben menjünk gyorsan tovább.
Ereszkedünk ereszkedünk ráérősen nagyon. Ami nyugtalanít köze sem vagyunk alacsonyabban ránézésre mint azt megelőzően nagyon ráérősen visz az út lefelé bokrok és sziklák a fő látvány, no meg az leterülő Athén mindenfelé amerre nézünk.
Aztán egyszer csak egy gyors balos fordító és megkezdődik az élvezet. Elérkezünk egy extra technikás és igénybevevő szakaszhoz. Új taktika van Katherina előttem Edvárd mögöttem. Én próbálok egyensúlyozni a kis szemét köveken amik fél fej nagyságtól az aprókig váltakoznak és most egy ilyen végeláthatatlan szakasz kezdőik akkor toljuk meg. Jól lesz, jó hát ,nagyon extrán vigyázva megyünk alattunk a kövek bármikor megindulnak ,mint egy szőnyeg omlás zuhatag, úgyhogy minden lépést extra körültekintően teszek.
Csak nem akar fogyni a szakasz pedig jövünk lefelé stabilan, kihívás amikor jönnek mögöttünk és megelőznek félre állni egy biztosabb kiszögellésbe. Csúszkálunk eszméletlen mód , mindannyian. Végre mintha kezdene újra egy bokros bevezető ösvény elő jönni a sziklák után, és nem tudom mennyi idő után, de be érünk újra vissza az erdőbe. Én nyugtázom befejezném, már azt a dolgot most úgy már elegem van.
Hiába kanyargunk már ismerős szakaszokon az erdőben visszafelé a szerpentinen nem élvezem annyira na azért ,húzzunk bele a végére. Erre Eduka esik még kettőt hármat más nem nevetéssel ütjük el persze fáj a lába. Eléggé elgyötörten érünk be a célba magam nevében beszélve. Amikor lőjük a célban a fotókat hirtelen kiderül ,hogy már nekünk nincs érem odaadták másnak aki csak rajtszám nélkül futotta le. Nem örülök nagyon.
Mit lehet tenni állítólag kiküldik postán. Eszegetek rendezgetem magam, nézem lábam mondom nem hiszem el, eléggé éreztem ,hogy valami nem jó már lefelé,de erre nem számította. A csonk vége fél grapefruit nagyságú vízhólyagként néz szembe velem. Egyből kinyomom, de iszonyúan fáj. Alig botorkálok el az autóhoz. Ezen problémáimról meg mostani futás nehézségekről tervezek egy külön posztot, mi és ,hogy nem akar működni,rendesen, Mindent összevetve majd 13 km lett nekem szintben meg 600 volta pozitív,aminek főleg a lefele része viselt meg.
Ezek után várom , hogy Eduka egyszer elhozza majd az érmem,már nála van. Valamint élményekkel és egy külföldi versennyel gazdagodtam ismételten. Nem panaszkodhatom, szerintem jövök még, rajtam nem fog múlni biztosan.
